Ha árulkodik a gyerek. És még élvezi is...

Az árulkodás, beárulás a gyermekeknél szinte mindennapos. „Julcsi öntötte ki a vizet! Marci firkálta össze a falat!” Ismerős lehet a pedagógusoknak, legfőképpen az óvodapedagógusoknak. Ezt a jelenséget többféle szempontból értelmezhetjük.

Az elárulás, árulkodás nemcsak gyermekkori jelenség. Jól ismerjük Júdás történetét, aki elárulta Jézus tartózkodási helyét 30 koronáért cserébe. Gyakran mondják is: árulkodó Júdás… Mi állhatott emögött?

Az árulkodás „hasznot” hozhat az árulónak.

Először is jó pontot szerezhet másoknál, legyen az óvónéni, szülő, tanárnéni. Ha dicséretet is kap érte, akkor pláne; ez a viselkedés előfordulásának gyakoriságát mindenképpen emelni fogja. Másodszorra pedig a dicséret javítja az önértékelését, a másik „veszte” nyomán pedig azt érezheti, ő jobb a másiknál, hiszen ő hibázott, ő volt „rossz”, ő nem követte a szabályokat.

A gyermekek erkölcsi fejlődésének állomásaiban az első szakasz az óvodáskor végére, az iskoláskor elejére tehető. Ebben a korszakban a gyermekek a szabálykövetést tanulják, megtanulják mi a helyes és mi nem, és igyekeznek ezt minden körülmények között betartani.

A gyermekek meg akarnak felelni a szabályoknak, azoknak a szabályoknak, amit a szüleik, a gondozóik sikeresen beléjük plántálnak. Erre az időszakra kialakul a lelkiismeret , amely megmondja mi a helyes és mi nem. A későbbiekben ez segít eligazodni a társadalom útvesztőiben, ez lesz az a része a személyiségünknek, amely tudni fogja, mikor mi az erkölcsileg helyes cselekedet. Azonban a felnőttkori lelkiismeretnek nem feltétlenül része az árulkodás.

A gyermekek még nem képesek mérlegelni a másik nézőpontját, a motivációit feltérképezni, illetve szemet hunyni egy barátjuk olykor helytelen cselekedete felett. 

Sőt, lehet, hogy nem is akarnak!

Az árulkodásnak azonban lehet egy olyan motivációja is, hogy a másikat bajba keverje. Ez nem feltétlenül rosszindulat, inkább valamifajta elégtétel érzése egy olyan konfliktus után, amelyben esetleg a kis Júdásunk alulmaradt. Kérdezzük meg az ilyesfajta árulkodásnál: „Te vagy a hírhozó, téged kértek meg, hogy mondd el?” Ez egy kicsit felhívja a figyelmet a saját szerepére. Azonban a legfontosabb a konfliktus megoldásának megtanítása. Tanítsuk meg, hogyan lehet szépen megkérni a másikat a helyzet megoldására. Például: „szeretnék én is a gyurmával játszani, kérlek szépen, adj nekem is belőle.” A kedvességre előbb-utóbb kedvesség lesz a válasz.

Nagyon fontos, hogy a bajkeverő árulkodásnál ne dicsérjük meg a gyermeket a besúgásért. Mint tudjuk, a dicséret megerősíti a viselkedés előfordulását, tehát inkább hívjuk fel a figyelmet a a helyes konfliktusmegoldásra.

- FGYN -

Cserfes Gyermekműhely 
Debrecen, Szent Anna u. 35.
cserfesgyermekmuhely@gmail.com
+36 (20) 298-6272