Hirdetés

Ha az ember eljátszhatja az életét, akkor szabad – mondja az Aranyanyu

Szabolcsihír

2017.12.01. 09:37

Ha az ember eljátszhatja az életét, akkor szabad – mondja az Aranyanyu
Kecskemétiné Szilvási Zsuzsa a díjátadón

Kecskemétiné Szilvási Zsuzsától kérdeztünk 21-et.

Hirdetés

Egészen a döntőig menetelt a Richter Aranyanyu pályázatán Kecskemétiné Szilvási Zsuzsa magyar-mozgókép szakos tanár, a nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium igazgatóhelyettese, hogy aztán az utolsó fordulóba bejutott négy közül a zsűri díjával térhessen haza. Egyik tanítványa jelölte a versenyre. A 2017-ben Kiváló Felkészítő-Tehetséggondozó díjjal is elismert Aranyanyutól kérdeztünk 21-et.

1. Nincs nagyobb elismerés egy pedagógus számára, mint amikor diákja javasolja díjra.

Dominik több osztálytársával együtt diagnosztizálatlan tanulási nehezítettséggel került hozzánk. Miután kiderült, hogy diszlexia-diszgráfiás, tanórai fejlesztéssel és tehetséggondozással sikerült őt olyan szintre fejleszteni, hogy középiskolában már retorika és szavalóversenyekre jártunk, majd kitűnő érettségi után sikeresen felvették a jogi egyetemre. Sajnos Domi a harmadik gimnáziumi osztály elvégzése után elveszítette édesanyját, így együtt küzdöttük végig ezt az időszakot.

2. Mindig pedagógus akartál lenni?

Már óvodás koromban is mondtam, hogy a főiskolára fogok járni és tanár leszek.

3. Egészen egyedülálló a módszered, ahogy a vak kislányt vagy a tanulási nehézséggel küzdőt segíted az érettségihez, majd a diplomához.

Vannak előzményei, hiszen mind a korai fejlesztésnek, mind a gyógypedagógia fejlesztésnek óriási szakirodalma van, sőt az iskolai tanórai felzárkózatás kérdése is egyidős az iskolai rendszerrel. A pedagógia magyar viszonylataiban olyan nevek fektették le az alapokat, mint Apáczai vagy Bárczi. A kihívást az jelentette, hogy mindezt a középiskolára kellett alkalmazni, és ez komoly hiányterület. Maga a társadalmi kérdés újdonság, miszerint ezek a diákok teljes értékű képzésben tudnak részt venni és a felsőoktatásba továbblépni. Az én módszereim újdonsága az, hogy gimnáziumban működő, strukturális tananyagoknál is használható; kiegyenlíti a képességbeli különbségeket. Vagyis egyfajta tehetséggondozás is.

4. Összefoglalnád a módszered lényegét?

Két módszer. Az elektronikus tanulási környezet a kompetencia alapú oktatásra épül. A kooperatív technikát elektronikus eszközökkel egészítjük ki és minden órán ennek segítségével úgy dolgozzuk fel a tananyagot, hogy önálló oktatási segédanyagokat hoznak létre a diákok a témában. A forrás a kötelező tankönyvek mellett a saját gyűjtéseikből és internetes anyagokból is állhat. Az órai tananyagok közös háttértárba kerülnek és a tanulócsoport érettségiig használni tudja. A gyengénlátó integrációs módszertan lényege, hogy a tanórai anyagokat követve kézzel fogható formára alakítjuk a strukturális tananyagrészeket, vagyis geometriai eszközrendszerrel egyszerűen lemodellezzük, térben megjelenítjük ezeket az elemeket. A kezdet mindig a korongok és pálcikák kombinációja, majd következik a geometriai eszköztár. A 3D nyomtatók korában egészen egyedi eszközrendszerek alakíthatóak ki, ami emelt szintű oktatásra is alkalmas, és nem csak magyar nyelvtanból, de idegen nyelvből vagy akár biológiából, kémiából is használható és a tudás birtokában elkísérheti a diákokat az egyetemre is.

5. Mit jelent számodra a tanítás?

Szabadságot. A tanítás nekem olyan, mint a gyermekkori iskolás játék. Minden pillanatát szívből élvezem. Ha az ember eljátszhatja az életét, akkor szabad.

6. Nyíregyháza legrégebbi gimnáziumának az igazgatóhelyettese vagy. Mit jelent neked a Kossuth?

Magam is kossuthos diák voltam, evangélikus vagyok, az életem része a gimnázium. Különleges hely, mindenki érzi a varázsát, aki belép. A misztikum a hit ereje, amit ez a kedves öreg alma mater sugároz.

7. Mit jelentenek a tanítványaid?

Minden gyermek érték. Ők alakítják a mindennapjaimat. Nagy tanítók ők az őszinteségükkel, az érzelmi túlfűtöttségükkel, a „lakli” testben élő kisgyermek szívükkel. Útjelzők és mérföldkövek.

8. Olyan pedagógus vagy, aki soha nem adja fel. Mi volt az eddigi legnagyobb kihívás?

A komoly kihívások nem az osztályteremben érnek, hanem az állandóan változó jogszabályi háttér miatt a munkám többi részében. Ez fáraszt, de mindig megoldódik. A diákokkal kapcsolatosan a legnehezebb helyzetem az volt, mikor egy gyermek édesapja meghalt és az iskolában érte a halálhír, amit nekem kellett megerősítenem. A gyerekek szenvedése, betegsége, fájdalma mindig nehéz. Azt is rosszul élem meg, ha a saját szüleitől kell védenem a gyereket.

9. Van ars poeticád?

Hiszek abban, hogy a gyermek olyanná válik, amilyennek hisszük őt. Ezért mindig azt feltételezem, hogy eredendően jó és képes elérni bármit. Azonban mindig következetes vagyok, szigorú, de igazságos. Ha tévedek vagy hibázom, nem félek bocsánatot kérni gyerekektől sem, de én is elvárom, hogy hiteles és őszinte legyen a viselkedésük. Ezt hamar megértik; működni szokott.

A fővárosi díjátadón jelöltek és nyertesek

10. Anyukád, apukád, öcséd izgult a szavazáskor, majd a díjkiosztón. Akik ismernek, tudják, mennyire szoros a kapcsolatotok. Mi az, amit otthonról hoztál?

A nyugalom, a türelem, a gyerekek szeretete és megbecsülése, az előítélet mentesség jön otthonról. Erőt az ad, hogy a nagyszüleim, szüleim jó példával járnak előttem. Apukám maga is új utat taposott mikor 25 évvel ezelőtt elkezdett foglalkozni az óvodás korú gyermekek szervezett sportoltatásával, az utánpótlás-nevelés korai lehetőségével és a légzőszervi problémás vagy mozgáskoordináció zavaros óvodások korrekciós foglalkozásaival. Anyukám pedig az egészségnevelésben és az idősgondozásban is letette névjegyét. De a nagyim is legendás óvodai dadus volt. Soha nem bántottak, szerettek, megbecsültek. Tehát én is így állok a gyerekekhez. Az erőm viszont őserő. Ezt anyukám mindig erősíti. Sokszor elmeséli, hogy már háromévesen is elé álltam, és azt mondtam, ha megmondja, mi fog történni, akkor megértem, ne csapjon be azzal, hogy nem fáj a szuri.

Nem hittem a tündérmesékben, az érdekelt, hogy működik a világ. Soha nem próbáltak megváltoztatni, így persze néha nehéz helyzetben találom magam, mert nem alkuszom és mástól is elvárom, amit magamtól, de önazonos tudok maradni, és ez a legnagyobb erő.

11. Férjed, gyermeked van. Otthon is Aranyanyu vagy?

Remélem, hogy igen. Szeretek sütni, főzni, szeretem, ha szép a lakás. Nem szoktam kiabálni, veszekedni, ki nem állhatom a házsártos viselkedést. Ostobaság azzal fitogtatni az erőnket, melyik irányba tekeredik a vécépapír. 23 éve vagyok a férjemmel és nagyrészt működik a dolog, ez azt hiszem, jó jel. Szeretünk hárman lenni, az otthonunk csendes, nyugodt menedék mindhármunknak. A kislányunknak már a megszületése előtt közösen örültünk és bearanyozza az életünket. Kedves, nyugodt, őszinte nagylány.

12. Rántott hús vagy mákos guba?

Mákos guba.

13. Autó, kerékpár vagy motor?

Korábban motor, ma már autó.

14. Mi lenne az a három dolog, amit egy lakatlan szigetre magaddal vinnél?

Soha nem szeretnék elmenni egy lakatlan szigetre.

15. Szerinted mi a legjobb Nyíregyházában?

Minden. Ékkőnek látom a puszta közepén. Imádom, hogy Krúdy Gyula, Váci Mihály levegőjét szívom. Szeretem, hogy a könyvtár, a múzeum, a levéltár, a művelődési ház tele van programokkal, hogy van magas szintű irodalmi élet, jó színház, tudományos előadások a TIT-ben vagy a főiskolán.

16. Mi a legrosszabb?

Messze a főváros, és egyre gyakrabban szólít oda a dolgom. Látom, hogy sok barátomnál kezdődött így a költözés, és azt is látom, hogy akármilyen aktív egy vidéki város, soha nem érhetnek a lehetőségek a fővárosi lehetőségek nyomába. Azt sem szeretem, hogy érzem a közbiztonság romlását. Nem a bűncselekményekre gondolok, hanem az utcai gátlástalanságra és az ehhez kapcsolódó tehetetlenségre.

17. Mit szóltak a tanítványaid, kollégáid a díjadhoz?

Úgy éreztem, őszintén örültek neki.

18. Mennyiben változott meg az életed, mióta az Aranyanyu-díj tulajdonosa vagy?

Most még van egy kis felfordulás az életemben, de majd minden visszatér a megszokott kerékvágásba. Aranyanyuként a társadalmi szerepvállalás fontos, örülök, ha figyelnek a véleményemre. Már kaptam lehetőséget befogadás témában előadásra, ahol elsősorban a romakérdést boncolgattuk romákkal és nem romákkal. Izgalmas és felelősségteljes változás ez, de alapvetően ezután is azt fogom tenni, amit eddig, tanítani a gyerekeket.

19. Van pedagógus példaképed?

Inkább jó mintáim vannak. Középiskolai osztályfőnököm Módis Ákos remek példa volt nekem arra, hogy kell őszintén állni a gyerekekhez. Matek-fizika-informatika szakosként remek leckéket adott nekünk az életről. Az akkori igazgatónk Dr. Bánszki István, Palotai Erzsike néni és Új Sándor az igazgatóhelyettesek és Nádorvári Béla, Pethő Károly, Szentpéteri Zoltánné, Hajnal Béláné, Galambosné Tari Ágnes és

vég nélkül sorolhatnám a tanáraimat, partnerként kezeltek, és bár nem értettünk mindig egyet, rosszat soha nem akartak. Mindannyian erős jellemű tanárok voltak, akik szerették, amit csináltak és szerették a gyerekeket is.

A pedagógiát remek emberektől tanulhattam. A főiskolán Pállné Lakatos Ilona, Minya Károly, Révai Valéria, Tukacsné Károlyi Margit, az azóta sajnos eltávozott Mező András, vagy Onder Csaba, Kerülő Judit, Drabancz Róbert, Vitál Attila vagy a szakvezetőm Weisz Erika mind-mind biztattak, bátorítottak, dicsértek, és milliószor elmondták, hogy nekem tanítanom kell.

20. Mi lenne a három kívánságod?

Csak egyet kívánnék: egészséget a szeretteimnek és magamnak, és ha lehetne, minden gyereknek. Ez már kettő, de nem baj. A maradékot meg odaadnám valakinek, aki rászorul. Az én életem tele van áldással és kegyelemmel, nem szeretnék még gondolatban sem visszaélni vele. Az egyetlen, amit az ember nem teremthet meg saját maga, az az egészség. A többivel meg majd lesz valami.

21. Az év legszebb ünnepe közeleg.
A karácsony mindig a családé. Egymáshoz járkálunk és eszünk, örülünk, hogy élünk és együtt lehetünk. Remélem, lesz időnk kicsit a barátainkkal is kikapcsolódni, de mi klasszikus karácsonyozók vagyunk.

Cservenyák Katalin

AranyanyuKecskemétiné Szilvási Zsuzsa

Hirdetés

Hozzászólás

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés