Gombamérgezés Pusztadoboson!
Felröppent a hír, hogy gombamérgezés miatt több ember is kórházba került Pusztadobosról. Ez ügyben megkerestük dr. Salzmann Mariann megyei tisztifőorvost, aki a Szabolcsihír érdeklődésére megerősítette: 5 felnőttet és 3 gyermeket szállítottak kedden este több mentővel a Vásárosnaményhoz közeli Pusztadobosról Nyíregyházára.
A vizsgálatok még folynak, de mint eddig kiderült: a betegek sárguló csiperkét fogyasztottak. Ez a gomba hányást és hasmenést okoz, szerencsére igazán komoly elváltozásokat nem.
A felnőtteket már hazaengedték a kórházból, a gyermekek is jó állapotban vannak, ellátásra már nem szorulnak, de megfigyelésre még bent tartották őket.
Azt egyelőre nem tudni, hogy az elfogyasztott gombát a betegek maguk gyűjtötték, vették, vagy kapták-e.
Ne szedje, ne egye!
A sárguló csiperke fehér húsa citromsárgára változik, különösen a tönk tövében. Rossz, egyes vegyi készítményekre (karbol, jodoform, tinta) emlékeztető szagú. Egyébként a kerti, a sziki vagy az erdőszéli csiperkéhez hasonló.
Kalapja domború, majd laposodó, középnagy, 6-12 cm, de lehet kisebb is. Fehér, szürkésfehér, szürkés vagy szürkésbarna, barna. A kalapbőr lehet sima, cserepesen repedezett, vagy apró pikkelyektől barnafoltos, tarka. A nyomáshelyeken sárgul.
A lemezek kezdetben fehérek, majd szürkésen át lassan rózsaszínesek, végül barnák, feketésbarnák.
A tönk alacsony, zömök, gyakran görbülő, olykor lefelé vékonyodó, de az alján általában gumós vagy kissé bunkós, 3-8 cm hosszú,1-3 cm vastag. Színe fehér, sárgás vagy barnás, esetleg feketés, a kalappal egyező színű, selymes fényű. A nyomáshelyen feltűnően sárgán foltosodik, alul már kívül is élénksárga lehet. A metszéslapon gyorsan citromsárga színt vesz fel, dörzsölésre krómsárgára színeződik. Gallérja vékony, szakadozó. A fiatal gomba tönkje többnyire rövid, lefelé vékonyodó.
Húsa merev, fehér. Nyomásra és a vágáshelyeken többnyire azonnal élénk krómsárga színű lesz, vagy a kalapban kissé szürkésfekete, és csak a tönkben sárguló. Az állott gombán a sárga szín eltűnik, de nyomásra, dörzsölésre újra előjön.
Szaga és íze vegyi készítményekre emlékeztető, karbol-, jodoform- vagy tintaszagú. A friss gombán a szag néha nem eléggé kifejezett, de főzve erősödik, és undort kelt.
Füves, bokros helyeken, erdőszéleken, akácosban, utak mentén, árokszélén, réten, kertben, legelőn olykor más csiperkékkel együtt is terem, többnyire kisebb csoportokban. Szereti a televényes, humuszos, trágyás, árnyékos, füves helyet (de még a növényzet nélküli salakos útszélen is megterem). Szerencsére nem mindenütt gyakori. Egész évben előjön, de leggyakrabban nyár végén, ősszel.
Mérgező!
Megárt, illetve fogyasztása gyomor-bélpanaszokat és tartós undort okoz. Nagyobb mennyiségben már mérgező.
Közeli rokona az ugyancsak ártalmas tinta szagú csiperke, amely könnyen felismerhető szürke és apró feketés pikkelyekkel díszített kalapjáról. Ez a faj azonban nem gyakori. Hasonlít az ehető csiperkékhez. Jellegzetessége - a sárgulás - nem mindig eléggé feltűnő, tehát az undort keltő szag a legjellemzőbb rá. Ezért általános szabály, hogy minden jó szagú és jó ízű csiperke ehető, de a rossz szagúak megárthatnak.
