Mennyit ér Szabolcsban, akinek nincsen semmije?
Rendesen kiverte a biztosítékot Lázár János kancelláriaminiszternek egy hódmezővásárhelyi lakossági fórumon tett kijelentése, miszerint
Próbálják most utólag magyarázni, hogy nem így gondolta, másként gondolta. A felvétel tanúsága szerint viszont
nagyon is úgy gondolta, mert olyan jelentőségteljes tekintettel nézett körbe a hallgatóságán, mint aki épp most vázolta Einstein relativitáselméletének lényegét, ráadásul úgy, hogy lám, én ezt is tudom.
Hihetőbb lenne a (bele)magyarázat, ha ott, a fórumon hirtelen a szája elé kapja a kezét, jelezve: „jaj, mit is mondok!”. De nem. Ott, kérem, volt egy jelentőségteljes, körbetekintős hatásszünet. Taps, az nem volt.
[Beillesztett cikk: Lázár otrombán nyilvánult meg ]
Hogy közel kétszázezer, jelenleg közmunkából megélni kényszerülő embert sértett vérig, alázott porig, nevezett potenciális tolvajnak a Hódmezővásárhelytől a hazának kikölcsönzött kancelláriaminiszter, az vérlázító, arcpirító, szégyenteljes.
De még csak nem is ennyi embert alázott meg, hanem több százezret, aki munkanélkülisége folytán az elmúlt években kénytelen volt ebben a programban részt venni, a megaláztatásokat szó nélkül elviselni.
Hogy bratyizik a városházán, Hegedűs Lászlót lelacizza, azzal még nincs is baj, bár Lacizni inkább szűkebb körben illik. De megbocsátható, hisz Laci és János (Jani?) bizonyára régről ismerik egymást, és kicsit otthonosan is mozog a miniszter a fórum helyszínén. Mégis.
Havi 60-70 ezerért. Hajmeresztő. Ez lenne a megoldás Lázár-módra? Ez lenne annak az embernek a megoldása, aki magát „szerényen” előretolva próbálja megmagyarázni, miért tartunk mi itt, és miért ő ott? Nagyon beleillik a sorba egy korábbi mondata: „akinek nincs semmije, az annyit is ér”.
A minap meghalt egy gyerek Szabolcs megyében, mert szülei, akik rongyokkal tüzeltek a kályhában, magukra hagyták egy időre. Tűz ütött ki a házban. A szülők valószínűleg nem tudták, hogy tragédiára érnek haza.
Ennek a gyereknek nem volt semmije. Ennyit ért?
Cservenyák Katalin
