Fél Csenger a mesés örökségről beszél

Kósa Lajos és a csengeri Szabóné mesés örökségéről szóló történet a téma most a határhoz közeli városban. Az emberek figyelik a híreket, mert szinte óráról órára történik valami a belengetett 4 milliárd eurós örökségről, amellyel kapcsolatban lassan már csak egy biztos pont van: a közjegyző előtt készült irat.

[Beillesztett cikk: Megvan a csengeri nő, akit Kósa Lajos sztorijában emlegetnek]

Névvel nem szívesen nyilatkoznak az emberek, de szívesen elmondják, hogy a Szabó család olyan szegény volt a 80-as években, és még utána is, mint a templom egere. Szó szerint nyomorogtak. A Móricz Zsigmond utcában, ahol laktak, többen is elmondták, hogy a szomszédok segítettek nekik, ők adtak ételt a háromgyermekes családnak, hogy ne éhezzenek. Egy roma asszony elmesélte, 50-60 ezer forintot adott nekik kölcsön. Egyszer megkérte Szabónét, hogy fizesse be a telefonszámláját, odaadta neki a pénzt. A nő – anélkül, hogy befizette volna a csekket – letépte és visszaadta a szelvényt, a pénzt pedig elköltötte. Ez akkor derült ki, amikor az asszony fizetési felszólítást kapott. Nyomorúságos körülmények között éltek, többször kapcsolták ki náluk a vizet és a gázt, mert nem tudták fizetni.

Az asszony édesanyja lecsúszott, csengeri pedagógus volt, aki szerette az italt, és már ő is kölcsönökből élt, visszafizetni viszont nem tudta őket, ami miatt elítélték. Börtönbe vonulása előtt szerelembe esett egy mátészalkai cigányprímással – gyermeke, Marika már a börtönben született. Az apa kivándorolt Németországba, ahol állítólag összejött egy gyárossal. A történetnek ez a része kicsit zavaros, mert az sem tiszta, hogy milyen üzletei voltak a férfinak, és az sem, hogy miért csak évek múltán derült ki, hogy Németországban él egy „dollárpapa”. Ismerősei szerint Marika már fiatalasszonyként is elhanyagolta magát, ápolatlan volt. „Egy lom volt” – fogalmazott egy utcabeli, hozzátéve, miután megcsináltatta a fogait, már jobban nézett ki. Férje viszont jó családból származott, és jó munkája is volt, határőrként dolgozott, nyugdíjazása után pedig éjjeliőr volt egy gyárban. Nyugdíja, keresete is volt a férfinek, mégis nyomorogtak.

[Beillesztett cikk: Ez nagyon kellemetlen lehet Kósa Lajos számára]

Ahogy a helyiek visszaemlékeznek, 5-6 éve történt, hogy az asszony Marika elhíresztelte, Németországban meghalt apja hatalmas örökséget hagyott rá. Szabó Gáborék mintegy varázsütésre, hirtelen a figyelem középpontjába kerültek a városban. Akiket addig a szomszédok tartottak kegyelemkenyéren, összejövetelekre kezdtek járni. Elkezdtek kölcsönöket kérni, azt ígérték, az örökségből majd duplán visszafizetik a hitelt. Olyat is hallottunk, hogy valaki 60 milliót adott nekik. Többen is állítják, hogy az asszony ötlete volt a kölcsönkérés, neki olyan behízelgő a modora, hogy még nagyobb potentátokat is sikerült megvezetniük.

Elkezdtek jótékonykodni. Milliókat adtak az óvodának, iskolának, gimnáziumnak. Az utcabeliek szerint mindennapossá váltak a dáridók a háznál. Rengeteg autó sorakozott ilyenkor az egyébként szegények lakta Móricz Zsigmond utcában. Utaztak, kirándultak, hatalmas autóval jártak Szabóék, gyakran cserélgették a kocsikat. Vasárnaponként lovaskocsival hajtottak a templomig, hogy lássák, nekik ez is van. El is költöztek az utcából a Petőfi utcára, egy tekintélyes méretű, emeletes házba.

Gyorsan csináltunk egy kis leltárt. A családnak van egy ruhaüzlete a belvárosban, mini csemege és kocsma a sportpálya utcájában.

Hogy mitől lett a Szabó házaspár Maláj és Malájné, azt nem sikerült kideríteni, de a fiuk kocsmáján is ez a becenév szerepel. A fekete, kövérkés asszony a behízelgő modora, no meg a reménybeli euró milliárdjai előtt kitárultak az ajtók. Hogy először a nő kereste meg Kósa Lajost, vagy fordítva történt, azt nem tudni, de többen egybehangzóan állítják, hogy a fideszes politikus országgyűlési képviselőként többször is járt a városban, és Szabónéhoz jött. Azt senki nem tudta megmondani, a Móricz Zsigmond utcán is vendégeskedett-e a politikus.

Aztán tavaly év végén hirtelen minden kezdett megváltozni. Állítólag a rendőrségi vizsgálat, a szégyen, hogy az asszonyt házi őrizetbe vették, s hogy akár ő is börtönbe kerülhet, vezetett oda, hogy az apa felakasztotta magát. Egyébként édesapja és nagyanyja is önkezével vetett véget életének.

A volt családi házban, amelyet az utóbbi években tettek rendbe, a legidősebb fiú lakik. Szerettünk volna megszólaltatni, de hiába csengettünk, senki nem nyitott ajtót. Az utcabeliek szerint otthon voltak, csak bujkálnak a sajtó elől. Nem találjuk a kocsmájában sem, az alkalmaztott nem kíván nyilatkozni. Ugyanúgy kimnti magát a ruhaüzlet eladója is.

Megyünk hát a Petőfi utcába, ahol az özvegy lakik, hátha ott több sikerrel járunk. A csengeri viszonylatban hatalmas, kétszintes ház előtt azonban egy férfi állja utunk, állítólag már három órája a sajtóra várakozik. Cipőjéből ítélve nagy összeget tennénk arra, hogy ügyvéd, de ez ellen hevesen tiltakozik. Azt mondja, a családhoz tartozik, kímélni szeretné az özvegyet, ezért áll a kapuban, szívesen válaszol a kérdésekre, de fotózni nem lehet se őt, se a házat, bemutatkozni nem akar. Cserébe mindenkitől elkéri a telefonszámát.

Határozottan cáfolja, hogy Szabóné házi őrizetben lenne (akár igaz is lehet, de tény, hogy a nő egész idő alatt ki sem lép a házból, viszont telefonon hívogatja a férfit). Azt is cáfolja, hogy a bárkinek tartozna a városban. Azt nem tagadja, hogy a Kiskun Tender Kft-nek tartozik, mert hitelt vett fel, épp a beragadt, búsás örökség hivatali ügyeinek rendezésére. A cég 75 milliót követel tőle, és feljelentette csalásért, ezért indult eljárás. A férfi mindenkit meg akar nyugtatni, a pénzt a nő vissza is fogja adni, ha megkapta az örökséget.

A férfi határozottan állítja, hogy az örökség létezik. Most, hogy az ügy az NNI-hez került, a meggyőződése szerint ez ki is fog derülni. A Magyar Nemzet által közölt, közjegyzői irat valóságtartalmához sem fér kétség.

Kellemetlen Kósáéknak ez az ügy, mert lettek volna jelentési kötelezettségei, ha a maga javára próbál előnyöket szerezni, amikor egy magánszemélynek államkötvénnyel kapcsolatban tanácsadással szolgál – ismerte el a magát családtagnak aposztrofáló, meglehetős jogi felkészültséggel bíró férfi. A Kósa édesanyja nevére szóló 800 milliós adománnyal kapcsolatban úgy reagált a férfi: ő egyébként semmi rosszat nem lát abban, ha valaki sikerdíjat kér.

„Miért ne kaphatott volna sikerdíjat egy családtag?”

– kérdezett vissza, majd azt is hozzátette, hogy Kósa édesanyja nem kapott egy fillért se. Még akkor se, ha ez a történet véletlenül épp egybeesik azzal, hogy idősebb Kósa Lajosné Mátészalkán sertéstelepet vett.

Az örökösödési ügy 9 éve folyik. A férfi szerint az Erste Bankba egyszer már megérkezett 5 milliárd forint, abból valamennyihez hozzájutott Szabóné, így tudott jótékonykodni is, de aztán zárolták a számlát. Az örökség egyébként – mint mondta – több vagyonelemből áll.

Kérdésünkre Czakó Jánosról annyit tudott elmondani, hogy Kósa Lajos alkalmazottja volt, most a fővárosi önkormányzatnál dolgozik. Újabb kérdésre elmondta, Orendi Mihállyal volt közös vállalkozása Szabónénak, de semmilyen tevékenységet nem végeztek, csak létrehozták a céget.

Kósa Lajos szerdai sajtótájékoztatójára, miszerint a csengeri asszony őt átverte, emiatt feljelentést tesz, úgy reagált: „Ha ő ezt mondja… Hirtelen mitől jutott eszébe? Mi azt állítjuk, hogy az örökség létezik.”

[Beillesztett cikk: Kósa Lajos a fő kérdésekre nem felelt, de feljentést tesz]

Arra is emlékeztetett, hogy Kósa Lajos korábban azt mondta, már 2017-ben gyanús volt neki a történet. A férfi szerint viszont arról van szó, hogy a többéves barátság után Kósa azt gondolta, hogy neki is jár valami honorárium, és csalódott, hogy átverték.

Bejelentette azt is: Szabóné már nem akar államkötvénybe fektetni, kizárólag a családja boldogulására akarja fordítani örökségét.

Forján Zsolt Csenger polgármestere szerint sok pletyka kering most a városban az üggyel kapcsolatban. Az biztos, hogy Kósa Lajos még nem volt miniszter, amikor a városba látogatott. Szerződést kötöttek, hogy a tehetséges csengeri focistákat a Loki átveszi.

Szabónét ismeri, bár az asszony nincs a közéletben, a mesés örökségéről neki is beszélt, de részleteket nem tud. Kósa egyébként ritkán jár Csengerben, egy-két bálon ott volt, ezeken Szabóné is részt vett.

Cs. K.