Itt a mátészalkai füves ember!

Élt egy parasztorvos Mátészalkán, aki egész életében kutatta a népi gyógymódokat. A diamonds cafeblog szúrta ki a Jósa András Múzeum Évkönyvében a Bakos Ferenc munkásságát bemutató tanulmányt, melyben nemcsak az 1891-ben két foggal(!) Kocsordon született parasztorvos életútját mutatják be, hanem az egyes betegségekre javallott gyógymódjait is megismerhetjük.

Például ő így gyógyította a bélpoklos embert:

• A bélpoklosság „az Istentől egy nagy csapás". Az ilyen ember háromszor annyit eszik, mint más. „Ilyen betegségben van ez a Kópis Gyula, meg a Cinevégen a nagy veresképű favágó." A bélpoklos embert böjt fogadással és szentelt preszkúrával (a görögkatolikusoknál áldozáskor használt kenyér) kevert égi gyöngyharmatos orvossággal lehet gyógyítani.  

Az ótvart szerinte

• Nem szabad gyógyítani, magától el szokott múlni. Ha gyógyítják, akkor a szemére megy a betegnek és vagy meghal, vagy megvakul. Egyedül szentelt vízzel szabad mosogatni.

A rákra rákot javaslot:

• Ez több helyen előadhatja magát, gyakori a szájon és a gyomorban. Ha a belső részben van valakinek a rák, akkor az élő rákot meg kell fogni, megölni, a szemét kivenni, megszárítani, pornak feldolgozni és teában beadni. Ha külső részen van, akkor a port fel kell keverni égigyöngyharmattal, szenteltvízzel, disznózsírral s az így kapott kenőccsel kell kenegetni a beteg részt.

A részegségre is van magyarázata:

• Ha valaki a mezőn vagy az utcán pálinkát talál és azt megissza, részegessé válik. A részegség gyógyítása úgy történik, hogy a halott ember koponyáját meg kell finom apróra törni és ezt megitatni teában a részegessel, miközben ezt mondja az orvosság beadója: „ahogyan ez a holt ember nem iszik már, úgy ne igyon ez az élő sem". Az ilyen koponyát a temetőből szokás szedni.

Bakos Ferenc mátészalkai parasztorvos az ‘50-es években versbe is szedte gondolatait. Álljon itt a terjedelmes mű első versszaka! Aki az egészet látni szeretné, bártan kattintson ide!

Világéletemben segítni volt vágyam,
Beteget nem látni sem ülve, sem ágyban,
Nem jó a szegénység s mégis annyi kába,
Kevés garasát is vivé patikába.
Bojtorján, útifű, cirok, csalán, forgó.
Olyikra ha nem is, más betegségre jó.
Mennyi nyavalyája akad az embernek,
Gyógyszert az orvosok arra ritkán lelnek.
Elviszik párnádat, földed, marhád, házad,
S ha szemére veted, bizony még ő lázad.
Azt mondja: nem isten, mit sem tud már tenni,
Ezt persze csak akkor, ha nincsen már mit venni.
Bármily koldus legyél, kiszívja a véred,
Nyögsz még egy darabig, hullaház a véged.
Bocskoros gulyások, juhászok, vén nénik,
Ezer baj gyógyszerét tarisznyával mérik.