Hirdetés

Könyörgöm! Miért kell mindent átkeresztelni?

Szabolcsihír

2017.06.30. 13:16

Könyörgöm! Miért kell mindent átkeresztelni?
Illusztráció: Máté János

Eltűnnek a régi nevek, lassan eltévedünk a városban.

Hirdetés

Vannak a városnak olyan pontjai, objektumai, nevei, amelyek generációk óta élnek a köztudatban. Ezek egyszersmind tájékozódási pontok is. Minden más ezekhez képest van vagy nincs a városban valahol. Tőle jobbra, balra, előtte vagy mögötte valahány méterre.

Ilyen a "piros ház", amelyet szerencsére még senkinek nem jutott eszébe kékre, zöldre vagy sárgára festeni. De ilyen a "zöld irodaház", a „zöld elefánt”, a „Márka” a sávház, de még az Omnia is.

Persze sok név már kikopott az emlékezetből is, ilyen a Chriszt-sarok (ami a Nyírvíz-palota sarkán hajdan működött üvegesre utalt, de ilyen a "kitérő" is, amely a régi szép időkre emlékeztet, amikor még villamos és kisvasút is volt a városban, és a városból Sóstóra, Sóstóról városba tartó, vagyis szemből érkező járművek itt tértek ki egymás elől, hogy össze ne ütközzenek.

És ilyen volt a Jereván - a "Jeró" - a „gödör”, a Vesszős, a Buszacsa és a Tölgyes csárda is, de folytathatnám még a sort. Ez utóbbiak azonban az utóbbi pár évben

eltűntek a szókincsünkből – a mi közös, nyíregyházi szókincsből, és ez egy kicsit olyan, mintha egy közeli ismerőst veszítettünk volna el.

Azt hiszem, azzal kezdődött, hogy

a Jereván, a nyíregyháziak kedvenc találkahelye odalett. Egy megalomán gondolatnak áldozatául esett a kedves kis söröző, amely hajdan mindig tele volt, ahová a férfiak szívesen ültek le egy sör mellé munka után, amelynek kertjében a kismamák szívesen tologatták, ringatták kisbabáikat egy kávé vagy egy fagyi mellett.

A helyén emelt, idegen hangzású névre keresztelt, túlságosan elegáns szórakozóhelyre a régi vendégek már be sem mertek menni, újak viszont nem kerültek. Már ki sem nyit, árulják.

 A Bujtosi Szabadidő Csarnok talán átadása napján megkapta becenevét, és amikor a város pár éve kiírta rá a névpályázatot, nem volt kérdés, hogy maradjon a neve Buszacsa, mert mi így szeretjük. Azóta másképp szeretjük, mert nevében a szponzort is meg kell örökíteni, ami valahol érthető is,de azért attól még nyugodtan megmaradhatott volna zárójelben a Buszacsa.

A legnagyobb szívfájdalmam azonban, hogy elveszett a Tölgyes, ami évtizedek óta ott volt és van a kitérőnél, csak épp már nem így hívják. A pár éve átépített, felújított, felavatott éttermet és szállodát, amely még megtartotta nevében a Tölgyes emlékét, nemrég szétkapták, majd újra összerakták. Még szebb lett, még elegánsabb, büszkék lehetünk rá, kivételesen jó ízléssel alakították át az épületet, de a homlokzatról eltűnt a név. Már nem Tölgyes.

VICTORIA GARDEN (VG) lett, csupa nagybetűvel és c-vel. Pedig nyugodtan lehetne írni k-val és hosszú ó-val, mert a keresztnév a magyarban is létezik. Igazán sajnálom, hogy nem maradhatott Tölgyes egy vendéglátóhely a tölgyerdő közepén. Már csak azért is, mert

tíz nyíregyháziból kilenc tudta, hol a Tölgyes, de tízből most talán egy tudja, hogy hol a VG.

Divatos szóval élve a Tölgyes egy brand volt.

Szerintem semmi nem indokolja, hogy Magyarországon, ahol a magyar emberek magyarul beszélnek, ne magyarul nevezzük el a dolgokat. Már csak azért is vélem így, mert a felmérések szerint épp nem járunk túlságosan élen idegen nyelvek ismeretében.

Arra pedig, hogy magyar névvel is lehet vállalkozást sikerre vinni, ékes példa az innen alig 30 kilométerre lévő Fenyves, a baktai elágazás előtt.

Néhányszor cserélt gazdát, de mióta világ a világ, s mióta az az épület áll, mindig Fenyvesnek hívták. És remélem, úgy is marad, különben nem találok oda!

Cservenyák Katalin

zöld elefántContinental ArénaTölgyesJerevánbrand

Hirdetés

Hozzászólás

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés