Ha hangos is hamis!

Általában szívesen hallgatom a saját udvaromon üldögélve, kertészkedve a Krúdy-teraszról vagy a környező szórakozóhelyekről házunkig hallaszó zenét. Még csendben dudorászom is, ha ismerős a dallam. Az elmúlt hétvégén azonban valahogy nem volt kedvem ddorásszni, pláne nem hallgatni a zenét, ami a szokásostól hangosabban szólt. De hogy!

Háromnapos fesztivállal ünnepelték Sóstón a hétvégén a folyékony kenyeret. A péntek jól indult, de vasárnap a Tófürdő pénztára előtt kígyózó sorban sikerült szert tennem alkalmi ismerősökre, akikkel egyszerre kaptuk a fülünkhöz a kezünket, mert az élmény itt-ott már fájt.

Félre ne értsen valaki, tényleg nem lett volna a rendezvénnyel semmi baj, hiszen a nyár a buliról, a kikapcsolódásról, szórakozásról szól. Ez egy üdülőövezet, amely arra hivatott, hogy a nyíregyháziak, a nyaralók, a vendégek jól érezzék magukat. Ne unatkozzanak, miután hazatértek a strandról, állatparkból, skanzből, hanem választhassanak érdekes esti elfoglaltságot is. Főként a fiatalok fogadják szívesen a zenés programokat.

Ennek a rendezvénynek a sikere azonban sokkal inkább köszönhető a sör népszerűségének, mint a fellépők - tisztelet a kivételnek - színvonalának, akik közül többen inkább keresték, mint találták a hangot, amit aztán hangerővel próbáltak kompenzálni. Mondhatom, annál hamisabban szólt. Ennyire nem kellett volna tisztelni a dallaomt, hogy el sem találjuk.

Százával potyognak ki jó hangú fiatalok a tehetségkutatókból. Hát nézzük már meg, kérem, kit engedünk mikrofon elé! A hétvégi fesztiválon több énekest is szívesebben láttam volna a közönség soraiban csápolni.

Cs.K.