Böjte Csaba: a gyerek bízik az apjában

Böjte Csaba, ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója járt a közelmúltban Nyíregyházán. Hatalmas tömeg előtt a Móricz Zsigmond könyvtárban tartott előadást, amit nyugodtan nevezhetnénk akár stand up comedynek is. A szerzetesnek ugyanis remek a humora. Valószínűleg ez és a jókedv az, amely a környezetét, az általa befogadott és pártfogolt gyermekeket is túllendíti a bajokon. Az általa 25 évvel ezelőtt létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben sanyarú körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása. A szerzetes az eltelt negyedszázad alatt hatezer gyermeken segített.

– Nagyböjt az újrakezdés lehetősége. Nagyböjtben össze szoktunk ülni és elgondolkodunk azon, hogy hol is járunk – mondta az atya. –.Ez alkalom arra is, hogy újratervezzük az életüket. Ha netalán letértünk volna az útról, akkor az segít helyrehozni, a pályamódosítást elvégezni; egymással, önmagunkkal, saját hivatásunkkal, Istennel való viszonyunkat egy kicsit újragondolni.”

Nagy örömmel jöttem Nyíregyházára, próbálok segíteni azokon, akik ilyen típusú kérdésekkel, gondokkal felém fordulnak – mondta a ferences rendi szerzetes.

A kérdésre, miért tartja fontosnak, hogy az ember időről időre elcsendesedjen egy kicsit, azt felelte:

Én azt gondolom, a mai ember nagyon nekilendült, szaladunk, sokszor a csillogó limlom után is el tudunk indulni, és közben azt látom, hogy nagyon sok gyerek utcára kerül. Több mint hatezer gyereket fogadtam be 25 év alatt, és hát ezt mind-mind oda lehet visszavezetni, hogy valaki valamikor a szükséges pályamódosításokat nem tudta megcsinálni, ami miatt az utcára került.

Sebek lesznek a bajokból, ha nem orvosoljuk őket

Karácsony előtt voltam a szegedi fegyházban és a budapesti nagy gyűjtőfegyházban – folytatta Böjte Csaba –, és azt láttam, hogy rengeteg ember van börtönben: több mint 19 ezren Magyarországon. Romániában ennél is sokkal többen. Több mint 20 ezer állami gondozott gyerek van itt, Magyarországon. Mind-mind arról szólnak ezek a nagy számok, hogy igen, vannak bajok, gondok, amiket nem tudunk orvosolni, és akkor nagy sebek és fájdalmak születnek belőle.

Útmutató a Tízparancsolatban!

S hogy mennyire van szükségük az embereknek iránymutatásra? Az atya erről így vélekedik:

Ha sok a baleset, a rendőrök kijönnek az út szélére, táblákat raknak ki, leverik a port a közlekedési szabályokról, netalán még traffipaxot is raknak ki, hogy a tandíjat is beszedjék, és mindjárt kevesebb baleset történik.

Azt gondolom, a társadalmunk, ha bölcs lenne – mert igen sok válás meg veszekedés, civakodás van –, akkor előszedné az Isten parancsait, a Tízparancsolatot, ami az emberek közti kapcsolatokat normalizálná. Hiszem azt, ha ezeken hosszan elmélkednénk és betartanánk, akkor sokkal békésebb, örömtelibb világunk lenne. El is kezdtünk egy ilyen mozgalmat: Szent László év van, és azt szeretnénk meghirdetni a gyerekekkel együtt, hogy Szent Lászlóval induljunk el a boldogságra vezető isteni parancsolatok útján. Remélem, hogy sok hívet, barátot tudnánk Nyíregyházán is találni, akik ebbe a 2017-es mozgalomba örömmel bekapcsolódnának.

Kell a jókedv

– Vajon megvan-e bennünk a gyermeki jókedv? – kérdezte Böjte atya, aki szerint nagyon fontos, hogy ezt a derűt felnőtté válásunkkal ne veszítsük el. Elmesélte egy kislány történetét, aki szomorúan azzal fordult hozzá, hogy a téli szünetben egyszer sem hívta fel az anyukája.

Mire ő így reagált: „borzos vagy!”

– Nem vagyok! – felelte a kislány.

– De igen – állította az atya, és összeborzolta a kislány haját, mire az kacagva szaladt tovább, elfelejtve a korábbi bánatát.

– Miért ne tudnánk viccelni a barátokkal, kollégákkal? Jobban el tudunk végezni egy feladatot rosszkedvűen, savanyúan, mint jókedvűen? – kérdezte az atya. – Mennyivel jobb lenne, ha tudnánk viccelni egymással!

Nagyböjt végén szeretnénk egy kicsit jobban hasonlítani a jó Istenhez – mondta az atya, aki szerint az ide vezető úton első a vidámság, a jókedv.

Elmesélte egy autóstoppos történetét. Autóval épp az egyik árvaházba tartott, amikor felvett egy utast. Miután beszállt a férfi, megkérdezte tőle, hová tart. Az pedig azt felelte, megyek ahhoz a (nem részletezte a jelzőket) asszonyhoz. Az atya erre megállt, és megkérte a férfit, szálljon ki. Mert az nem értette, miért, elmagyarázta neki: csak akkor hajlandó tovább vinni, ha kedveset és szépet mond a feleségéről. Kiderült, hogy az asszony remekül főz, s olyan nagyszerű tulajdonságai vannak, hogy mire célhoz értek, a férj szavai nyomán a nő kis híján a mennybe ment.

Itt kell beiratkozni?

Megismertük annak a tehetséges, ám nehéz sorsú fiúnak az életét, aki nagyon szegény és sanyarú körülmények között élt, esélye sem volt arra, hogy szülei taníttassák. A környezetéből javasolta neki valaki, hogy keresse meg a Dévai Szent Ferenc Alapítványt, hátha ott tudnak segíteni. Valahogy összeszedték a menetjegyre valót, de csak oda, vissza nem. A fiú pedig azzal kopogtatott be:

„Itt kell beiratkozni az árvaházba?”

És "beiratkozott". Elvégezte a főiskolát, megismerkedett egy lánnyal, aki szintén az árvaházban nőtt fel, összeházasodtak, és most ők vezetik az egyik árvaházat…

Bizalom

Álmosan, fáradtan bandukolt hazafelé Böjte Csaba, amikor egy szembejövő gyerek megállította a problémájával. Mondván: „a pap bácsi mindent meg tud oldani”.

Megoldottam a problémáját, mert bízott bennem – mondta az atya.

Van a Föld nevű projekt, ami 4,5 milliárd éve folyik. Egészen biztosan vannak ötletei Istennek, hogyan vigye ezt tovább. A gyerek bízik az apjában – vallja Böjte Csaba, ami pedig ebből a mi dolgunk, azt elvégezzük: hiszen „az Isten bízna ránk olyan feladatot, amit ne tudnánk megoldani?”