Lakatos Tibor: aki kenyérben és pálinkában is nagyon jó

Ahogy a kenyeret a kezébe fogja, arcához emeli és megszagolja, majd azzal, hogy „még forró”, felém nyújtja, hogy én is érezzem a frissen sült kenyér semmihez sem hasonlítható illatát, benne van az egész elmúlt közel 30 év, annak minden szeretete. A pékség neve fogalom Nyíregyházán, kevés olyan család van, ahol még nem indult nap a náluk készült friss kiflivel, kenyérrel vagy croissant-nal. A Magyar Pékszövetség alelnökétől, Lakatos Tibortól, a Vela Kft. tulajdonosától, ügyvezetőjétől kérdeztünk 21-et.

1. Építőgépész üzemmérnök és közgazdász; a VELA Kft. tulajdonosa, ügyvezető igazgatója, autómárka-képviseletet működtetője; pálinkalovag, nemzetközi vizeken hajóskapitány; amatőr festő. Hogy jött ez össze?
Lakatos Tibor: Nem tudom megmondani. Ezek mind azok, amiket szeretek. Nem tudok választani, melyik a legnagyobb szerelem. Pályám elején dolgoztam a szakmámban is, a hajdani Szabolcsi Állami Építőipari Vállalatnál, az Épszernél, a Fényszövnél voltam főkönyvelő.

2. Hogy jutottál el épp a kenyérig?
Lakatos Tibor: Alapítottam Fotopex néven egy részvénytársaságot, amely egy lízingcég volt. Onnan indult a pékség. A 90-es években megkerestek cégek, hogy sütőipari gépeket szeretnének lízingelni. Láttam, hogy jól fizetők ezek a vállalkozások, ezért megnéztem, hogy működnek, és közben kedvet kaptam sütőpari tevékenységgel foglalkozni. 1991-ben megalakult a VELA Kft. Egy pincében kezdtük, a Kelet Áruház alatt. Nem hagyományos termékeket sütöttünk, hanem croissant-okat, rozskenyeret, sajtos baguettet. Ami akkor itt újdonság volt. Hamar híre ment a városban.

3. Szerinted 10 nyíregyháziból hányan ismernek meg az utcán?
Lakatos Tibor: Szerintem hárman biztos. A kenyerünket viszont mindenki. Rendszeresen tartunk kóstolókat. A Magyar Pékszövetség alelnöke vagyok, minden évben meghirdetjük a Szent István napi kenyérversenyt, amellyel a magyar pékségeket szeretnénk arra buzdítani, hogy mutatkozzanak be.

4. Milyen a jó kenyér?
Lakatos Tibor: A jó kenyér titka, a kenyér lelke a kovász.

5. Kenyérüzem, lízingcég, pálinkafőzde és múzeum, kiállítás a képekből – mi fér még el ezen a telephelyen?
Lakatos Tibor: Már semmi, nincs hely.

6. Már nem csak pékség van a telephelyeteken.
Lakatos Tibor: Az autós cég szintén a lízingtevékenység kapcsán alakult ki. 1995-ben vásároltam az első Volvómat egy debreceni autókereskedőtől; biztonságos autót szerettem volna venni. Aki érdeklődött, mindenkinek odaadtam a kulcsot, hogy próbálja ki – így terjedt el a márka Nyíregyházán. Mire 2001-ben meg is nyílt a szalon és a szerviz. Nagy örömöm, hogy Balázs fiam hetedik éve átvette az irányítást, és nagyon ügyes. Kisebbik fiam Budapesten dolgozik, a Tungsramnál, marketinggel foglalkozik. A feleségem pedagógus. Ő a háttér, a hátország.

7. Volt hullámvölgy a cég életében?
Lakatos Tibor: Nem. Sosem volt. A péksütemény 90 százalékát saját hálózaton keresztül értékesítjük. Azért alakítottuk ki a bolthálózatot, hogy a vevőknek mindig újat tudjak adni, és kapjak közvetlen visszajelzést a termékekről. Kíváncsiak vagyunk a a vevőink véleményére. Előfordul, hogy megállítanak az utcán, és elmondják: ízlett.

8. A Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrendnek 2012 óta vagy tagja. Mit jelent ez számodra?
Lakatos Tibor: Az eskümhöz híven terjesztem a pálinka szeretetét, a párlatét, ami tiszta gyümölcsből készül. Sokáig érdeklődőként, külső szemlélőként jártam pálinkaversenyekre, vásároltam is, aztán itthon a barátaimmal elemeztük őket. 2010-ben aztán lehetővé vált, hogy magánszemélyek is főzhessenek pálinkát. Vettem egy oszlopos főzőberendezést, amire már nagyon vágytam, majd beiratkoztam egy tanfolyamra. Azóta főzök, és a barátaimmal kóstoltatom. Tanítványaim, barátaim ma már mind főzik a pálinkát, nem isznak boltit.

9. A laikusok első kérdése mindig az, hogy hány fokos a jó pálinka.
Lakatos Tibor: Mindenképp gyümölcstől függ. Desztillált vízzel hígítjuk a pálinkát, 20 fokon van megadva az alkoholfok. Ezt nem lehet gépesíteni, ehhez érzékszerv kell, vagyis kóstolni kell. Egyébként pálinkabíráló tanfolyamot is végeztem. Az a jó pálinka, amelyiknek gyümölcsillata van, és legalább 38,5 az alkoholfoka. Pálinkából is mindig újat szeretek főzni. Sikerült tavaly somot szerezni, ez régi vágyam volt már. Főztem már pálinkát csipkebogyóból, málnából, fekete szederből, piros vilmoskörtéből is.

10. Határozott, de halk szavú, csendes, nyugodt ember vagy. Milyen főnök vagy?
Lakatos Tibor: Nem kiabálok. Úgy fogalmazok, hogy „emberhumánus” vagyok, minden problémát meg tudok beszélni a dolgozóimmal. A pékség születésnapján minden évben törzsgárda jutalmat osztunk ki azoknak, akik már 10-15-20-25 éve itt dolgoznak, s erre nagyon büszke vagyok, a mai világban ez nagyon fontos.

11. A pékség alatti pincében, a pálinkamúzeumban rengeteg oklevél, érem sorakozik a falakon. Melyikre vagy a legbüszkébb?
Lakatos Tibor: Az idei arany- és ezüstérmemre, amelyet a Destillata versenyen nyertem Ausztriában. Közép- és Kelet-Európa legnagyobb pálinkaversenye ez, melyen az Irsai Olivér szőlőpálinkám aranyérmes, a bio champion őszibarack ezüstérmes lett (az aranyéremhez egyetlen pont hiányzott, 18 helyett 17-et értem el). Sok magyar és nemzetközi versenyen veszek részt, s ezek azért fontosak, mert visszajelzést adnak, hogy jó irányba halad a pálinkafőzés.

12. Nem gondoltál még arra, hogy pálinkafőzdével bővíts?
Lakatos Tibor: Meg sem fordult a fejemben. A pálinkákat saját magam gyönyörűségére készítem.

13. Visszatekintve a cégalapítás időszakára, mennyire volt nehéz az az időszak?
Lakatos Tibor: Egyszerű volt. Sokkal szabadabban lehetett dolgokat csinálni, és rengeteg sikerélmény volt, az emberek örömmel jöttek dolgozni, sok fiatallal kezdtem, akik közül a legtöbben ma is itt dolgoznak nálam. Most nézni kell, mi a gazdaságos, mi nem. Nem kellett azon gondolkodni, elmegy-e a pék, bejön-e a pék, sokkal szabadabban lehetett vállalkozni. A pékség története a Kelet Áruházban kezdődött, egy 20 négyzetméteres pincében. Ebben volt az öltöző, a kemence és 4 pék. Amikor az áruházba felszállt az illat, jöttek hozzám, várták, mikor visszük fel az üzletbe. Nem sokkal később Nagy Laci bácsi, az örökösföldi ABC üzletvezetője hívott, azt mondta, ad ingyen helyet, csak nyissak ott egy pékséget. Vindikálta magának a jogot, hogy ő jöjjön a péksüteményért, és vigye az üzletbe, a vevőknek. Innen az inkubátorházba kötöztünk – akkor már nagyon sokan jöttek hozzánk a kenyérért, mert az akkoriban újdonság volt. A jelenlegi helyet 1994-ben vettük, ezt nem tudjuk már hová bővíteni. Akkor itt volt a város végét jelző tábla, most pedig nézd, mi minden épült ide! Az alapelvem mindig az volt, nyitott szemmel kell járni a világában. Ami jó, nem szégyen lemásolni. Nagyon sokat utaztunk a világban, mindenütt azt láttam, hogy kis pékségek vannak, sokszor egymás közelében, mégis meg tudnak élni.

14. Mi a siker titka?
Lakatos Tibor: Ha az ember elhatároz valamit, azt mindenáron valósítsa meg. És bízni kell. Soha nem éreztem, hogy valami nem sikerült.

15. Kocsi, motor, bicikli vagy tömegközlekedés?
Lakatos Tibor: Lehetőleg bicikli.

16. Ha utazás, akkor kelet, nyugat, észak, vagy dél?
Lakatos Tibor: Minden esetben tengerpart. Horvátországban letettük a barátaimmal a hajós vizsgát. Mi, kapitányok minden évben elmegyünk hajózni az Adriára.

17. Mi a legjobb Nyíregyházában?
Lakatos Tibor: Az, hogy fejlődik. Mikor biciklivel végigmegyek a városon, látom, hogy új épületek épülnek, fákat ültetnek, rendezvények vannak. Él a város, hatalmas a fejlődés. A Pangea hotel ennek új lendületet adott, akik akár csak öt éve jártak Nyíregyházán, meglepődnek.

18. Mi a legrosszabb, mi hiányzik?
Lakatos Tibor: Nincs egy jó vendéglátóhely, ahol késő estig lehet szórakoznia a középkorosztálynak. A tiszti klub, ha felújítják, valamit fog pótolni, de egyelőre az a helyzet, hogy a városban 10 óra után megáll az élet. Aminek viszont örülök, hogy a volt Jerevánba visszatért az élet.

19. Sör, bor vagy pálinka?
Lakatos Tibor: Hát pálinka.

20. Rántott karaj vagy sóskamártás?
Lakatos Tibor: Rántott karaj, húsevő vagyok.

21. Mit jelent számodra a család?
Lakatos Tibor: Elsősorban a gyerekeket és az összetartozást, az együttétet, a nevelést. A gyermekek voltak a családban mindig a fontosak. Nagyon sok időt töltöttem velük. Balázs 1984-ben, Dani 1988-ban született, nagyon sok időt tudtunk együtt tölteni kicsi korukban.

Cservenyák Katalin