Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ne keressük, kerüljük a medvét!

| 2018. 06. 19. | 00:32:00
A szelfizés különösen nem ajánlatos.
Ne keressük, kerüljük a medvét!
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Medvék tartják izgalomban az ország északi részén élőket. Robi, a napokban befogott, majd szabadon is engedett mackó után megjelent egy újabb medve, sőt, videóra vettek egyet a bocsával is. Hogy utóbbi kettő egy és ugyanaz-e, nem tudni. Mindenesetre a szakemberek hőkamerákkal is figyelik a környéket, ahol felbukkant vagy újra felbukkanhat a medve. És, ahogy az már lenni szokott, megjelentek a turisták is – gyerekekkel! -, akik kifejezetten azért keresik fel Miskolcot és környékét, mert medvét akarnak látni – mutatták a tévében.

Arra mondjuk, kíváncsiak lennénk, „élesben” vajon hogy viselkednének, ha egy közel 3 méter magas, cirka 650 kilós jószág cammogna velük szemben az erdőben…

Tényleg. Hogy is kell viselkednünk, ha medvével találkozunk? Van erre protokoll? Ezzel a kérdéssel fordultunk az Országos Vadászkamara Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei titkárához.

– Saját tapasztalatom ezen a téren nincs – szögezte le elöljáróban Fazekas Gergely, aki hozzátette: a kutyákkal illetve egyéb háziállatokkal ellentétben a medvének nincs olyan mimikája, amelyből következtetni tudnánk, mire készül, mit jelent számára az emberrel való találkozás. Egyetlen jó tanács van: maradjunk távol tőle.

Az biztosra vehető: ha egy vadállat úgy érzi, sarokba akarják szorítani, akkor nagy valószínűséggel támadni fog. Talán mindenki számára érthető hasonlat: ha egy medvét látunk kikukucskálni a barlangjából, ne próbáljuk meg visszakergetni.

Ha medvét látunk, meg se próbáljunk szelfizni vele, inkább szépen lassan és csendben húzódjunk el az útjából.

Mint Fazekas Gergely elmondta, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében utoljára a 80-as években látták medve nyomát Nagyhódoson, de magával az állattal senki nem találkozott.

Egyébként valamikor élt a medve ezen a környéken is, de a mai Magyarország területéről az 1850–1860-as években kipusztult. Napjainkra néhány magasabb hegységbe szorult vissza: az erdélyi Kárpátokba, Szlovákiába, Skandináviába.

 

Egyszer-egyszer előfordulnak itt példányok, ezeket az eseményeket fel is jegyzik (pl. 1938 Mátraszele–Bárna; 1983 Zebegény), az 1990-es évek közepétől szórványos észlelték őket a Börzsönyben, az Ipoly mentén és a Bükk-vidéken is.

Persze, mindenkiben felmerül a kérdés, vajon mit keresnek most újra itt a medvék.

Fazekas Gergely szerint ezek kóborló példányok. Leginkább a fiatal hím egyedek kóborolnak, hiszen nekik kell új territóriumot foglalni. Amennyiben nem találnak szülőhelyük közelében szabad revírt, úgy messzebbre is elvándorolnak. Többnyire így kerülnek hazánkba is. Hozzátette: azt azért nem gondolná, hogy hosszú távon hazánkban tudnának „berendezkedni” a medvék.

Cs. K.

 

.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés