Aki egy szarvasagancsban is virágcsokrot lát

Évek óta az általa készített adventi koszorú ékesíti a Kossuth teret. Virágkötő, enteriőrtervező, florist wedding designer – ez áll a nyíregyházi Gerliczki Zoltán névjegyén. Ha pedig ez nem lenne elég, mellette egy körzeti művelődési házat igazgat – nem is akárhogyan.

1. Mondhatjuk, hogy nincs karácsony Nyíregyházán Gerliczki Zoli nélkül. Ugyanannak a közönségnek ugyanazt tervezni ugyanoda – törheted a fejed, hogy tudsz mindig újat mutatni.
Gerliczki Zoltán: Már 2012 óta készítem a város adventi koszorúját, ugyanarra a koszorúalapra. A NYRVV telephelyén áll az alap, amit novemberben megkapok, és pár hét alatt elkészítem az újat. Nem könnyű, de eddig még mindig sikerült újat alkotni. Korábban a piros dominált, két éve aranyra váltottunk. Fontos szempont, hogy illeszkedjék a városháza belső, karácsonyi díszítéséhez. Azt vallom, hogy egységes egészet kell alkotnia a dekorációnak. Idén az arany-fehér volt az ünnepi díszítés színe, illeszkedve a karácsonyfák fehér díszeihez. Az emberek ízlését is próbáljuk alakítani.

2. Kivételes volt a 2018-as karácsony, hiszen amellett, hogy megtervezted az új színpad háttérdekorációját, a városházán Hópihék ünnepi fényben címmel kiállításod is nyílt.
Gerliczki Zoltán: Nagy megtiszteltetés ért, amikor felkértek, hogy karácsonyi enteriőrökkel rendezzem be a Krúdy-termet. A helyszínhez és a városháza karácsonyi díszítéséhez igazítottam a kiállítás színeit is. A szürke, arany, fehér és bézs dominált, a vezérmotívum a hópihe volt. Igyekeztem természetes, az erdőben megtalálható anyagokat, terméseket felhasználni. A gyerekeknek kialakítottam egy sarkot, ahol volt kisvasút, alagút. Nagyon sokan, 5 100-an tekintették meg a kiállítást, ami önmagában boldogsággal tölt el. Ráadásul ennek kapcsán, a bejegyzésekből tudtam meg, hogy a Lippai szakközépiskolában virágkötő osztály is van.

3. A virágkötészetet általában női szakmák közé sorolnánk, de azt látjuk, egyre többen választják férfiak.
Gerliczki Zoltán: Magyarország virágkötő Európa-bajnoka is férfi: Mezőffy Tamás, aki már a philadelphiai vb-re készül. Az ifi Európa-bajnok pedig megyebeli: a vásárosnaményi Nagy Gábor.

4. Miért lettél virágkötő?
Gerliczki Zoltán: Beleszülettem. A szüleim ugyanis virágkertészettel foglalkoztak. Készítettem csokrokat, árultam őket a piacon. Aztán úgy döntöttem, elvégzem a virágkötő tanfolyamot, majd öt év szakmai gyakorlat után 2015-ben mestervizsgát tettem. Nagyon fontos ebben a szakmában a kreativitás és az alapanyagok változatossága.

5. Azt mondják rólad, mindenből (is) tudsz dekorációt készíteni.
Gerliczki Zoltán: Készítettem már óraalkatrészekből is. Állítottam össze különleges csokrot, melynek az alapja egy szarvasagancs volt. Járom a régiségpiacot, a használtcikk kereskedéseket, és vadászom az érdekes kiegészítőkre. Egy kislánynak, aki olaszul tanult, felkérésre olasz tésztákat használtam a virágkompozícióhoz. Kértek már arra, hogy A gyűrűk ura stílusú csokrot kössek. Sokszor egészen furcsa ötletekkel keresnek meg, ezek vagy az ajándékozó, vagy az ajándékozott egyéniségét tükrözik.

6. Szerinted tíz nyíregyháziból hányan ismernek meg az utcán?
Gerliczki Zoltán: Nem jellemző, hogy megismernek.

7. Mi a kedvenc virágod?
Gerliczki Zoltán: Nagyon nehéz egyet kiválasztani, mert mindet szeretem. De talán a hunyor a legkedvesebb.

8. A virágkötészettől eljutottál az esküvői dizájnig. Mennyire tükrözi a házasulandó pár egyéniségét egy-egy esküvői díszítés?
Gerliczki Zoltán: Az első esküvői felkérés az öcsém barátjától érkezett: csepp alakú rózsacsokrot kellett készítenem. Remegett a kezem… Szeretem, ha a pár egyéniségét tükrözi a dekoráció. Nem kihívás: annyit mondanak, milyen színekből állítsam össze a dekorációt. Volt például bor tematikájú esküvő, amikor saját boros dugók alkották a dekorációt, az asztalon a pár számára fontos dátumok (megismerkedésük, összeköltözésük időpontja) sorakoztak. Extravagáns dekorációt kapott az esküvőjére Stőhr Gréta vegán séf és író, akinek párja nyíregyházi. Csipkék voltak a diófán, mécsesek világítottak mindenütt, a golfpályára kivittünk egy kanapét, berendeztünk egy szabadtéri budoárt. Egy motoros tematikájú esküvőn pedig gyerekbicikli kereke alkotta a csokor alapját, motor- és biciklialkatrészek szolgáltak dekorációként, de még a szalvétagyűrű is anyacsavar volt.

9. Esztétikai érzék, térlátás, és még mi minden kell a jó enteriőr kialakításához?
Gerliczki Zoltán: A legfontosabb a színek ismerete. Hogy a harmóniával, kontrasztokkal legyünk tisztában. El kell dönteni, mit szeretnénk. Ha két zavaró színt választunk egymás mellé, akkor az diszharmóniát áraszt. Ha nagyon harsány, feszültséget gerjeszt. Azt mondom, legyenek inkább harmóniában a színek, és háromnál többet ne használjunk. Lehet játszani a sötét és világos kontrasztjával. Ne legyen egysíkú a dekoráció, valami blikkfangot mindig vigyünk bele! A színek után legfontosabbak a fények, amelyekkel megint csak lehet játszani.

10. Milyen hatással van a lelkünkre egy szép enteriőr?
Gerliczki Zoltán: Ezt mindenki maga érzi belül. Szép az, ami érdek nélkül teszik – ezt már Kant megfogalmazta a 18. században. Hogy mi a szép, egyénfüggő. Ha valamire ránézünk, és azt érezzük, harmóniában van a lelkünkkel, az jó. De kaptam már olyan tematikát, amelyben sárga-kék összeállítást kértek. Ennek az volt az oka, hogy a pár egy áruházláncban ismerkedett meg, és szerette volna, ha ez az esküvőn is megjelenik. Voltak ott aranyhalak, kalóztérkép és kalózsziget.

11. Ilyenkor, tél közepén, különösen, ha a napfényt is nélkülöznünk kell, hajlamosak vagyunk a depresszióra. Mivel dobhatjuk fel a lakásunkat, környezetünket, hogy szebbnek lássuk ezt az időszakot is?
Gerliczki Zoltán: Vigyünk be hagymásnövényeket! Jácintot, amelynek különleges illata van, amarilliszt, nárciszt, cikláment. A sok élénk szín feldobja a hangulatot. Én ugyan nem szeretem a művirágot, de ajtóra szerelhető kopogtató, koszorú készülhet belőle. Feldíszíthetjük velük a beltéri ajtókat is.

12. Az Alvégesi Művelődési Házat vezeted évek óta. Körzeti, kerületi művelődési házat igazgatni nem egyszerű dolog. Az intézményvezető egyben karbantartó, hangosító, világosító, kiállításrendező, mikor mire van szükség.
Gerliczki Zoltán: Talán úgy, hogy problémamegoldó, gondolkodó vagyok. Egy művelődési házban mindenesnek kell lenni. A második otthonomnak tekintem ezt a házat. Ha nem szívvel-lélekkel jön be ide az ember, megette a fene. Itt emberi kapcsolatok épülnek, csoportok próbálnak, találkoznak. Ha nem vagyok itt, hiányzom, ez jólesik. Jó úgy bejönni ide, hogy érzem, szükség van rám.

13. Miért járnak szívesen az emberek körzeti művelődési házakba?
Gerliczki Zoltán: Családiasabb. Sok programot szervezünk: ingyenes németórát, egészségmegőrző programokat, gyógytornát, jógát, piktortanodát. A környéken élők könnyebben eljutnak ide, mint a belvárosba, nem kell utazni. Ide akár papucsban is átjöhetnek. De könnyebb parkolni is. Sokan ide szerveznek családi rendezvényt is, ha otthon nem férnek el.

14. Az Alvégesi korábban híres volt disznótoros estjeiről. Miközben együtt készítették a vacsorát, összekovácsolódtak a környéken élők. Mi maradt a hagyományból?
Gerliczki Zoltán: Mára a jó közösségek maradtak, a nyugdíjas klub. Ha disznót már nem is ölnek, de a mai napig szívesen főzőcskéznek a kertben, szabadtűzön, közben nosztalgiáznak, jókat beszélgetnek. Szerveznek retro bálokat is.

15. Kocsi, motor, bicikli vagy tömegközlekedés?
Gerliczki Zoltán: Sajnos kocsi. Szívesen járnék biciklivel, de olyan életet élek, amelyhez szükségem van az autóra.

16. Ha utazás, akkor kelet, nyugat, észak vagy dél?
Gerliczki Zoltán: Kelet –India, Japán és Kína. Voltaképpen teljesen mindegy. Virágkötészeti rendezvények helyszínére vágyom. Mindegy, hol szervezik, ott szeretnék lenni. A hobbim a szakmám. Én nem tudnék leülni a tengerpartra, és csak „nézni ki a fejemből”.

17. Mi a legjobb Nyíregyházán?
Gerliczki Zoltán: A terei. Ahogyan egymásba kapcsolódnak. Emberi léptékkel élhető város. Az állatpark, az erdő, Sóstó – ilyet nem találni másutt. A vendégszeretet, az odafigyelés egymásra, a folyamatos fejlődés, a kulturális élet sokszínűsége – mind-mind Nyíregyháza erénye. A Cantemus kórus, a néptánc, a zenei élet, a színház – ez egy élhető város. Olyan értékek vannak itt, amiket másutt, együtt nem találni. Kérdezték már, miért nem költözöm a fővárosba. Hívtak is. Nem vágyom el innen.

18. Mi a legrosszabb, mi hiányzik?
Gerliczki Zoltán: Túlságosan távol van a fővárostól. Két és fél óra az út.
Ez hosszú.

19. Sör, bor vagy pálinka?
Gerliczki Zoltán: Bor. Akármilyen furcsa, édes bor.

20. Káposztás cvekedli vagy rántott csirkecomb?
Gerliczki Zoltán: Mindenevő vagyok, de szívesebben fogyasztok zöldségeket. Amit biztosan nem ennék meg soha, az a pacal és a velő.

21. Ki az, akinek szívesen kötnél virágcsokrot?
Gerliczki Zoltán: Akinek szerettem volna, már nem él: Guba Ágnes, aki meghonosította Magyarországon a Valentin-napot. Ő kötötte Göncz Árpádnak az első Valentin-napi csokrot. És Guba Ágnes volt az is, aki miatt majdnem feladtam a szakmát. Egy pesti, adventi kiállításra két anyagomat vittem. Ő rájuk nézett, és azt kérdezte: „ez meg ki?” Nagyon nem esett jól. Ő mindig hatalmas virágcsokrokat kötött, a Friderikusz-showban is az ő munkáit láthattuk. Mindenféle mezei virágot használnék, és valami giga-mega csokrot kellene alkotnom. Hatalmasat. Ági néni volt az, aki Szabó Jánossal, az én mesteremmel kiállt ezért a szakmáért. Külföldre utaztak, tanultak, és az ott szerzett tudásukat megosztották, tovább adták itthon. Évekig haragudtam rá, majdnem otthagytam miatta a szakmát. Neki virágot kötni – az kihívás lenne.

Cservenyák Katalin