A nyíregyházi rendező, aki Svédországban kapott Oscart

Nyíregyháziak, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet.

Ha kamera nélkül lép az utcára, rögtön megkérdezik: „nem dolgozol?” Kéry Péter kortársai még a zenéjére táncoltak, majd, miután egyik alapítója volt 1985-ben a Nyíregyházi Városi Televíziónak, operatőr-rendezőként lett ismert és népszerű városszerte. Helytörténeti filmjeivel nemrég bevonult az értéktárba, miközben újra a dobok mögé ült, a Kaland-Old-Rock nevű formációt erősíti. Sorra kapják a felkéréseket a fellépésekre városszerte.

1. Hogy jutott eszedbe tévét alapítani a 80-as években?
Először – az 1960-as évek elején – filmrendező akartam lenni. Amikor még tévé sem volt sok helyen. Én 1963-tól mindig ezt akartam csinálni. Sajnos 25 évet kellet rá várni, hogy az álmom beteljesüljön.

2. Dobolsz, tévét alapítasz, Nyíregyháza helytörténetét viszed filmre. Mi volt előbb?
Előbb volt a zene. Már az általános iskolával egy időben jártam zeneiskolába is, zongorát tanulni. Aztán ez átment dobba. Abban a korszakban három gitár és egy dob felállásban működtek a zenekarok. Én dobolni tanultam. Hosszú kihagyással, de ma is zenélek. A filmezés is a hobbim. 33 év alatt rengeteg anyagot forgattam. Helytörténet, néprajz, természet – ez érdekel jobban. De forgattam játékfilmeket is a Magyar Televízióval, például részt vettem a Kisváros sorozat készítésében.

3. Filmjeid bekerültek a megyei, nyíregyházi értéktárba. Milyen érzés volt?
Úgy gondolom, jól döntöttek az illetékesek. De ne feledjük, hogy az alkotások munkatársak nélkül nem jöhettek volna létre.

4. Mióta foglalkozol a város történelmével?
Szinte az első perctől kezdve, amióta tudom, hogy Kassáról származik a családunk. Az 1980-as években tudtam meg, hogy dédnagyapám, Kéry József építőmester tervei és kivitelezése alapján több mint 20 épülettel gazdagodott Nyíregyháza. Ezek jó része a mai napig látható. A nagyapám már itt született, azóta vagyunk nyíregyháziak. Szeretem ezt a várost és környékét. Érdekel történelmének minden mozzanata.

5. Akik téged ismernek, a tévéhez, kamerához kötnek. 
A mai napig, ha kamera nélkül megyek az utcán, sokan megkérdezik: Nem dolgozol? Az első „forgatókönyvemet” 14 évesen kezdtem írni. Fekete István Tüskevár című ifjúsági regényét próbáltam feldolgozni. Nagy csalódás volt, amikor rá egy évre lement a sorozat a Magyar Televízióban. Már akkor erre a pályára készültem. Sokan nem hittek benne, hogy egyszer lesz Nyíregyházának saját televíziója.

6. Volt szerencséd a város valamennyi tévétársaságánál dolgozni.
A városi televízió megalakítása volt a legizgalmasabb. Nagyon sok filmet csináltunk, amit a mai napi vetítenek. Itt töltöttem el a legtöbb időt.

7. Mit éreztél, amikor először igazi kamerát vettél a kezedbe?
Azt nem lehet elmondani. Mint amikor a gyermek megkapja hőn áhított első játékát karácsonykor.

8. Őrzöd az első felvételeidet?
A legelsőket sajnos nem. Ezek a helyi tévé megalakulása előtt készültek. Akkor még nem volt elérhető, olcsó, otthon is kezelhető rögzítőberendezés. A VHS kazetták nagyon drágák voltak.

9. Melyik a kedvenced a filmjeid közül?
Mindig az, amivel éppen foglalkozom.

10. Mit tippelsz, tízből hány nyíregyházi ismer meg az utcán?
Nem szerepelek képernyőn, csak, ha nagyon muszáj. Nekem nagyon jó a kamera mögött. Az eltelt 33 év alatt sok helyszínen megfordultunk, számos emberrel találkoztunk a munkánk során, sokan segítették a filmek elkészítését. Mi könnyebben „megjegyezhetők” vagyunk a kamera miatt. Inkább az a baj, hogy sokszor nem tudom, hogy „tényleg” ismerem az illetőt, vagy csak vágókép volt egy filmben, és onnan ismerős az arca. Így mindenkinek köszönök az utcán, ha emlékeimbe villan az arca.

11. Saját filmjeid operatőre és rendezője vagy. Ki a példaképed?
Minden „filmes” korban megvoltak a nagyok, és megvannak ma is. Voltak, akik iskolát teremtettek, voltak, akik beírták nevüket a filmezés történelmébe.

12. Meglehetősen sokoldalú vagy, hisz nemcsak a helytörténetben, a filmtörténetben vagy otthon, hanem a zenében is.
A zene nagyon közel áll hozzám. A munkám során is sokszor találkozom zenével, amikor főcímzenét, aláfestő zenét stb. választok. Amit művelek is, az instrumentális zene.

13. Szerinted mi a legjobb Nyíregyházában?
Nyugodt, szépen fejlődő város. Itt van Sóstó, az Állatpark, a Múzeumfalu. Nagyon kevés város büszkélkedhet ennyi szépséggel.

14. Mi a legrosszabb?
Vannak évek óta szabadon hagyott foghíjak, lebontott épületek helyei a belvárosban is.

15. Bicikli, motor vagy autó?
Repülőgép, helikopter – a légi felvételek miatt.

16. Ha utazás, akkor észak, dél, kelet vagy nyugat?
Mindegy. Utazás nélkül nem látjuk, tapasztaljuk meg a világot. Bár a tévé sok helyre elvisz, de az teljesen más.

17. Sárgaborsó főzelék valamilyen feltéttel, vagy rántott szelet krumplipürével?
Hal valamilyen formában, de lapcsánka is, és minden finomság.

18. Szerinted ki a legjobb fej Nyíregyházán?
Biztos sokan vannak. Hátha egyszer összefutunk.

19. Sör, bor vagy pálinka?
A sorrend fordítva. No, ez vicc. Időszaktól, alkalomtól függ. Most nyáron inkább hideg sör.

20. Következő filmed témája?
A megye folyóival foglalkozom. Év végére tervezem a film elkészültét.

21. Munkádat több elismeréssel, díjjal ismerték el az elmúlt évtizedek során. Melyikre vagy a legbüszkébb?
Hazai és külföldi fesztiválon eddig 34 díjat nyertem. Természetesen mind nagyon értékes. De számomra legértékesebb nem díj. Az az igazi „Oszkár". Egy néptáncegyüttessel jártam Svédországban 1987-ben. Dokumentumfilmet forgattam a szereplésükről. A fellépések után vendégül látták a csoportot és engem a Svédországi Magyar Kulturális Egyesület tagjai. A kis művelődési házukban nagyon jó hangulatban beszélgettünk, magyaros ízekkel kínáltak bennünket. Megkérdeztem a vezetőjüket, milyen a kapcsolatuk az „óhazával”. Ő kis gondolkodás után könnyes szemekkel mondta el, hogy van egy kincsük, amellyel a mindenkori összejövetelüket szokták kezdeni.

Mi az? – kérdeztem, mire elővett a szekrényből egy VHS kazettát és betette a lejátszóba. Már az első képről tudtam, hogy az én filmem, amit Burget Lajossal készítettem megyénk négy tájegységéről.

Miután elmondtam, hogy én készítettem a filmet, előkerültek (az ott méregdrága) pezsgők is. Közben az is kiderült, a kazettát úgy csempészték ki az országból. Mint tudjuk, abban a korban ilyesmit nem lehetett legálisan kivinni külföldre. Ettől nincs értékesebb díj!

Cservenyák Katalin