Aki Kazinczy íróasztalánál kezdte a pályáját

Nyíregyházi író. Történész-levéltárosként évekig Sátoraljaújhelyen dolgozott, majd visszatért Nyíregyházára, ahol a megyei levéltárban helyezkedett el. Történelemből doktorált, óraadóként tanított a Nyíregyházi Főiskolán. Jelenleg a Feliciter Kiadó vezetője. Regényei - Megtagadva (2012), Elszakítva (2015) - a Magvető Kiadó gondozásában jelennek meg, jelenleg épp a harmadik kötetén dolgozik. Elbeszélései, novellái, tárcái a Holmi, a Jelenkor, a Kalligram, az Élet és Irodalom és A Vörös Postakocsi irodalmi folyóiratokban jelennek meg. Kováts Judittól kérdeztünk 21-et.

1. Nyíregyházán nőttél fel, itt végezted a főiskolai tanulmányaidat, majd Sátoraljaújhelyre kerültél, onnan pedig már férjjel és két gyermekkel tértél vissza Nyíregyházára. Hogy is volt ez a kitérő?

Diploma után egy évig Törökszentmiklóson laktunk, aztán kerültünk Sátoraljaújhelyre, ahol hat évet éltünk. Ott születtek a gyerekeink, ott lettem levéltáros, a férjem újságíró, mondhatom, hogy ott megtörtént mindaz velünk, ami meghatározta a későbbi életemet, csak persze akkor még erről sejtelmem sem volt. Sátoraljaújhely varázslatos város, kettőt lépsz, és fönt vagy a hegyen, a Zemplén pedig a maga vadregényével egy életre magához tud kötni, nekünk a Nagy-Milic egyik eldugott helyén például volt saját „családi” sziklánk. Kinga lányom születésekor még Széphalomban laktunk, szemben a Kazinczy-kerttel, s én oda hordtam levegőztetni őt.

2. Húzott vissza a szíved?

Bármennyire is ellentmondás a fentebb mondottakhoz képest, de igen. Egyedüli gyerek vagyok, a szüleimnek nem volt más csak én, a férjem a megyei napilapnál lett újságíró, én pedig a megyei levéltárban folytattam a múltban való búvárkodást.

3. A levéltárost úgy képzeli el az ember, hogy poros iratokba temetkezve, egy olvasólámpa halvány fényénél kutat.Tényleg így van?

Részben. A por igaz, annak idején

az egyik középkori jegyzőkönyvön például több mint 30 féle gombát mutattak ki, de gondolj bele, milyen izgalmas tud lenni, hogy a munkád egy időutazás.

Az én kutatási területem a reformkor volt, s meg kell mondjam, annál fényesebb korszaka a magyar történelemnek nemigen van. Másik témám a II. József-kori katonai térképészet, s itt

azokba a gyönyörű, kéziratos térképekbe szerelmesedtem bele, amelyek a mi megyéinket például a Tisza-szabályozás vagy a lápok lecsapolása előtti időkből ábrázolja, tehát a nagy természetátalakító idők előtti, ősi világ ismerhető meg belőlük.

Nem mellesleg ezek a térképek keletkezésük után szó szerint hadititokká voltak nyilvánítva, s a civil társadalom számára nagyon sokáig hozzáférhetetlenek voltak.

4. Mennyire volt meghatározó élmény számodra, hogy Kazinczy íróasztalánál kezdhetted a levéltárosi pályádat?

Az újhelyi levéltárból indult a pályám, s bármilyen nagy szó, ennek köszönhetem, hogy a levéltárosság nem egyszerűen munka, hanem hivatás lett a számomra. De hát ez nem is lehetett másképp, hiszen abból a mutatókönyvből kerestem ki az aktákat, amit Kazinczy készített. Az ő megjegyzését, hogy "Boszorkányság, haszontalan mendemonda" idéztem a gyerekeimnek, amikor babonáskodtak.

A Rákócziak vagy a fiatal, pályakezdő Kossuth, mint kolerabiztos és Zemplén megye országgyűlési követe jelentették a hétköznapjaimat. 

5.    Ki a példaképed, kedvenc íród?
Példaképem az apósom, aki 89 évesen előadásokat tart, köteteket ír és szerkeszt, aki egyetemistaként megjárta az ávó börtönét, majd Dobogókőn kényszermunkásként „építette a szocializmust”, aztán meg a Hortobágyra lett 3 évre kitelepítve, s mégsem hagyta itt ezt az országot, hanem családot alapított, meg többek között a Kazinczy Társaságot, és sorolhatnám a végtelenségig, milyen nagyszerű ember. Kedvenc íróm nagyon sok van, a külföldiek közül most éppen Günter Grass, a magyarok közül Márait külön kiemelem.

6.    Egyre nagyobb szerepet vállalsz férjeddel, az újságíró Kováts Dénessel Nyíregyháza kulturális és irodalmi életében. Belesodródtatok, vagy tudatos vállalás volt ez részetekről?

Könyvbemutató, kiállítás megnyitó, költészet nap, könyvhét, egyik hozta maga után a másikat, aztán magunk is kezdeményeztünk, támadtak ötleteink, és meg kell mondjam, minden egyes „megmozdulást” nagyon élvezünk.

7.    Ha azt mondom, Vörös Postakocsi?...

Az alma mater, első szépirodalmi szövegem Métely címen itt jelent meg, aztán lett egy tárcasorozatom is, a mai napig publikálok benne, ill. a munkatársa vagyok.

8.    Kitaláltátok és elindítottátok a Művészasztalt. Ezzel a sorozattal mi volt a cél?

Hogy a kortárs magyar irodalom színe-javát elhozzuk Nyíregyházára, mert az ország keleti részén, távol a fővárostól is „megérdemlik” a kultúrabarátok, hogy találkozzanak velük. A másik célunk, hogy a megszokottól eltérő módon, egy különleges színpadi produkció keretében mutassuk meg, hogyan kel életre az író által megalkotott szöveg, s a dramaturg és a színész munkájának köszönhetően hogyan lesz belőle a közönséget a székhez szögező jelenet. Mindez zenei betétekkel és improvizatív vagy megrendezett performanszokkal színesítve. Boldizsár Ildikó, Grecsó Krisztián voltak a vendégek, február 8-ára várjuk Tompa Andreát, áprilisban Dragomán György következik.

9. Sör, bor vagy pálinka?
Minőségi, száraz fehérbor.

10. Autó, motor, bicikli vagy gyalog?
Autó nap mint nap, van egy piros, retrós biciklim, azzal hébe-hóba, inkább nyáron, gyalog esténként a kutyával, motor soha, tőlük félek.

11. Rántott karaj vagy mákos bobájka?
Rántott karaj, plusz szabolcsi töltött káposzta.

12. Történész-levéltárosból lettél író. Mikor, miért és hogyan történt a váltás?
Jó tíz éve családi vállalkozásunk, a Feliciter Kiadó miatt hagytam oda a levéltárat, s akkor ezt a döntést nagyon nehéz szívvel hoztam meg, aztán pont ez a váltás tette lehetővé, hogy írhassak, konkrétan úgy, hogy a Kiadóban időt biztosítanak nekem erre, ami közalkalmazottként nyilvánvalóan nem lenne lehetséges.

13. Miért fontos a történetírás számára az oral history, az elbeszélt történelem?

Mert képes kitölteni azokat a lyukakat, amiket a hivatalos történetírás hagy maga után. Politikatörténet, hadtörténet, gazdaságtörténet, stb. amivel a történetírás foglalkozik, s az nemigen kerül fókuszába, hogy például Nyíregyháza lakosai hogyan élték át, szenvedték meg azt, hogy az oroszok kétszer foglalták el. Mariska néni, Miki bácsi, Bandi bácsi, Ilonka néni ellenben töviről-hegyire elmondta nekem. Ők egy páran azok közül, akikkel életút-interjúkat készítettem 2007-ben.  

14. Mikor feledkeztünk el arról, hogy nagyszüleink, szüleink gondolatait feljegyezzük? Vagy éppenséggel a sajátjainkat. Régen a hölgyek, asszonyok naplót írtak.

Nemcsak ők, a férfiak is. A 19. században legalábbis. Családunkban is van ilyen napló, Viktor nevű szép-, ük-, vagy nem is tudom milyen ősapánké. Én azt mondom, sosem késő megkérdezni idős családtagjainkat, ismerőseinket, egy a fontos, kérdezzünk, amíg még itt vannak! Sokat lehet abból tanulni, tapasztalni, ahogyan ők látták a világot.

15. Regényeidben háborúról, erőszakról írsz.  Nem feltétlen női témákat választottál. Ugyanakkor éppen emiatt egészen más megvilágításba kerülnek a háborúk okozta sorstragédiák.

Vesszőparipám a hétköznapi ember sorsa, ha akarata ellenére a történelem sodrába kerül. Hogy van-e választása, befolyása a sorsára, vagy elszenvedi csupán az eseményeket? Hogy min múlik az élet? Kiből lesz áldozat és ki az, aki megmenekül? Ki az, aki hőssé válik, menti embertársait, ki az, aki elgyávul, elárulja őket? És vesszőparipám a múlttal való szembenézés. Az, hogy fogadjuk el olyannak amilyen, fogadjuk el a maga kettősségével, annál is inkább mert a hőstettekért nem a miénk a dicsőség és a bűnökért nem a miénk a felelősség, hiszen a háborúnál maradva, akkor még nem is éltünk.                                                                                                                                                  

16.  Mi a tipped, 10 nyíregyháziból hány ismer meg az utcán?

Fogalmam sincs, egy-kettő talán.

17.  Mi a legjobb Nyíregyházában?

Az, hogy ez egy élhető város a nagy, virágos, fás tereivel és Sóstóval.

18. Mi a legrosszabb?

Számomra nincs ilyen, én szeretem ezt a várost, úgy ahogy van.

19. Ki a legjobb arc Nyíregyházán?

Jaj, ez a legnehezebb kérdés! Nagyon sok legjobb arcot ismerek. Van közöttük háziorvos, pszichológus, színész, költő, háziasszony, őstermelő, s örülök, hogy ismerhetem vagy barátaimnak tudhatom őket, és igazán, sajnálom, de egyetlen nevet képtelen vagyok kiemelni.

20. Ha utazás, akkor észak, dél, kelet vagy nyugat?

Mindenevő vagyok, bármikor bármerre. Viccet félretéve, a kelet csak vágyakozás, egyébként pedig vissza-visszajáró típus vagyok. Most éppen Bad Reichenhallba szeretnék visszamenni, ezt a német kisvárost tavaly nyáron fedeztük föl a férjemmel.

21. Kutya vagy macska?

Kutya. Már a második tibeti terrierünk van, kedves, vidám fajta, férjem nagy kedvence. A TT mellett nagyon belezúgtam a „bocikutyába”, azaz a bleinheim színű Cavalier King Charles spánielbe. Amikor Fifit, a tibetinket vittük kiállításra, akkor fedeztem fel, s „meglátni és megszeretni” egy pillanat műve volt. De még gondolkodóban vagyok, Fifi mellé hozzunk-e másikat.

Cservenyák Katalin