Meglepetés

2015.12.23. 18:41

Meglepetés

Aki csak csendbe, csak rendbe érkezik. Szeretni kell, akarni, várni.

Hirdetés

Odaült az ablak mellé, a földre. Az állát feltette a párkányra, a mellkasát csak úgy fűtötte a radiátor, a réseken át szinte rohangált a huzat. Hangosan nevetett magán, milyen átéléssel tudja nézni a szomszéd házak tetejét és azokat a boldogtalan varjakat, amikből olyan sok van, hogy félni lehet tőlük. Minden alkalommal várt, mintha valaminek kötelezően történnie kellene ebben a tekintélyes méretű egyhangúságban. Aztán addig ült ott, hogy egy este történt is.

Az ablaküvegen megnőtt egy árnyék, szája volt meg szeme – úgy megijedt, a fenekével kezdte szorítani a padlót. Mi a lidérces franc? Nem is ivott semmit. Lehetett volna tintafolt vagy…, na, persze, mikor is látott utoljára tintafoltot? Inkább elkent festékre, keletlen tésztára hasonlított a pofa, most már szempillája is volt, és grimasza. Meghátrált; biztos megőrült. Anélkül, hogy a szemét levette volna a lényről, idegesen nyúlt a telefonja után a zsebébe, de ülve nem ment bele a keze. Hát segítsen már valaki! A figura ekkor nagyobb lett, sőt valahogy szebb is. Végül lecsúszott az üvegről, mellékuporodott a padlóra. Semmit se csinált. Ott ültek jó sokáig. Így kapta meg saját magát karácsonyra.

Aki csak csendbe, csak rendbe érkezik. Szeretni kell, akarni, várni. 

Szép ünnepet! 

Hirdetés

Hirdetés

Hozzászólás

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés