Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Boldogat, szépet, szeretettel telit!

| 2018. 12. 31. | 11:48:00
Kívánjuk, legyen olyan 2018, amilyennek szeretnék.
Boldogat, szépet, szeretettel telit!
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Nem túl hálás feladat újévi jegyzetet írni. Az ember töri a fejét, mit nem írtak, mit nem mondtak még el az év utolsó, a következő év első napjáról, mióta napi sajtó létezik.

Ki ne ismerné a két naphoz kapcsolódó babonákat, hiedelmeket, népszokásokat? Hogy 31-én nem szabad, elsején viszont kifejezetten ajánlott malacot enni, mert kitúrja a szerencsét. Hogy a lencsét pontban éjfélkor kell tálalni, különben fityiszt sem ér.

Hogy a férfineveket rejtő gombócokat is akkor kell beledobni a forró vízbe, amikor éppen éjfélt üt az óra. Hogy ilyenkor szokás szerencsepogácsát sütni, s aki az elrejtett fémpénzt megtalálja a sajátjában, csupa jóra számíthat az újévben – már ha épp bele nem tört a foga, amikor ráharapott az érmére.

Hogy a méltán híres magyar gasztronómia remekei helyett szilveszterkor miért eszünk virslit, azt nem sikerült megfejteni, nincs igazán hiteles és megalapozott magyarázata sem, ami azért sem meglepő, mert tulajdonképpen egy olyan készítményt emelünk ünnepi rangra, amely bármelyik gyorsétkezdében vagy hot dogosnál a legszürkébb hétköznapokon is megkapható.

Egyébként észrevették már? Hiába február az év legrövidebb hónapja, a leggyorsabban mégis a december telik el. Úgy elfoglaljuk magunkat az ünnepi előkészületekkel, az ajándékok utáni szaladgálással, hogy egyszer csak azon vesszük észre magunkat: holnap már megint eggyel többet írunk.

De valahogy gyorsabban telnek az évek is. Visszafelé tekintve sokszor úgy érezzük, mintha egy robogó vonaton ülnénk, a póznák - a napok - pedig szempillantás alatt suhannak el, és válnak semmivé a messzeségben. Mi pedig hiába kérleljük a kalauzt, a masinisztát, hogy lassítsunk, álljunk meg, szeretnénk, ha a szép pillanat tovább tartana, egyik-másikban akár hosszabban is elidőznénk, vagy maradnánk örökre. Mert annyira jó ott pont akkor, amikor még mindenki megvan.

Gyerekkoromban kiszámoltam és teljesen biztos voltam benne, hogy az ezredfordulót a család valamennyi tagja meg fogja érni, hiszen akkor még senki sem lesz 100 éves. Minden évben az volt az újévi kívánságom, hogy jövőre is maradjon mindenki. Aztán nem sokkal 2000 előtt elment a nagyi, majd apukám, és még ugyanabban az évben a nagyapám. Nem sokat érnek az újévi kívánságok.

Beismerjük vagy sem, vasárnap estefelé, amikor pezsgős pohárral a kezünkben várjuk, hogy az óra elüsse az éjfélt, azért gondolatban gyors mérleget készítünk, milyen is volt az elköszönő év, mit kellett volna másképp csinálni, és mit várunk a következőtől. Számba vesszük, hány kis jövevénnyel gyarapodott a család, és azt is, kiknek a neve került be a családtagok, barátok, ismerősök közül a hagyományosan az év utolsó napján lezárt temetői főkönyvbe.

A legfontosabb mégis, hogy a következő évben is mind meglegyünk egészségben, boldogságban, szeretetben. Ha ez megvan, a többit együtt megoldjuk.

Cservenyák Katalin

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés