Digitális drogok: csak pötyögünk a kütyün

Facebook? Twitter? Instagram? Youtube? Yahoo? Csak néhány azon alkalmazások közül, melyek napjainkra szerves részét teszik ki életünknek, pedig valljuk be, nem vagyunk rájuk szorulva.

Még 20-30 éve elképzelhetetlennek tűnt az, hogy minden embernek, vagy legalábbis 10-ből 9-nek legyen mobiltelefonja vagy más elektronikus eszköze, mint például a tablet, laptop, számítógép, okos óra... Az idő és a kor előrehaladtával egyenesen arányosan fejlődött a technológia és ezzel együtt az elektronikus és digitalizált eszközök használata.

Manapság mást sem lát az ember, ha kilép az utcára vagy elindul sétálni, minthogy (jellemzően) a fiatalok, de az idősebbek is a mobiltelefonjukat nyomkodják. A forradalmi újítások mellett nem tudunk elmenni, olyan ez, mint a média: akarva vagy akaratlanul ki vagyunk téve a hatásának.

Már-már egészen kicsi, szinte csecsemőkortól használjuk ezeket az eszközöket, és egyre inkább függővé válunk tőlük. Ha a mostani generáció megkérdezi a nagyszüleit, vagy akár csak a szüleit, hogy mennyivel másabb a mostani gyerekkor, mint az övék volt, szerintem bőven tudnának mesélni. Régen, ha találkozni akart az ember valakivel, egy megbeszélt időpontban összefutott vele, vagy kapucsengőn keresztül érdeklődött. Teljesen más volt a kommunikáció, a napi rutin sebessége sokkal lassabb volt, az embernek mégis volt ideje más dolgokra a munka mellett.

A ’80-as és ’90-es évek gyermekei még tudják, milyen volt reggeltől estig az utcán játszani és csak sötétedéskor hazamenni, tudják milyen volt a traubisoda és pezsgőcukorka, emlékeznek még a Gumimacik és a Hupikék Törpikék című mesékre, emlékeznek, milyen nehéz volt videokazettára felvenni egy filmet. Manapság leginkább a technika uralja az embereket, és nem fordítva.

Nyilván előnyei is vannak ezeknek a kütyüknek, hiszen egyszerűbbé teszik az életünket, segítenek az online ügyintézésben, kapcsolattartásra is remek lehetőséget nyújtanak, információszerzés és tanulás szempontjából kiválóak, viszont nehéz kiszűrni azokat a káros és rossz tartalmakat, amelyek (nagy részben) szemünk elé kerülhetnek, és ez által válhatunk ezen eszközök rabjává.

Néha érdemes kikapcsolva hagyni a mobilunkat és tenni egy sétát a városban, vagy kirándulni a családdal, esetleg kikapcsolódni a barátokkal, s csak rájuk koncentrálni. Ha pár évtizedre visszamenőleg nagyszüleinknek és dédszüleinknek sikerült ezek nélkül is maximálisan kikapcsolódni, kapcsolatot teremteni és szórakozni, nekünk miért ne menne?

Gáspár Dániel