Gyógyító Árpád-kori templomaink

Németh Zsolt kandidátus, fizikus, az ősi magyar,

Árpád-kori templomok kutatója tart előadást Nyíregyházán, október 10-én 17 órától a Megyei és Városi Könyvtárban. Az előadáson való részvétel ingyenes.

Megyénk és a szomszédos Borsod-Abaúj-Zemplén megye, valamint a Felvidék nagyon gazdag különleges, Árpád-kori templomokban. Ezek számos titkot rejtenek még ma is. Elő-előbukkannak régi freskók, épületrészek, régészeti leletek, és ezek értékelése sok esetben felülírja az addig a templom eredetéről, történetéről kialakított képet. De újonnan előkerült leletek nélkül is számos megválaszolandó kérdés marad. Pl. a kör alakú templomok, rotundák, amelyeket  később kibővítettek, hosszanti hajóval láttak el, a jelenleg elfogadott művészettörténeti kánon szerint sok esetben a középkori falvak lakosságának szolgáltak a hitgyakorlás színhelyéül. Ismeretes a Szent istváni törvény: minden 10 falu építsen egy templomot. A rotundák belső tere viszont 10-12 embernél többet nem tudott befogadni egyszerre, tehát nehezen lehetett itt a falvak lakóinak miséket celebrálni. Valami más célra építették ezeket, sőt sok esetben valószínűsíthetően jóval régebben, mint az Árpád-kor.

A jelenleg az Őrségben lakó Németh Zsolt (aki a Szent Korona kutatásában is részt vett) ezeket a kérdéseket vizsgálja, kutatja, a természettudós szemszögéből is. Több könyve is megjelent a dunántúli és felvidéki templomokról. Vallja:

„A régészet és a művészettörténet meglehetősen materialista módon kezeli a templomokat, tehát nem szakrális építményként tekint rájuk. Nem veszik figyelembe, hogy ezekben a templomokban bizonyos szakrális tevékenységek zajlottak, az egész épületkialakítás ennek a szolgálatában állt".

Szerinte a hosszházas alaprajzú templomtípus a római liturgiára lett "kitalálva". Ahol ettől az alaprajztól eltérő a régi templom, ott más célok is szerepet játszhattak. Például több rotundás templomban ülőfülkék találhatók a falba építve, és eredetileg nem is volt szentélyük. A kutató szerint a hasonló felépítésű templomoknál a hagyományos miséken kívül más szertartásoknak is helyet kellett adjon a szakrális tér.

„Úgy gondolom, hogy templomot nem kizárólag azért építenek, hogy abban misét lehessen mondani, hanem egy templom eleve erővel rendelkező hely, és képes a gyógyításra. Aki oda betér, annak megnyugszik a lelke, lecsillapodik az elméje, és a rendeződő tudat és lélek automatikusan visszahat a fizikai testre, ezt a folyamatot nevezzük gyógyulásnak” – fejti ki könyveiben a kutató.

Németh Zsolt  természettudósként vizsgálta a templomokat, dokumentálta és kutatta a belső és külső térben az évszakok, "jeles napok" szerinti fényjárást, a tájolást és egy akusztikus mérnök segítségével hangméréseket is végzett, hogy minél teljeskörűbben ismerhesse meg a kiválasztott épületeket.

A hangmérések segíthetnek annak felderítésében, hogyan használhattak egy templomot a misétől különböző szakrális tevékenységek céljaira

- vallja. Elmélete szerint ugyanis az Árpád-korban nemcsak misézésre, hanem gyógyító, valamint beavató szertartásokra is használták a templomokat, a papok a hangok segítségével is végezhettek gyógyítást.