Kelet-magyarországi anyák, akik nem a kórház ellenében szültek otthon

Mariann és Zsuzsa mindketten háromgyermekes édesanyák, Debrecenben élnek a családjaikkal. Ennél azonban egy jóval fontosabb kapcsolódási pont is van közöttük: a közelmúltban mindketten otthon szültek. Mariann első gyermekét kórházban hozta világra, és szó sincs arról, hogy rossz élményekkel tért volna haza az újszülöttel, inkább a tempó zavarta:

– A sietség, ami a kórházat jellemzi, nagyon nem illik a születés hangulatához. Gyorsan vágjuk el a köldökzsinórt (mikor az még bizonyítottan nagyon jót tesz a babának, ha megkapja a méhlepényből a vért amíg pulzál ), gyorsan mossuk le, mérjük meg stb. Aki szül az ráér. Nem siet sehová. Én sem akartam. Az itthon meghittsége és hogy azok vettek körül, akiket szeretek, és akikben maximálisan megbízom, olyan élménnyé tették a szülést számunkra, ami felülmúlhatatlan az életben. A szülés során a nőknek a biztonságérzet a legfontosabb. Ott szülünk „jól”, ahol biztonságban érezzük magunkat – összegezte Mariann, aki a második és a harmadik babájának már otthon adott életet. Gyönyörű élményként emlékszik a szüléseire.

A legnagyobb nyugalomban

Amikor Zsuzsa első kislányát várta, még nem volt érvényben az otthonszülésre vonatkozó törvényi szabályozás, de már akkor érlelgette a gondolatot: talán jobb lenne a „nagy találkozást” ismerős falak között átélni. A fájások otthon érkeztek, minden rendben is ment, ám a kórházba érkezve megtorpant ez a természetesség, és bár több beavatkozásra is szükség volt, a gyermek rendben, természetes úton megérkezett. Zsuzsát leginkább a szülést követő napok lombozták le: a kórházi tartózkodás bizony nem egy leányálom. Mint mondja, a személyzet olyannyira leterhelt, hogy frissen szült, első gyermekes édesanyaként valódi segítségre nemigen számíthatott a nővérektől. Zsuzsa második terhessége végén úgy döntött, addig vajúdik otthon, amíg lehet. Így is történt, épphogy beértek a kórházba, ahol a második kislány komplikációk nélkül, gyorsan előbújt. A negatív tapasztalatok viszont az édesanyában sokasodtak: úgy érezte – mert azt éreztették vele a kórházban –, hogy mindenki mindent jobban tud nála. Ez a hozzáállás eldöntötte a harmadik szülés helyszínét.

– Sokáig vacilláltam, mi is legyen, aztán a mérleg akkor billent el, amikor elmentünk egy szülőszoba-látogatásra. Bár a felújított szülőszoba nagyon szép volt és a szülésznő készséggel válaszolt minden kérdésünkre, engem elborítottak az előző szüléseim negatív emlékei, érzetei, és csak az zakatolt a fejemben, hogy én nem tudok ide bejönni, csak ha nagyon muszáj, mondjuk valami komplikáció miatt. Ezután felgyorsultak az események. Elintéztük a szükséges törvény által előírt kötelezettségeket, beszereztük a szüléshez szükséges dolgokat és a legnagyobb nyugalomban vártuk a baba érkezését. Itthon, nyugalomban, háborítatlanul született meg a kislányunk, abban a házban, ahol én is felnőttem, és ahol most is élünk. A két legfontosabb ember volt ott a szülésnél: a bába mellett a férjem és az anyukám – idézi fel a harmadik baba nyugalmas világra jöttét Zsuzsa.

A nagymama a szülés/születés csodája mellett annak méltóságát hangsúlyozta, az otthon biztonságán túl pedig azt a bizalmat, amiről az újszülöttet biztosítanunk kell: a gyermek tudja, mi a dolga.

Otthon szülhet

• az anya szövődménymentes terhessége 37. és 41. hét közötti időszakában jár
• a magzat fekvése koponyavégű
• az édesanya elmúlt 18 éves, de még nincs 40 (első szülés esetén)
• a terhesség 36. hetéig megszületik a döntés az otthonszülésről
• hagyományos terhesgondozáson részt vett
• nem volt még császármetszése
• a magzat válla nem akadt el
• az anya nem beteg/lázas
• a magzat nem beteg
• nem ikerterhességről van szó/többes terhesség gyanúja nem merült fel
• 20 percen belül van háttérkórház (vészhelyzet esetére)

(A jozsanet.hu nyomán)

- BCSH -