Minek nevezzelek? Avagy kinek a lánya Cserepes Virág?
Elgondolkodott már azon, mi motiválja a szülőket a névadásban? Hogy miért választottak régebben királyi keresztneveket a gyerekeknek, miért választják manapság sorozatsztárok nevét? Lehet-e ennek a hátterében az, hogy olyan életet szán vagy remél a gyermekének a szülő, amilyen a sorozatsztáré?
Sok családban egyértelmű, hogy az apa vagy az anya keresztnevét kapja a gyerek. Előfordul, hogy generációkon keresztül öröklődik például államalapító királyunk neve. Vajon ennek mi húzódik meg a hátterében? Vajon mennyire figyelnek oda a szülők arra, hogy a vezeték- és keresztnév illeszkedjék egymáshoz, összeolvasásakor ne adjanak okot a gyerek gúnyolására (pl. Végh Béla). Bizonyára az is feltűnt sokaknak, hogy évről évre újabb névötletekkel bombázzák a leendő szülők az akadémiát. Pszichológusunkat arról is kérdeztük: nincs miből választani? Feltűnni akarnak a szinte kimondhatatlan keresztnevekkel? Hisz van, akinek már névnap sem jutott a naptárban…
Nos, ezekről kérdeztük a szakembert, aki az alábbiakban foglalta össze a válaszait:
„Légy önmagad, mindenki más már foglalt”. Amikor megnyitom a közösségi oldalak egyikét, ez az idézet előbb-utóbb feltűnik a sok más mélyenszántó gondolat között. Feltűnnek a fast fashion márkák pólóinak feliratán, tetoválások formájában, a reggeli kávésbögrénken. Mindenki egyéniség akar lenni. Milyen érdekes dolog ez abban a világban, ahol a celebeket utánozni a mindennapi tevékenység része. „Követni.” Hiszen attól leszek egyéniség.
Nyáron a Balatonnál kerékpároztunk a barátainkkal, amikor elhaladtunk fesztiválozók egy csoportja mellett. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a lányok szinte egyformán néztek ki. Nem beszélve a fiúkról. Azt kérdeztem magamtól: ha újra 16 lennék, hogyan tudnék választani közülük? Hiszen egyformák. Pedig amikor az édesanyjuk elnevezte őket, biztosan az motiválta, hogy
a gyermeke neve különleges legyen, kifejezze azt, hogy ő egy önálló egyéniség.
A világukban rendkívüli módon előtérbe került a saját egyediségünk hangsúlyozása. Már a születésünk előtt mindenhonnan azt halljuk, hogy minden megszületett gyermek egy külön egyéniség. Ezért is igyekszünk nekik olyan nevet választani, amely tükrözi őt magát, a személyiségét. Legalábbis a szülők egy részének ez a motivációja.
Nevet adni a gyermekünknek nagy felelősség. Az adott névvel legalább 18 évet együtt kell élni. A névadás „módszere” kultúránként változik. Afrikában egyes népcsoportok nem adnak nevet azonnal az újszülöttnek. Olykor heteket, hónapokat, de akár egy évet is várnak, hogy nevet válasszanak a gyermeknek. Ennek több oka is van. Egyrészt a gyermekek nagyon magas halálozási rátája, másrészt pedig ha nevet adnak a gyermeknek, könnyebben lehetnek mágiák és varázslatok nemkívánt alanyai. Az indián kultúrában a neveket nem örökre adják. Az életük nagy fordulópontjain más-más nevet adnak a személynek, attól függ, mit és hogyan ért el.
Azonban a mi kultúránkban a társadalmi normák, törvények egyik említett lehetőséget sem engedik.
El kell dönteni, hogy mi legyen a gyermek neve, amint megszületik. A kérdés az: hogyan válasszunk nevet.
Nem is oly régen egyértelműek voltak a névadási szabályok: ha fiú, akkor biztosan az apja, a nagyapja nevét kapja, lány esetén pedig az édesanyja, nagyanyja vagy egy másik nőrokon nevét viselte a gyermek. Ezért voltak a leggyakoribb nevek férfiaknál a József, Sándor, István, Lajos, Miklós. Lányoknal az Erzsébet, Ilona, Julianna, Rozália, Jolán vagy Mária. Ez hagyomány volt.
A mostani világunkban azonban már nem követjük ezt a hagyományt. Nem szeretjük annyira ezeket a neveket, nem divatosak, nem követik a trendet. A választás nehéz, hiszen minél több lehetőségünk van, annál nehezebb jó döntést hozni.
Azt viszont tudjuk, hogy a mai sztárok tiszavirág életűek, így lehet később egy Brendon vagy Pamela semmit nem fog jelenteni. Különlegesek, nyugati hangzásúak, jól használhatók külföldön is, és megkülönbözteti a gyermeket a többitől. Egészen addig, amíg nem lesz az osztályban még egy Brendon vagy egy Pamela. Vagy kettő. Vannak olyan szülők, akik viccet csinálnak a névadásból, biztosan hallottak már ilyet: Farkas Piroska, Cserepes Virág, stb. Az ő hátterükben egy nem teljesen átgondolt tematika állhat, hiszen biztosan nem az volt a cél, hogy kitoljanak a gyermekükkela szülők.
A neveink meghatároznak minket.
Több olyan kutatás is volt Amerikában, ami rávilágított arra, hogy az ügyvédek között gyakori a Lawrence név, (a law törvényt jelent angolul). Jung szerint a nevünk meghatározza, hogyan fantáziálunk magunkról, milyennek látjuk magunkat. A kutatások azt is kimutatták, hogy a fogyasztásunkat is befolyásolja a nevünk, két hasonló termék közül azt fogjuk választani, amely a nevünk kezdőbetűjével kezdődik.
A nevünk meghatározza az identitásunkat is, hiszen „én vagyok XY, nem más”. Nagyon fontos útravalót ad nekünk, amelyet bizony viszünk a hátunkon egy életen át, azonosulunk vele, meghatározhatja az énképünket, a magbiztosságunkat, erőt adhat, de el is bizonytalaníthat. Ezért a szülők alaposan gondolják meg, milyen nevet választanak gyermeküknek.
Legyenek tekintettel arra, hogy a gyermek egész életében ezt fogja viselni, és biztosan jó lesz-e az, ha a Napocskának keresztelt kislányt 51 éves korában is így szólítják.
Mindannyian egyéniségek vagyunk, mások vagyunk. Ezt sokféleképpen kifejezhetjük. Engedjük meg leendő gyermekünknek, hogy ő maga válassza meg a saját különlegességének kifejezési eszközeit, hogy ő maga mutassa meg, milyen is valójában és ő töltse meg a nevét tartalommal!
Hiszen nézzük meg Kiss Tibit! Biztosan sokan szaladgálnak ezzel a névvel, de ha meghalljuk a nevét, akkor rá gondolunk, ez a név tőle lett különleges, ő van mögötte. Engedjük meg ezt a gyermekünknek is!
- FGYN -
