Pogányok Mária országában - Nyíregyházán is

A TEMI Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Ház Alapítványa közösségépítő tevékenységének részeként  többféle programot is kínál a hagyományőrző, örökségkutató közösségek és múltunk emlékeinek védelme érdekében aktívan tenni kívánó magánszemélyek részére, európai uniós pályázati támogatásból.

A Megyei Könyvtárral közös szervezésben Grandpierre Atilla csillagász, kutató a VHK vezetője a közelmúltban tartott sikeres előadást Nyíregyházán.

[Beillesztett cikk: A magyar „Stonhenge”-ek - ősi múltunk emlékei]

A következő program június 27-én 16.30 órakor lesz, szintén a Megyei Könyvtárban, Netye Zoltán Pál történész fog a kereszténység előtt pogány kultuszhelyekről vetített előadást tartani. Vele beszélgettünk erről az izgalmas témáról.

Szabolcsihír: Nemrégiben jelent meg szerzői magánkiadásában az a könyv, amely értékei és hiánypótló mivolta miatt a legnevesebb kiadók könyvpalettáján is méltó helyen állhatna. Címe: "Jaj de lelkem nem tud felrepülni..." - Pogánynak mondott kultuszhelyek Európában.  Az enciklopédikus könyvet elolvasva, a rendkívül gazdag képanyagot áttanulmányozva, amelynek nagy része saját felvétel, a részletes hivatkozás és irodalomjegyzéket látva az emberben felmerül a kérdés: mennyi időt vett igénybe ennek a könyvnek az elkészülítése, illetve mi hajtja arra, hogy ezt a kétségkívül izgalmas, de eléggé elhanyagolt témát, nevezetesen a "pogány"kori emlékeket ilyen mélységben kutassa? Hogyan tudja ezt összeegyeztetni mindennapi munkájával? 

Netye Zoltán Pál: Mintegy 12-15 éve gyűjtöm az anyagot a helyszínekről. Számtalan kiránduláson, túrán vagyok túl, több ezer fényképet készítettem, de valójában most jön csak a java. Minél inkább beleásom magam a témába, annál inkább úgy érzem, nehéz az előrehaladás.

A téma csak hazánkban elhanyagolt, inkább tabunak mondanám, így érzem. Szerte a világban német területektől Ázsián át az USA-ig, Oroszországtól a Baltikumon át Romániáig tetemes számú komoly írás jelent meg a pogánynak mondott kultikus helyszínek és az ezekhez kapcsolható néprajzi, régészeti stb. megfontolások kapcsán. Valahol ez a mellőzöttség is, amely ezt a komoly témát övezi nálunk, vitt sokszor előre, amikor úttalan utakat bejárva közeledtem a célok felé. Fiatalabb koromban olvastam a 19. században megírt ősvallással foglalkozó első munkákat. Hiányoltam belőlük a rendszerezést és természetesen a szent terek leírását is. Ezeket igyekszem pótolni most a 21. században. Mivel történész vagyok, nem esik nehezemre a lexikális anyagot összeszedni. Ám nem vagyok nyelvész, se néprajzos, se régész, ezek a hiányosságok sokszor hátráltatnak a munkámban.

Szabolcsihír: A könyv egyik megállapítása, hogy az ún. pogány, tehát kereszténység előtti Európa egész területén megdöbbentően hasonló  kultikus építményeket, szenthelyeket, illetve ezek maradványait találhatjuk. Le lehet-e ebből vonni valamilyen következtetést az ősi korokban élő emberek kultuszára, hitére, szakrális hagyományaira vonatkozóan? 

Netye Zoltán Pál: Természetesen. Ezeket jórészt már meg is tették. Az más kérdés, hogy a vallástörténettel foglalkozó szakemberek egy része nem tud vagy nem mer mélyebb következtetéseket levonni, kimondani. Azt is problémának érzem, hogy sok tudós nem is vallásos. Hogyan beszélhetünk a régiek istenhitéről, ha mi magunk ateisták vagyunk? Szerencsére nálam nem ez a helyzet. 

Szabolcsihír:  Melyek azok a leggyakoribb szakrális emlékek, kultuszhelyek amelyekkel túráink, kirándulásaink során mi is a találkozhatunk, akár hegységeinkben, akár az alföldi tájakon? 

Netye Zoltán Pál: Mint manapság is, ahány település, annyi, a jelenkor szakralitásával kapcsolatos jelzés létezik. Tehát ahány jelenkori város, község, utca stb. annyi kálvária, út menti feszület, templom, búcsújáróhely jelzi a transzcendens utáni vágyat. Régente is ez volt a helyzet, sőt valójában a régi ember - hívjuk csak így - mivel sokkal mélyebben vallásos volt, mint a mai, ezért környezete alakításában is sokkal fontosabbnak tartotta a szakrálisnak a jelenlétét. Saját maga is jobban kereste a lehetőséget az égiekkel való kapcsolatra, de talán a metafizikai világ gyakori jelzéseit is könnyebben észlelte. A fentieket szem előtt tartva elmondható, hogy igen sok pogánynak mondott kultuszhelyünk van. Kunhalmok az Alföldön, de halomsírok a Dunántúlon is vannak. Kaptárkövek a felföldi hegyvidék és az Alföld találkozásánál, mesterséges barlangok több helyütt. Ezek mind hozzáférhetőek, kutathatóak, csak tudnunk kell, hogy mit keresünk. Igaz, hogy a kultuszhelyek egy jelentős része nehezen hozzáférhető.

Szabolcsihír: Mi tesz "gyanússá" egy-egy helyet, sziklát, forrást, stb. azzal kapcsolatosan, hogy az az objektum a régmúltban kultikus szerepet játszott? Mi az Ön módszere pl. ezen emlékek azonosításakor? 

Ezt a kérdést sokan felteszik. Ahogy a történelemnek, a történéseknek, tehát a miérteknek is 3-4 rétege van, úgy ezek a kultikus helyek is több rétegben "mutatkoznak" meg. A legegyszerűbb módja az azonosításnak a turistatérképek, vagy a helységnévgyűjtemények beszédes helyneveinek vizsgálata. Egyszersmind könnyű, ugyanakkor nagyon is nehéz dolgunk van. Ha olyan elnevezésekre bukkanunk, hogy bábolna, babba, bába, vagy ördögoltár, oltárkő, boszorkánykő, esetleg léleklyukbarlang, netán tanorok, nyék, vagy királyi erdő, vadászerdő stb. akkor gyanakodhatunk. De ez csak a vizsgálódás dimenzióinak első szintje. Ha további bizonyosságot szeretnénk, akkor el kell menni a helyszínre. Emberi beavatkozás nyomát, faragást, mesterséges formákat kell keresnünk. A további „szintekre” eljutni, már önfegyelem, lemondás kérdése is. És ilyen lelki állapotban jobban halljuk a sugalmazást... Ne felejtsük el, a helyszínek egy részét nem mi találjuk meg, hanem megmutatkozik.

Szabolcsihír: Nyíregyháza környékének egyik legnyilvánvalóbb ősi emlékei a részben megmaradt, vagy akár szinte teljes épségében megőrződött (pl. Geri-domb, Bene-halom) ún. kunhalmok. Ezek többsége kör alaprajzú, illetve többé-kevésbé piramis alakú. Bár lehet, kissé merész a kérdés, de kapcsolatba hozhatóak ezek a halmok a világszerte megtalálható piramis, vagy zikkurat jellegű építményekkel? 

Ez egy logikus kérdés és a válasz is logikus. A szakralitást kereső ember legegyszerűbben úgy tud kiragadni a homogén profán térből egy szent teret, ha körbekeríti, elkülöníti. Ennek egyik legkézenfekvőbb módja a halom, domb felhordása. Ezeknek a síkvidéki, sivatagi mesterséges megjelenési formája a piramis. Hegyes vidéken kézenfekvő, hogy egy csúcson, hegyormon állva tudunk a legközelebb kerülni az égiekhez. Ez az elkülönített valamilyen kiemelkedés a homogén térből az úgynevezett szakrális világhegy. Végső soron a különös hegycsúcs, a kunhalom, a zikkurat, vagy a templomtorony is szakrális világhegyként funkcionál. Népmeséinkből és a hagyományainkból tudjuk, hogy a világhegy tetején csodakert, vagy vár áll. Akkor is királyi vár áll például a csíksomlyói Nagysomlyó hegyén, ha történetesen sosem volt ott vár. Az a lényeg, hogy a nép úgy tudja, hogy ott a mi királyunk és a mi várunk áll, ahol az istenünkhöz kerülhetünk közelebb. Tehát az alföldi kunhalmok és a piramisok ugyanazon vallási megfontolás különböző megjelenési formái. S, hogy az égi, a földön túli világ földi leképezéséről is szó van itt, mindez abban a konkrét példában is megnyilvánul, amennyiben egy Debrecen környéki földi halomcsoport az égi Nagygöncöl csillagainak az Alföldön megvalósuló mása.

Szabolcsihír: Sajnálatos módon az ősi emlékek nagy része elpusztult az idők folyamán, akár emberi butaság, akár más okokból, más részük viszont a keresztény vallásgyakorlásba épült be. Tudna látványos példát mondani ezekre? 

A pogánynak mondott kultuszhelyek jó része a kereszténységben él tovább. A hely szelleme tehát tovább hagyományozódik. Könyvemben külön fejezetet szánok ennek, de végtelenségig lehetne példát felhozni erre. Csíksomlyó, Mátraverebély búcsújáró helye, a bukovinai Putna kolostora stb. mind-mind ősi kultuszhelyre települt. Kutatásaim alapján teljes bizonyossággal állíthatom, hogy Erdélyben, vagy a Kárpátok külső karéján, tehát vallási szempontból ortodox vidéken, ha nincs az egyház, akkor a helyszínek jelentős részét elpusztítják. Mint ahogy valamilyen védettség híján elpusztították a budakeszi melletti kaptárkő és valószínűleg kultikus barlang nagy részét, vagy a beszédes nevű Vasbanya barlang előterét Sóskútnál, de jó példa a rombolásra a bükki Bélkő bányája is. Sajnos, itt is lehetne a sort folytatni.

Szabolcsihír: Tervezi-e a jövőben, hogy a témában újabb könyvet jelentet meg? Ennek akár közösségszervező hatása is lehetne: gondolok pl. egy olyan adatbázis közösségi kialakítására, mint pl. a muemlekem.hu. Látja-e ennek valamilyen esélyét? 

A "Jaj de lelkem nem tud felrepülni..." c. kötetemet szándékozom a közeljövőben jelentősen kibővítve és a hibákat kijavítva újra megjelentetni. De régiókra lebontott útikönyvféle is tervbe van véve. Annyi adat összegyűlt és olyan logikus rendszerek mutatkoztak meg előttem, hogy most már nem állhatok meg. Előadásokra hívnak, újabban túrákat is szervezek. Mint ahogy egy weboldal is meg fog valósulni a közeljövőben, ha Isten is úgy akarja.