Eszter, aki 17 évesen lett speciális mentő

Nem mondhatni, hogy kifejezetten lányos hobbija volna a nyíregyházi Bajnay Eszternek. A 24 éves hölgy immár hat éve erősíti a Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület csapatát. Közben egy nyíregyházi állatkórházban dolgozik, a Nyíregyházi Egyetemen tanul, és egyáltalán nem mellesleg: készül az esküvőjére.

1.Hány kutyád van?

Jelenleg két kutyám van: Nico, a 4 éves német juhászkutya, akivel dolgozom, és a családi kedvenc, Süti, a 4 kilós Bichon Havanese.

2. Hány kutyád volt eddig?

Amióta a Kelet-magyarországi Speciális Mentők csapatában tartozom, Nicon kívül két kutyám volt.

3. Ki választotta, képezte ki erre a feladatra?

Nico Budapestről került hozzám, másfél évesen. Az eltűnt személyek utáni kutatásra én képeztem, és képzem folyamatosan, a csapatom segítségével. A folyamat az alkalmasság megállapításával kezdődik. Ha az állat megfelelően ösztönerős, jó szimatú, stabil idegrendszerű, magabiztos, aktív és élvezi a tanulást, megkezdődik egy hosszú évekig tartó, kemény munka. Először a jelzést tanítjuk meg, tehát azt, hogy a kutya valamilyen jelre, vezényszóra ugasson. Ezt követően tréningezzük arra, hogy nyílt terepen, romterületen a szokatlan testhelyzetben levő vagy mozdulatlan embert hangos, ritmusos és kitartó ugatással jelezze. Az egészen egyszerű feladatoktól lassan jutunk el a teljesen elrejtett, szabad szemmel nem is látható személyek felkutatásáig. Ezekkel a feladatokkal párhuzamosan komoly irányíthatósági, ügyességi és engedelmességi kiképzést is folytatunk. A kutyák és vezetőik évente alkalmassági és minősítő vizsgákon vesznek részt, melyen a nemzetközi mentőkutyás szövetség tisztségviselői minősítik a kutyák munkáját, így szerezhetünk jogot a hazai vagy akár külföldi katasztrófahelyzetek helyszínein részt venni a mentési munkálatokban.

4. Mit keres egy nő a speciális mentők között?

Mindig is vonzottak a különleges szituációk, érdekelt a nehéz és veszélyes körülmények között végzett munka, valamint a segítségnyújtás. A mentőcsapatok kutyás egységeiben egyébként sok női kutyavezető van. 

5. Egész fiatalon kapcsolódtál be a munkába.

Épp 17 éves voltam, amikor olvastam egy fórumon, hogy a Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület egy eltűnt személyt keresett Erdőbényén. Annyira felkeltette az érdeklődésem ez a történet, hogy felkerestem az egyesület egyik kutyását, tőle érdeklődtem. Nekem volt akkor egy belga juhászom, aki alkalmasnak bizonyult a mentési feladatok ellátására, így csatlakoztam a csapathoz, és megkezdtük a kutya (és vezetője) kiképzését.

6. A szüleid hogyan fogadták a döntésed?

Nagyon örültek neki, és nagyon büszkék rám. A szüleim, akik Nyíregyházán élnek, minden elképzelhető módon támogatják a tevékenységemet. Ettől függetlenül, ha bevetésre indulok, mindig nagyon aggódnak a lányukért.

7. A legnehezebb megoldandó feladatra hogyan emlékszel?

Számos nehéz szituáció adódik, de talán a legnehezebb azt átélni, mikor olyan helyzetbe kerülünk, ahol már nem tudunk segíteni. Bár nehéz feldolgozni, ha valakit nem tudunk élve megtalálni, de a hozzátartozók számára gyakran az is nagy megkönnyebbülés, hogy megtudják pontosan, hol és mi történt szerettükkel.

8. Valamitől speciális a speciális mentő; mitől?

Attól, hogy olyan szaktudással, technikai felszereléssel rendelkezünk, melyek segítségével nem hétköznapi helyzetekből tudunk menteni. Magasból, mélyből, romok alól; alpin- és búvártechnikával.

9. Kímélnek a fiúk?

Ha riasztás van, nem számít sem a kor, sem a nem, megyünk, ha hívnak. A nagyobb erőt igénylő vagy veszélyesebb feladatokat természetesen inkább a férfiak végzik, de mi, nők is kivesszük a részünket mindenből. A csapat életének legnagyobb részében pedig semmilyen különbség nincs aszerint, hogy férfi vagy nő az ember, tábori körülmények között, közös sátorban alszunk, mindent együtt csinálunk a férfiakkal.

10. Adódik szép ebben a munkában?

Nagyon szép benne, hogy segíthetünk bajbajutott embereknek, reményt adunk kétségbeesett családoknak, ott vagyunk, ha baj van. Szép még ez a közösség, aminek így tagja lettem, nem csak csapattársakat, de barátokat is találtam. S számomra különös csodája, hogy milyen fantasztikus teljesítményt tudunk elérni a kutyákkal a közös munka során, és milyen különleges kapcsolatot alakítunk ki velük.

11. Tudják az ismerőseid, hogy speciális mentő is vagy?

Mivel gyakran tartunk bemutatókat, illetve a közösségi hálón általában megosztom az ezzel kapcsolatos híreket, ezért valószínűleg az ismerőseim nagy része tudja.

12. Egy belvárosi állatkórházban asszisztálsz. Az sem feltétlen egy gyönge nőnek való…

Valóban nem mindig könnyű munka, de látni felépülni az állatokat, a legszebb jutalom.

13. Kedvenc filmsorozat?

A skandináv és egyéb európai drámai, bűnügyi témájú sorozatokat kedvelem. 

14. Ha utazás, akkor északra, délre, keletre, vagy nyugatra?

Leginkább dél. Tenger, meleg. De kedvelem az északi területeket, hegyeket is.

15. Mi a legjobb Nyíregyházában?

Élhető és zöld.

16. Mi a legrosszabb?

Egy kicsit mindentől messze van.

17. Bicikli, motor vagy autó?

Télen autó, nyáron szívesen biciklizem.

18. Szerinted ki a legjobb arc Nyíregyházán?

Számos embert fel tudnék sorolni.

19. Paprikás csirke vagy rántott gomba?

Nem is kérdés. Rántott gomba.

20. Sör, bor vagy pálinka?

Ritkán fogyasztok alkoholt, de ha igen, akkor egy finom, minőségi vörösbor.

21. Májusban esküvőre készültök a pároddal. Változik majd valami?

Közeleg a nagy nap.  Nem tervezzük pontosan, de több gyermeket szeretnénk. Nem változik semmi, a mentőkutyás tevékenységem folytatása gyermek mellett is megoldható.

Cservenyák Katalin