Hirdetés

A 700 kötetes író, aki éjjel is regényt álmodik

szabolcsihir.hu

2018.06.04. 09:04

A 700 kötetes író, aki éjjel is regényt álmodik

Interjú a Nyíregyházán élő Nemere Istvánnal.

Hirdetés

Hihetetlenül termékeny író: hétszázadik regényét nemrég vehették kezükbe olvasói. Mikor ennek apropóján beszélgettünk, már elkészült a hétszázegyedikkel, és nem lepődnénk meg, ha mire ezek a sorok megjelennek, újabb kötettel gazdagodna az életműve. Egyszerre több kiadóval dolgozik, mert egyetlen nem bírná az iramot. Valószínűleg szeretnek vele dolgozni, hiszen 44 év alatt még egyszer sem késett a határidővel. Pedig nem foglalkozik vele, csak ír. Minden témában – történelmi, sci-fi, ifjúsági, romantikus, ezoterikus – ír. Mert minden érdekli. Reggel ötkor leül a gép elé, és délután kettőig dolgozik. Aztán elmegy kutyát sétáltatni, és előfordul, hogy még délután is visszaül a gép elé. Nemere Istvánnal beszélgettünk.

Egy ideje Nyíregyházán él és alkot szintén író feleségével, Szentgyörgyi Judittal.
Nemere István: Még mindig sokan nem tudják, hogy itt élek Nyíregyházán. Amikor idekerültem, akkor az első hónapban voltam egy egyszer használatos szenzáció, körbehordoztak a tévékben, újságszerkesztőségben, aztán elcsitult a dolog. Két és fél éve élek itt. A szerelem, egy új házasság hozott Nyíregyházára, 2016 elején költöztünk ide. Egyáltalán nem panaszkodom, életemnek egyik legnyugodtabb és legtermékenyebb szakasza, mert ennyi munkám még soha nem volt, mint tavaly, tavalyelőtt és így van ez eddig az idén is.

700 regény iszonyatosan sok.
Nemere István: Már 701, mert egy újabbat befejeztem. A 700. szerdán volt, most meg már péntek van. Ez most véletlen. Van úgy, hogy két hónapig nem jelenik meg semmi, aztán egyszerre kettő.

Van, aki 3 évig dolgozik egy regényen… Hihetetlen a munkatempója. Olvastam valahol, hogy napi 40 ezer karaktert ír le.
Nemere István: Előfordul 45 ezer is, de nem igazán számolom most már.

Honnan jön ennyi gondolat, ennyi ötlet, vagy pontosan ez a tréning, ez a 700 kötet hozza egyik regényt a másik után?
Nemere István: Most már nem kell különösebben töprengenem semmin. A lendületem fizikailag megvan. Minden reggel öt órakor nekiállok és írok, ez évtizedek óta így van. A témák pedig – annyi van, hogy az hihetetlen. Szoktam mondani: ha csak azt kellene leírnom, ami egy nap a világban történik, akkor is még száz évig élnék, és azt az egy napot sem tudnám leírni. Sosem értettem, amikor valaki azt mondta: „jaj, kiírtam magamat, kiégtem. Hát hogy lehet kiírni magamat, amikor a világ folyamatosan produkálja a témákat?!

Egyszerre hány regényen dolgozik?
Nemere István: Van egy fő regény, azt írom reggeltől. S ha megvan már 5-6 oldal, és látom, hogy nem az igazi, akkor áttérek valami kevésbé jelentősre, egy szerelmes regényre, fordításra. Hajnalban nagyon jól megy az írás.

Van kedvence a 700 közül? Lehet ilyet mondani egyáltalán?
Nemere István: Minden műfajban van kedvencem. Van kedvenc gyermekregényem, A fantasztikus nagynéni természetesen, bár kevesen tudják, hogy ennek a történetnek készült még három folytatása, tehát négy kötetből áll, és volt egy olyan gyermekregényem, amely a világűrben játszódik, az végül hatkötetes lett. Sorozatmániás vagyok. Tévében is azt nézem. Mostanában meg sem állok trilógia alatt. Van egy dupla trilógiám, ami ugyanazokkal a szereplőkkel már hat kötet lett, a végén meg kellett ölnöm a főszereplőt, hogy abba tudjam hagyni.

A felesége is író. Gondoltak már arra, hogy közösen írnak regényt?
Nemere István: Hogyne, meg is jelent írói álnév alatt. Melissa Moretti néven kettő is, már nem emlékszem, én adtam-e az ötletet vagy ő írta meg, vagy ő adta az ötletet és én írtam meg.

Az utolsó adatot 2014-ből találtam, az alapján 12 millió példányban jelentek meg addig a könyvei. 
Nemere István: Magyarországon mindenkinek van egy kötete tőlem – mondhatnánk, de ez nem így van, mert kevesen olvasnak könyveket.

Erre viszont önnek kell rácáfolnia, mert aki 700 regényt ír, nyilván azért teszi, hogy el is olvassák. Mennyire tudja tartani a kapcsolatot az olvasóival?
Nemere István: Egész nyáron minden hétvégén járjuk az országot, és egy nap csak dedikálok. A helyszín változó, lehet a gyulai strand vagy valahol egy fesztivál. Reggeltől estig ott állok, és árulom a könyveimet. Nem szégyen, Nagy Bandó és Moldova is ugyanezt teszi. Olyankor rengeteget beszélünk az emberekkel. Író-olvasó találkozókon elmondják a jót és a rosszat is. Tehát nem úgy van az, hogy egy elefántcsonttoronyban ülök, és néha kidobok onnan egy könyvet.

Nyíregyháza adott már ötletet?
Nemere István: Egy szerelmi regényem alapja az a 2016-os történet volt, amikor a román orvos Oroson agyonlőtt egy kétgyermekes édesanyát, férjét pedig életveszélyesen megsebesítette. Más helyszínen, más nevekkel, külföldön zajlik, de benne van a történetben. A Melissa Moretti névvel fémjelzett regények nem nyálas szerelmes könyvek, bugyuta történetek, ezekben mindig van valami komoly. Szakmát meg lehet ismerni belőle, vagy például, hogy európai nők hogyan kapaszkodnak ki élethelyzetekből férfi segítsége nélkül.

Miért fontos akkor, hogy ezeket álnéven írja?
Nemere István: A kiadók húsz éve rájöttek, hogy a nők szeretik a romantikus regényeket, és valahogy jobban viszik női névvel – pláne, ha külföldi. Jobban elhiszik a történetet, ha egy nő írja. De most már az összes Moretti-rajongó tudja, hogy én vagyok a név mögött, elfogadták, és közeledünk a százhoz, most írom a kilencvenhatodikat.

Ejtsünk azért pár szót az eszperantóról, mely az első idegen nyelv volt, melyet megtanult, s amelyet aztán még követett több is.
Nemere István: Az eszperantó gimnazistakori szerelem. Nálam úgy volt, hogy minden nyelv, amit megtanultam, hozott egy újabb feleséget. Az elsőt, egy lengyel feleséget az eszperantó, a másodikat a lengyel, mert akkor már ott éltem, aztán hazajöttem, és „rákaptam” a magyarokra. De ezek nem röpke időszakok voltak, az első házasság kivételével több mint húsz évig tartott a második és a harmadik. Az eszperantó nagyon jó ötlet, önmagában maga a nyelv nagyon jó szellemi termék, egy újítás. Ehhez foghatót még senki nem talált ki, nagyon ötletes, nagyon ügyes. Csak sajnálni lehet, hogy nem terjed kellő mértékben. Azon a nyelven is írtam, 22 vagy 23 könyvet. Ott is rekorder vagyok, persze, mert más nem írt ennyit, huszonvalahány is elég volt a rekordhoz.

Eszperantóban mekkora olvasótábora lehet?
Nemere István: Nem olyan nagy, de az szétszórt. Abban én azt élveztem, hogy jönnek az olvasói levelek Japánból, Brazíliából, Indonéziából vagy Indiából, és az ember megismert egy csomó másféle vélekedést ugyanarról a könyvről. Kínában például az életben nem fogják kiadni az én szerelmes regényeimet, mert mindegyikben van vagy húsz olyan oldal, amit náluk ki kellene húzni, nálunk viszont elmegy, az idősebb hölgyek is olvassák, és semmi kifogásuk ellene, sőt, lehet, pont azért olyan népszerűek. Viszont volt már kalózkiadás Vietnámban Morettiből, és legalább egy kiadás Lengyelországban. Az volt a jó, hogy nagyon sokféle véleményt olvastam. Vannak dolgok, amelyekre mindenki egyformán reagál, akárhol él is a világban: szex, szerelem, házasság, halál, betegség. De van, ahol például a szexre és a halálra is másképp tekintenek, és jöttek vissza a szórványos vélekedések. Élveztem, azért írtam azon a nyelven, hogy lássam, másfelé is olvasnak.

A hétszázzal toronymagasan vezet. Kikkel osztozik a dobogón?
Nemere István: George Simenon rengeteg krimit írt, 700 körül járt, őt most előzöm. S van egy angol írónő, Barbara Cartland, aki rózsaszín leányregényeket írt, összesen 720-at. Még egy-két év, és megelőzöm. Könnyen teszem, mert már meghalt.

Nem gondolt még arra, hogy a rekordok könyvében a helye?
Nemere István: Én magamtól nem akarok próbálkozni, mint ahogy máshol sem tülekszem. Gondolom, hogy azért most már érdemes lenne észrevenni, hogy mi újság van, de egyelőre nem történt semmi.

Tud olyanról, aki mind a 700 könyvét olvasta?
Nemere István: Haha, nem hiszem, belehalt volna szegény. Talán egy vagy két ember van a világon, akinek mind megvan. Régebben könnyen hozzá lehetett jutni, hiszen pár forintba kerültek, most már 3 ezer forint egy vastagabb, egy szebb kiadású kötet. Anyagilag nem bírják az évi 15-20 könyvet, vagy amennyi éppen van. Lehet, ez az oka a Moretti népszerűségének, mert 500 forintért árulják. A Morettik 5 000 példányban jelennek meg, de van, hogy újranyomják őket 3-4 hónapon belül, de most elkezdték a legelejétől ismét kiadni.

Ejtsünk azért pár szót a boncolásról is, hiszen egy darabig ebben a munkakörben dolgozott.
Nemere István: 19 éves voltam. Orvos családban nőttem fel, ez persze nem magyarázat még, de tényleg, semmiféle gondom ebből nem volt. Végignéztem az elsőt, aztán a következőnél már segítettem. Ott voltam másfél évig, részt vettem körülbelül 300 ember boncolásában. Én segéd voltam. Tehát a boncmester boncolt, vagy én segítettem a főorvosnak. De ennél sokkal izgalmasabb, hogy például 4 évig mentős voltam. A mentőknél az ember megtanulja, hogy valójában milyen törékeny az ember nevű élőlény. Amikor valaki odakerült holtan, akkor az ember már csak annyit tudott meg róla, hogy ez 80 kiló hús, más köze már az élőkhöz nincs. A mentőknél azt láttam, hogy egy pillanat alatt minden megváltozhat. Egy sima balesetnél: az előbb még mindenki ment, és arról beszélgetett, holnap, holnapután vagy jövőre mit fognak csinálni, aztán egyszer csak ott fekszenek az út szélén. És jövök én vagy valaki más, és próbálunk segíteni. Talán nem véletlen, hogy az első krimim a boncteremben kezdődött, ott találtak egy oda nem illő halottat; így indult a sztori.

Harminc volt, amikor megjelent az első regénye. Gondolom, nem akkor kezdett el írni. Van ennek köze ahhoz, hogy megfigyelték?
Nemere István: Engem főleg, mikor hazajöttem Lengyelországból 1972-ben, attól kezdve aztán 1989-ig folyamatosan megfigyeltek. Írni már korábban elkezdtem, gimnazistakoromban írtam a megyei újságnak, Lengyelországból néha hazaküldtem egy novellát. Én késtem el. Mikor hazajöttem, már 28 voltam. Akkor viszont azonnal nekiláttam az írásnak. Olvastam egy Kristóf Attila-féle krimit, ami nagyon nem tetszett, és az mondtam, ilyet én is tudnék írni. Leültem, és két hét alatt megírtam egyet, ami végül az első könyvem lett. Akkor még négy év volt a könyvek átfutási ideje. Megjelent az első 74-ben, a következő 77-ben, majd várni kellett 79-ig; 81-től viszont már nem volt olyan év, hogy ne jelent volna meg könyvem.

Történt már olyan, hogy írt, írt, és volt egy fordulat, amikor úgy érezte, hoppá, én ezt már megírtam?
Nemere István: Nem. Az ellenben előfordul, hogy írom a regényt, zajlik a történet, és akkor kettéágazik a cselekmény, ezt is választhatom, meg azt is. És akkor rájövök, ez lesz, ezt fogom választani, ez lesz ez a könyv, de feljegyzem magamnak azt az alaphelyzetet, amelyből lesz egy másik könyv. És kétszer előfordult, hogy megálmodtam a könyvet, ebből az egyik már meg is jelent. A másik álom nemrég volt, abból is lesz egy könyv.

Hosszútávra tervez Nyíregyházán?
Nemere István: Most ezt éljük, nagyon jól érzem itt magam.

Cservenyák Katalin

NyíregyházaNemere Istvánregényíró

Hirdetés

Hozzászólás

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés