Aki Fucsovics Marcit hazaküldte megnőni

Mostanában azok a nyíregyháziak is jobban odafigyelnek a teniszre, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt ez a sportág. Nem véletlenül. Hisz naponta szerepel a hírekben Fucsovics Marci neve, aki egyre feljebb tör a tenisz világranglistán. Bizonyára sokakban megfogalmazódott már a kérdés: vajon ki volt az a nyíregyházi teniszedző, aki a tehetséges világklasszist elindította a pályáján. Megkerestük, eláruljuk: Gyuricsku Enikő, NB-I-es teniszező, az 1987-89-ig NB-I-ben szereplő nyíregyházi csapat első játékosa. Aki 22 éves koráig aktívan teniszezett, 3 évvel később pedig már Marcit edzette. Testnevelési Egyetemet végzett, edző, sportmenedzser, a megyeszékhelyen legrégebben működő Nyíregyházi Talentum Tenisz Egyesület alapítója és edzője. Tőle kérdeztünk 21-et.

1. Nem törvényszerű, hogy egy sikeres versenyző az edzői pályát választja.

Nem volt kérdés, hogy az leszek, hiszen 8 éves koromtól teniszeztem. Itt nőttem fel a vörös salakon, a teniszpályán, a stadionban. Az NB I-ben szereplő női csapat első játékosa voltam másfél évig. A legjobb egyéni ranglistám 33. volt, felnőttben. Nagyon szerettem a gyerekeket és a teniszt, így elhatároztam, edző leszek.

2. Mikor, hogyan lettél Marci edzője?

A Buszacsában, 1996-ban találkoztam először Marcival, aki tenisztanfolyamra szeretett volna beiratkozni. Olyan pici volt, hogy megijedtem. Azelőtt sosem tanítottam 4 és fél éves gyermeket. Három napra hazaküldtem megnőni. Aztán elkezdtük a csoportos edzéseket, három hónap múlva pedig már csak egyénileg foglalkoztam vele.

3. Feltételezem, nagyobb volt az ütő, mint a gyermek. Mikor vetted észre, hogy több van benne az átlagnál?

Azonnal. A csoportban sokkal nagyobbakkal kezdett teniszezni. Figyelt, úgy követett a szemével, mindig tanulni akart, ami egy ilyen kicsi gyermektől szokatlan. Nem beszélt, csak próbálta a mozdulatsort visszaadni, mint amit mutattam. Nehéz volt, nem lehetett hibázni, egy picinek nem szakszavakkal magyarázunk. A tenyeres ütése az erőssége. Az Ausztrál Openen az egyik bemondó, Mr. Forehandnek hívta.

4. Tehetség, szorgalom, kitartás. Mi a sorrend a világklasszissá váláshoz?
Tehetség, kitartás, szorgalom, alázat, önfegyelem, küzdő és kudarctűrő képesség. Mind-mind elengedhetetlen a sikerhez. Az igazat megvallva még ennél is több kell. Tárgyi feltételek, segítő és támogató környezet és sok-sok szerencse. Az edző ott van a tanítvány mellett, de mindig mögötte.

5. Az a rend, hogy a tehetségek idővel „kinőnek a fészekből”. Marci mikor hagyta el?

Talán akkor, amikor még gyermekként egy német teniszakadémián feküdt le egy fárasztó edzésnap után a családja nélkül. Csak telefonon beszélhettek, az is meg volt  határozva, mikor. Az nehéz időszak volt, gyermeke elcsukló hangját hallgatni egy anyának, hogy: Anya hiányzol! Haza akarok menni! Gyertek értem! És egy anyának erősnek maradni, nem sírni, csak a beszélgetés után szabad elérzékenyülni. Akkor nehéz volt. Marci esetében talán itt volt a fészekelhagyás. De azóta is a legfontosabb számára a család.

6. Mivel indítottad útjára? Érezted, hogy ebben a fiúban benne van a TOP 50?

Hogy mindenben továbbra is számíthat rám, szurkolok neki, és hozzám mindig jöhet, de ezen az úton egyedül kell végigmennie. Az élet aztán úgy hozta, hogy voltak kemény próbatételek. Wimbledon előtt vagy Wimbledon után, vagy amikor csak egyszerűen kellett egy autó a hétvégére egy tinédzsernek. Vagy amikor nagyon elpártolt tőle még a szerencse is, kereste a helyét a világban, és sérülések hátráltatták. Az önbizalmát közösen erősítettük a szüleivel, rendületlenül. A TOP 100-at éreztem már benne, mikor még egyedül csak én hittem benne Nyíregyházán 2000-ben. Mert hát volt olyan is régen, hogy egyedül voltam ezzel a hitemmel.

7. Túlzás állítani, hogy kiemelkedő feltételek között edzettetek.

Salakpályán edzettünk tavasztól őszig 6 éven át. Télen pedig iskolák tornatermeiben. Először az Eötvösben, aztán az Aranyban. Nem voltak ideálisak a feltételek, de nekünk mindegy volt, csak pattogjon a labda.

8. A legrangosabb versenyeken láthatod Marcit a tévében. Mit érzel ilyenkor?

Nagyon jó érzés! Vizes törölközővel a nyakamban és Magne B6-tal a zsebemben szoktam tapsolni, sírni, kiabálni, buzdítani, nevetni. A sorrend mindegy, de a sírás sosem marad el. Éjszaka is nézem, ha csak a pontokat látom, akkor is! Ha közvetítik a meccset, simogatom a képernyőt térfélcserénél, és buzdítom. Hát valahogy így. Egyszer a kislányom megkérdezte: Anya, hogyan szereted Marcit? Úgy, mint engem? Azt feleltem: azért el tudom választani, különbséget tudok tenni kettejük közöttük, de szinte úgy!

9.     Az ilyen kapcsolatok életre szólók maradnak.

Ilyen magasságokban ahol ő most már jár, a  családján keresztül tudok róla: Hogy van? Hogy megy a játék? Mikor indul? Mikor érkezik? Tud rólam, és én is róla. De ez így természetes. Szoktam tőle kapni tenisszel kapcsolatos tárgyakat, amelyeket a tanítványaim hihetetlenül várnak. A világ jelenleg elsőszámú játékosa, Federer elleni meccse után gratuláltam neki, hogy elérte az álmát, minden idők legnagyobb teniszezőjével játszhatott, és hogy mennyire büszke vagyok rá. A válaszában megköszönt mindent, hogy ezt elérte.

10. Elismerik-e annak a munkáját, akinek szárnyai alól világklasszis repül ki?

Kényes kérdés. Az Év utánpótlás edzője díjat utoljára 2009-ben kaptam meg a megyében. A sikernek sok szülője van, a kudarcok pedig árva gyermekek. Van vita az edzői hozzájárulásról, hogy kinek a munkája nyomán csillant fel a tehetség gyémántja. Én nem foglalkozom ezzel, mert úgy érzem, ez mérgezi a légkört.

11. Jelenlegi tanítványaid között van olyan, aki idővel Marci nyomdokaiba léphet?

Három kislány, Sándor Lara Nagykállóból és Dibáczi Liliána Nyírbogátról és Lukács Lilla Nyíregyházáról. Nagyon tehetségesek, 3 éve foglalkozom velük.

12. Sör, bor vagy pálinka?

Sör, alkoholmentes változatban.

13.  Autó, motor, bicikli vagy gyalog?

Autó. Azzal megyek A-ból B-be, azzal viszem az ütőmet és a labdáimat a csomagtartóban.

14.  Rántott csirkemell vagy túrós palacsinta?

Így a kettő egymás után jöhet!

15. Tenisz nagyhatalomnak számít még Nyíregyháza?

A teniszben 20-25 éve megszűntünk nagyhatalom lenni. Akkortájt  rendszeresen az ország öt legjobb szakosztálya között voltunk. Volt hét  I. osztályú versenyzőnk, mi, Nyíregyháza, nyertük a korosztályos vidékbajnokság pontversenyét, sőt európai szintű versenyeket is rendezhettünk. Itt volt az ország egyik legszebb tenisztelepe. Most elkezdődött a visszatalálás, és eközben nagyon kellene figyelni a versenytenisz talpra állítására is.

16.  Tíz nyíregyháziból hány ismer? Ebből hányan tudják, hogy te indítottad el Marcit a pályán?
Nagyon kevesen, és még kevesebben. De ez nem is fontos. Ez nem rólam szól.

17.  Mi a legjobb Nyíregyházában?

Nagyon örülök, hogy hihetetlenül nagy energiával akar reagálni Nyíregyháza a sikerre, és fokozni akarja azt. Nagyon jó jel, hogy fejlődik a stadion, jégpálya nyílt, ezt mind fontos. Nyíregyháza sportos város, befogadta a teniszt is, és becsempészi az átlagemberek hétköznapjaiba.

18. Mi a legrosszabb Nyíregyházában?

A sok pozitívum ellenére nem csak kilométerben vagyunk messze Budapesttől.

19. Ki a legjobb arc Nyíregyházán?

Nagyon sok jó arc van Nyíregyházán, szeretem az embereket. Nem tudnék választani.

20. Ha utazás, akkor észak, dél, kelet vagy nyugat?

Nincsenek irányok, itt vagyok otthon, Nyíregyházán, és nevelem Virágot, a kislányomat. Ha mégis választani kell, akkor Spanyolország.

21. Játsszuk azt, hogy hármat kívánhatsz!

Nem vagyok nehéz helyzetben, ha álmodozni kell, hiszen a teniszt illetően a kívánságok teljesülhetnek. A város polgármesterétől a nyíregyházi sportért felelős államtitkárig, képviselőjelöltig, a szponzorokon és a szakembereken át szinte mindenki ismer mindenkit és segít. A szakemberekre, kapcsolatokra csak egy példát említenék: az én mesterem, az ismert és elismert Káplán István a mai napig úgy viszonyul hozzám, mintha a lánya lennék. Szintén az ő tanítványa volt Ur Csaba, aki pedig Babos Tímea edzője.

A tenisz drága sport. Az 1998 óta működő egyesületünk nevében ezért köszönet illeti azokat, akik az OVI tenisznek mentőövet nyújtottak: Csegei Lászlót, Jókai Lászlót, Juhász Jánost, dr. Petis Mihályt, Puskás Józsefet, Krámer Zoltánt, Lakatos Tibort, akik közül hárman nem is nyíregyháziak.

Álmom, hogy ott lehessek Marci egy Grand Slam versenyén, ahol akár döntőt is játszhat.

A harmadik pedig a folyamatos álmom: sok tehetséges gyermeket kívánok a városnak.

Cservenyák Katalin