Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ha az ember valamit örömmel csinál...

| 2019. 02. 18. | 19:37:00
A nyíregyházi Dr. Bihari Albertnénak a könyv magát az életet jelenti.
Ha az ember valamit örömmel csinál...
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Lépten-nyomon megállítják az utcán, de ezt ő egyáltalán nem bánja. Kevesebben vannak Nyíregyházán, akik nem ismerik, mint akik igen. A könyvek bűvöletében él, mióta olvasni tud. Tízévesen Nyírbogát legolvasottabb diákja volt, nem csoda hát, ha hobbija lett a hivatása. A pályán eltöltött 45 év alatt szülőfalujából a nyírbátori könyvtárba, majd Nyíregyházára, a Móricz Zsigmond Könyvtárba vezetett az útja, ahol a gyermekrészleg vezetése mellett 10 évig igazgatóhelyettes is volt. Dr. Bihari Albertné, Jolikától, az immár nyugdíjas könyvtárostól kérdeztünk 21-et.

Szabolcsihír: Sokan kapták fel a fejüket, a napokban a hírre, hogy nyugdíjba vonulsz. Hozzátartozol ahhoz a képhez, amelyet az ember magában alkotott a megyei könyvtárról.
Így öröm elmenni nyugdíjba, mikor az ember ereje teljében, egészséges, friss és fitt. A szerencsés géneknek is köszönhető ez és a pozitív életszemléletemnek.

Szabolcsihír: Mi lesz a könyvtárral nélküled?
Megy tovább, ott vannak a fiatalok, ők folytatják. Amikor hívnak, szívesen megyek, segítek.

Szabolcsihír: Mi lesz veled a könyvtár nélkül?
Nem leszek én könyvtár nélkül, hisz egyrészt olvasóként is be fogok járni, illetve a könyvtár rendezvényeit is látogatom, másrészt a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület, melynek alapító titkára vagyok, a könyvtárba van bejegyezve. A könyvtárral közösen tartjuk a Móricz-megemlékezéseket, a nőnapi zenés délutánokat, egyesületi kezdeményezésünk a Móricz Emlékplakett, amelyet közösen adunk át minden évben A hét krajcár című novella születésnapján.

Szabolcsihír: Nyírbogáton születtél, egy kis faluban. Mit jelentett akkor és ott a könyv? Milyen lehetősége volt az olvasásra akkor egy olyan kislánynak, aki „falta” a könyveket?
Volt egy községi könyvtár, amelynek, mikortól már csak olvasni tudtam, tagja lettem. Tízéves koromban, 1964-ben én lettem a falu legolvasotabb tanulója, akkor egy cikk is született erről a megyei lapban. Abban az évben több mint 100 könyvet olvastam el. Az anyatejjel szívtam magamba az olvasás szeretetét, szüleim, nagymamám is meséltek nekem. A sors kegye, hogy ebben a nyírbogáti községi könyvtárban lettem érettségi után tiszteletdíjas könyvtáros.

Szabolcsihír: Nem is akartál más lenni, mint könyvtáros?
A könyvek szeretete valahol tudat alatt belém kódolta, mi leszek. Pedig egyébként a lélek mélységeivel szerettem volna foglalkozni, pszichológus vagy régész szerettem volna lenni. Párom biztatására lettem könyvtáros, de nem kellett nagyon inspirálni.

Szabolcsihír: Miért pont gyermekkönyvtáros?
Úgy adódott, hogy amikor férjhez mentem és Nyírbátorba költöztünk, a városi, járási könyvtárban ezen a területen volt üresedés. Persze, mellette minden mást is kellett csinálni, de a gyermekkönyvtárt megszerettem. Nincs örömtelibb, mint gyerekekkel foglalkozni.

Szabolcsihír: Azt mondják, az internet leszoktatja az embereket az olvasásról, miközben, ha jól használja,  bárki, bárhol könnyen hozzájuthat szépirodalomhoz.
Szerintem az a szerencsés eset, ha a kettő együtt van. Az emberek olvasnak papír alapú irodalmat is, ugyanakkor tudják, ismerik a másik lehetőséget. Jó esetben a kettő kiegészíti, sőt, éppen erősíti egymást. Aki sokat olvas, az interneten is olvas. Ha a könyvtárban nincs meg, amit keres, megtalálja az interneten. Ez nem cél, hanem eszköz ahhoz, hogy minél több információhoz, olvasnivalóhoz jussunk hozzá.

Szabolcsihír: Sok kortárs íróval tartod a kapcsolatot, menedzseled őket. Próbálkoztál már az írással?
Próbálkoztam, de eddig nem volt rá annyira időm, nagyon szoros beosztásban éltem. Ami eddig tőlem megjelent, egy vers volt, a párom 60. születésnapjára írtam, egy privát emlékkönyvbe. Többen biztatnak, hogy írjak novellákat, mert van hozzá érzékem. Meglátjuk. Hosszú az élet, benne van a pakliban.

Szabolcsihír: Közel ötezer ismerősöd van a Facebookon. Tippelj, tíz nyíregyháziból hány ismer meg az utcán!
Tízből 11-en. Tényleg. Nagy öröm számomra, hogy rengeteg az ismerősöm, jó, hogy mikor végigmegyek az utcán, megállítanak. Előfordul, hogy nem tudok megállni, mert célirányosan megyek, és sietek, de fontos, hogy odafigyeljünk egymásra, egy-két gondolatot váltsunk, ha találkozunk. Úgy érzem, nagyon nagy figyelem és tisztelet övez, már ezért is megérte az a sok munka, erőfeszítés, az állandó jelenlét, mert az emberek szeretete mindenért kárpótol. Ez a legfontosabb: mi is szeressünk, és szeretve legyünk.

Szabolcsihír: Van olvasási bakancslistád?
Hajaj! Egyre hosszabb. Gyűlt az évek során, amikor nem tudtam azokat olvasni, amiket szerettem volna. De most már úgy gondolom, lesz időm rá. Ulickaja szinte minden könyve a bakancslistámon. Egyszerre több könyvet szoktam olvasni, most épp Guzel Jahina, egy Kazanyban felnőtt orosz írónő nagysikerű könyvét, a Zulejka kinyitja a szemét, Szabó T. Anna novelláit, a nemrég megjelent kötet címe: Határ és Tompa Andrea kortárs irodalmunk nagy alakjának az Omerta, A hallgatások könyve című regényét. Kedvenceim: Kundera, Munro, Marquez, Márai, Dragomán György, Lackfi János, Darvasi László, Tóth Krisztina.

Szabolcsihír: Ingyenes irodalmi sétákat szervezel és vezetsz, a helyi írók, költők emlékét igyekszel ébren, életben tartani. Kik vesznek részt ezeken a sétákon?
A korosztály teljesen változó, vezettem már sétát általános iskolás alsós és felsős diákoknak, aktívaknak, nyugdíjasoknak. Nemrég a nyíregyházi egyetemről jelentkezett egy csoport. Széles a paletta, a korhatár 8-99 éves kor között. Nagyon fontos, hogy a ma emberei és utódaink ismerjék múltunk szellemi örökségét. „Múlt köt össze jelent és jövendőt” – írta Széchenyi. Nyíregyháza nagyon gazdag kulturális, azon belül irodalmi emlékekben, ezeket meg kell mutatnunk, meg kell ismertetnünk. Akkor tudjuk építeni a jövőt gazdagon, ha ismerjük a múltunkat. Ezt én szívügyemnek tekintem.

Szabolcsihír: Mi a jó Nyíregyházában?
Élhető város, emberléptékű. Nem lehet érezni azt az idegenséget, mint egy nagyobb városban, nem sodor a tömeg. Nagyon szépen, folyamatosan fejlődött az évtizedek során. Szép a környezet, s bár nem sok a műemlékünk, rendben tartják őket. Jó sétálni a városban, Sóstón. A természeti, az épített környezet, a kulturális értékek óvására is odafigyelnek.

Szabolcsihír: Mi hiányzik Nyíregyházából?
Örülnék, ha a szabadban több kulturális program zajlana. Az ünnepi könyvhét nagyon jó alkalom, de csak pár nap egy évben. Jó volna, ha olyan természetes lenne a kultúra, hogy ki lehetne vinni az utcára, irodalmi kávéházak nyílnának, intimebbé válna a kultúra. Mindennapi szükségletté válna, nem csak kampányszerűen működne.

Szabolcsihír: Ha utazás, akkor észak, dél, kelet, vagy nyugat?
Dél.

Szabolcsihír: Mit jelent neked Nyíregyháza?
Az ifjúságom évtizedeit, Jósavárost, ahol nagyon szép évtizedeket töltöttem a férjemmel. Eszembe jut a könyvtár, ahol 42 évet töltöttem, a Bujtos, a Bujtos utca, ahol 1998 óta élek. És Sóstó mindenekelőtt. A csodálatos ékszerdoboz, ahol már szintén tartottam nemcsak irodalmi, hanem történelmi sétát is.

Szabolcsihír: Kedvenc íród, könyved? Mit jelent számodra a könyv?
Nehéz választani, több is van. Kedvencem Móricz Zsigmond, tőle a legkedvesebb regényem A boldog ember. Másik kedvenc regényem Ajtmatovtól Az évszázadnál hosszabb ez a nap. A könyv magát az életet, a mindenséget jelenti, ahogy Janikovszky Éva is mondta, a könyvekben minden benne van. Babits írja: „Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,/ hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:/mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember -/így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.” A könyvek tükröt tartanak elénk, meglátjuk magunkat benne, ha akarjuk.

Szabolcsihír: Zöldborsófőzelék tükörtojással vagy rántott csirkemell krumplipürével?
Utóbbi.

Szabolcsihír: Sör, bor vagy pálinka?
Bor.

Szabolcsihír: 45 évet töltöttél el a pályán. Mennyit változtak az olvasási szokások az eltelt időszakban?
Az elektronizáció térhódításával egyre többen olvasnak internetről, de sajnos, a szépirodalom, ami nem kötelező, háttérbe szorult. Inkább a praktikus könyveket keresik, amelyek a nyelvtanuláshoz, kertészkedéshez szükségesek, az igazán szórakoztatót kevéssé. Van egy réteg, amelyik a magasirodalmat olvassa, de nem széles. A gyerekeknél más a helyzet: az alsó tagozatosoknál megvan a természetes igény, hogy olvassanak meséket, kötelező irodalmat.

Szabolcsihír: Hihetetlenül aktív közéleti szereplő vagy Nyíregyházán. Egyesületek alapítója vagy, végzed a titkári teendőket, kórusban énekelsz. Hogy fér ennyi bele egy napba?
Ha az ember valamit örömmel csinál, márpedig én mindent örömmel teszek, az nem fáraszt. Egy-egy jól sikerült program vagy jelenlét engem újabb energiával tölt fel. A Váci társaság alapítója vagyok, több civil egyesületben is dolgozom, időt szakítok minden olyan fontos dologra, ami szívemben simogató. Másokkal közösen Érmihályfalván, a Böjte Csaba otthonában élő árvákat is segítjük, könyvkiadásokat, hátrányos helyzetű gyerekeket, felnőtteket rendszeresen támogatok. A szociális vénát otthonról hoztam, ez zsigerből jön.

Szabolcsihír: Nehéz téged elképzelni kötögető, hímezgető nyugdíjasként.
A 2005 óta működő Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület alapító titkára vagyok. Ezt, amíg az egészségi állapotom engedi, tovább szeretném vinni, elég feladatot ad, jelenlétet igényel. A feladat önálló egyesületi programok, konferenciák szervezését jelenti, továbbá irodalmi kirándulásokat, látogatásokat testvérszervezeteknél. Tematikus kirándulásokat szervezünk, tavaly a középkori templomok útján jártunk. Most a nőnapi, zenés irodalmi műsorra készülünk. A megyei könyvtárral ápoljuk a Móricz-kultuszt, bemutatók, irodalmi műsorok szervezése a találkozási pont. Több civil szervezet tagja vagyok, a Sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Társaságtól a Nagyari Luby Margit Társaságon, a Váci Mihály Társaság Kulturális Egyesületen, a múzeumbarátok körén, a megyei honismereti egyesületen át a Nyíregyházi Városvédő Egyesületig. Ahol csak lehet, aktívan részt veszek a munkában. Bibiloterápiás foglalkozásokat szervezek a Szent József Védőotthonban, ahol önkéntesként dolgozom. És továbbra is énekelni fogok a nyíregyházi Hölgykoszorúban, vagyis új nevén: a Dimenzióban.

Cservenyák Katalin

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés