Jön az első magyar Budikalendárium!

A nagy megbecsülésnek örvendő Végh Béla szippantósból lett író. A kommunális szennyvízkezelő kisiparos vállalkozót a gazdasági válság sodorta az irodalomhoz. Első könyve hamarosan megjelenik. Budikalendárium lesz a címe. Az előszót a Cívishír bloggere, Szakács Béla írta.

A szerző 1952-ben született Nyírbátorban. Általános iskola tanulmányai elvégzése után Debrecenbe került, ahol autószerelőként végzett.

– Az, hogy mit szeretnék csinálni az életben, az érettségi után egy pillanat alatt dőlt el – mondta a Cívishírnek Végh Béla. Apám születésnapját ünnepeltük éppen. Úgy, ahogy illik, bográcsos birkapörkölttel. Amikor a vendégek elmentek, apám a zsíros vasbográcsot egy kevés vízzel és egy marék sóderrel olyan fényesre puculta, hogy a bogrács oldalán megcsillant a lemenő nap sugara. Amikor anyámnak átnyújtotta a tiszta bográcsot, akkor anyám arcán olyan boldogságot láttam szétterülni, amit még addig soha. Akkor határoztam el, hogy én meg az emberiséget akarom megszabadítani a kosztól, mocsoktól. Így lettem szippantós, vagyis kommunális szennyvízkezelő kisiparos. Mottóm is volt:

Az igazán szívderítő, a tisztára szippantott derítő.

– Közel 40 évig voltam szippantós a faluban. Ám, ha hívtak, átmentem én más településekre is, mert mindig is kedveltem a szakmámat. Sokat dolgoztam. Mellőztem a luxust az életemből. Egyet kivéve: amikor jól ment a vállalkozásom, és kimerülésig hajtottam magam, na, akkor az egyszer elvittem az asszonyt egy hétre repülővel Tenerifére, degenerálódni. Aztán engem is utolért a gazdasági válság végzete. A közművesítési programnak köszönhetően minden házhoz bevezették a szennyvízcsatornát. Megszűntek az emésztők, az udvari budik. Csak néha hívtak ki egy-egy esethez. Ha például Lókodi néni a döglött tyúkot a gereblye nyelével beletömöckölte az utcai csatornába, vagy ha talajvíz elöntötte a falu borospincéit, garázsait. A kevés elfoglaltságnak  köszönhetően egyre több időm volt olvasni. Azt világéletemben nagyon szerettem. Olvastam egyszer valahol, hogy egy nagyon régi bölcs azt mondta, hogy

egy férfi akkor igazán férfi, ha születik egy fia, ültet egy fát, épít egy házat és ír egy könyvet.

– Nekem mind megvolt, a könyvet kivéve. Ezért írtam ezt a könyvet, ami a szakmámmal egy kicsit összefüggő. Mert a szenny manapság, nem a fürdőszobában,hömpölyög a padlócsempe alatt, hanem a nappaliból, a tévéből, a laptopból áramlik. Az igazi olvasás élményével beszorultunk a vécébe. Ezt a színes kalendáriumot azoknak szántam akik, a toaletten már unják huszadjára olvasni a multik agyongyűrött szórólapjait. A könyvemben szerepel a teljesség igénye nélkül Berecz András, Szél Júlia és Varga Attila, a debreceni születésű újságíró is.

Idézem a klasszikusokat is e témával kapcsolatosan: Csokonait, Hrabalt, Balassit, de ide illő verset írt Kerékgyártó Kálmán debreceni költő is. Én kulturált, könnyed szórakozást kínálok könyv alakjában a kis és nagy dolgok idejére.

Ráadásul, a feleségek is imába foglalják majd a nevem, mert a férjeik a „kis dolgukat” is ülve végzik majd ezen túl a mellékhelyiségben. Hiszen állva nem lehet egyszerre olvasni és a fajansz közepébe célozni. Mivel életem során nem halmoztam fel javakat, ezért a könyv megjelenéséhez a leendő olvasóim segítségét kérem.

Közösségi finanszírozás

Azt hiszem, ezt hívják közösségi finanszírozásnak. Aki előre megrendeli a könyvemet, 2 300 forintos ár helyett kedvezményesen 1 000 forintért kapja meg, és egyben támogatja a könyv nyomdai költségeit is. Az első 300 megrendelő apró meglepetésben is részesül. Szeretnénk a szerkesztő barátommal két hónapon belül összeszedni a hiányzó pénzt. A jelenlegi állás, és a könyvben hirdetni kívánó partnereink ígéretei alapján kb. százezer forintnál tartunk.

Támogassa a könyv megjelenését a www.budikalendarium.hu oldalon!