Megtaláltuk Lenint Nyíregyházán

Vajon hányan emlékeznek még arra, hogy a mai Országzászló téren a magyar huszár helyén valamikor egy Lenin-szobor állt? Na, nem sokáig, mindössze tíz évig. De vajon tudják-e, most hol van? Megkerestük.

Talán Nyíregyháza volt a legutolsó város Magyarországon, ahol Leninnek emléket állítottak. Olcsai Kis Zoltán bronzszobrát a Széchenyi utca sarkán, a hajdani „biztosítós ház” közelében avatták 1980. november 5-én. Rögtön el is nevezték róla a teret.

Röpke tíz év után következett a rendszerváltás, és Leninnek mennie kellett. A költöztetésről annak idején az MTI is beszámolt 1990. március 28-án, szerdán:

Hogy a nyomozás milyen eredménnyel zárult, egyáltalán beszámolt-e róla a sajtó, arra ma már valószínűleg senki nem emlékszik. Abban az izgalmas időszakban volt ettől fontosabb hír is. Így azzal sem igazán foglalkoztak, hogy Lenin bronzszobrát nem a múzeumba, hanem az akkori közterület-fenntartó Bokréta utca 22. szám alatti telephelyére szállították.

Eladták

Utána két évig hordták rá az építési törmeléket, hulladékot és szemetet. Nem csak Leninre. A mostani Érkert lakónegyed korábbi névadója, a vasútállomás előtti téren évtizedekig álló Szamuely Tibor (1890-1919) mészkőből faragott szobrára is. (Szamuely Nyíregyházán született, a család Búza tér és Búza utca sarkán álló háza ma is megvan, meglehetősen romos állapotban. Szamuely Tibor kommunista politikus, újságíró, a Tanácsköztársaság idején hadügyi népbiztos-helyettes és közoktatásügyi népbiztos, a kommün terrorszervezetének vezetője volt.)

Aztán a hajdani közter telephelyének egy részét – ahová a szemetet hordták – eladták.
– A két szobor 1992-ben került elő, miután megvásároltuk a telepet – mondta el a Szabolcsihírnek Ignéczi Ferenc, a Gumiabroncs Kft. tulajdonosa. Több mint 100 Kamaz teherautónyi szemetet, építési törmeléket, szállítottak el innen, hogy a családi vállalkozás telephelyét kialakítsák.

Lenin akkor került elő, amikor a markoló beleakadt a hurokba – abba, amellyel korábban a nyakánál fogva, még a talapzatáról emelték le. Aztán feltűnt a mészkőből faragott Szamuely is.

Leltár

A két szobor végül maradt a telepen, felállították őket egy épület mögé. Pár évig ők voltak a telep látványossága: amikorvalamelyik a közeli nagyvállalathoz külföldi vendégek érkeztek, elhozták őket ide, kuriózumként mutogatták a két alkotást. Osztrákok, németek jöttek ide nem is egyszer.

Egy osztrák még meg is akarta vásárolni: 800 ezer Schillinget kínált érte 1998-ban (az akkoriban 15 millió forint lehetett).

– Nem mertem eladni – mesélte Ignéczi Ferenc, ugyanis, mint mondta, abban az időben még nem lehetett tudni, merre fordulnak a dolgok, és mindkét személy egy korszak meghatározó alakja volt. Az, hogy a megvásárolt telephelyen volt Lenin és Szamuely szobra, még nem jelentette rögtön, hogy az övék, úgy érezte, nem volt még tisztázott a tulajdonjog sem.

Ma már igen, hisz több mint 20 éve állnak a Bokréta utcán, így sajátjuknak tekintik őket. Ez alatt az idő alatt egyszer keresték náluk a szobrokat, mert leltárban voltak.

– Azt mondtam, ha kifizetik az állagmegóvást és a tárolási költséget, akkor vihetik. Ennyiben maradtunk, soha többet nem jelentkeztek – emlékezett vissza a vállalkozó, aki igazából viccnek szánta a választ. Aztán két éve értesítették, hogy kivették a leltárból a két szobrot.

Beszédtéma

Érdekeségként megemlítette, hogy 1992 után 4-5 évig még jártak ide idősebbek, hoztak virágot. Beszélgettek, emlékeztek, majd elmaradoztak. Csak a két szobor maradt.

– Elvagyunk velük – meséli mosolyogva Ignéczi Ferenc, mejegyezve: nem elkötelezettség miatt állnak itt a szobrok. A legtöbb nyíregyházi nem is tudja, hogy itt vannak. Az idősebb kuncsaftok, akik bejönnek ide, még felismerik, kiket ábrázolnak, a fiatalabbak már nem. De a gumiabroncsokkal foglalkozó cég udvarán álló két szobor elég szokatlan, jó beszédtéma, összehozza az embereket.

Cservenyák Katalin