Abszurd: megverték, mert arabnak nézték a hodászi fiatalt

Fényes nappal támadtak meg egy roma férfit Budapesten, mert arab bevándorlónak hitték. Nemcsak szidalmazták a hodászi fiatalembert származása miatt, hanem le is fejelték, a férfinak felszakadt a szemhéja. Érdekes módon a két kopasz alaknak fel sem tűnt, hogy az általuk menekültnek hitt férfi nem arabul beszél, hanem magyarul, de ami még szomorúbb, hogy a közelben lévők közül mindenki közönnyel a szemében hallgatta, nézte végig a történteket. Emiatt kerestük, aztán minden másról is beszéltünk.

– Délután négy-fél öt között az Árkádnál sétáltunk. A feleségemmel, aki babát vár, mindig olyan útvonalakat keresünk, ahol nincs lépcső, hogy kényelmesebben tudjon közlekedni – elevenítette fel az augusztus 9-én történteket Rézműves Benjamin Dániel. Éppen azt nézte, merre érdemes tovább haladniuk, amikor két kopasz férfi, az aluljáróból feljőve, elsodorta várandós feleségét. A felesége szólt neki, hogy mi történt, és mutatta a tőlük 10-15 méterre megálló kopaszokat.

– Hangosan megjegyeztem, hogy terhes a nejem, figyelmesebben kellene közlekedni – folytatta Benjamin. – ők meghallották, hogy visszaszólok, mire előbb váltottak pár szót egymással, majd elindultak felénk, és elkezdtek kiabálni, hogy "mocskos arab bevándorlók vagytok, húzzál el a terhes asszonyoddal, mert csak szaporodni tudtok!" Kértem, fejezzék be, különben rendőrt hívok, erre elindultak felénk. A férfiak, míg megtették a 10-15 méter távolságot, folyamatosan arról beszéltek, hogy mi arabok vagyunk, végig ordibáltak, hogy takarodjunk innen.

Kíváncsi vagyok, hogyha arabul beszélek, vajon feltűnt volna-e nekik. Mert az sem tűnt fel, hogy magyarul szólok.

Ahogy fenyegetően és ordítva közeledtek, én a kezemmel próbáltam védeni a mellettem remegő, síró feleségemet, majd egyikük a pillanat törtrésze alatt fejelt a szemem fölé. Az egész 3-4 percig tartott. A legfájóbb az egészben, hogy a közelben lévő 50-60 ember közönyösen nézte végig, mi történt. Sajnos, pont lemerült a telefonom, így vérző fejjel kölcsön kellett kérnem egyet, hogy segítséget hívjak. Senki nem akarta ideadni az övét, végül egy fiatalember azzal adta át, hogy telefonálhatok, de tanúskodni nem fog. Ez a közöny mélyen belemarta magát a lelkünkbe. Sokáig tanakodtunk, nyilvánosságra hozzuk-e a történteket, aztán arra jutottunk, hogy a méltóságunk csorbítása miatt muszáj - mondta.

Ezt írta a közösségi oldalra:

„Abszurdnak tűnt minden. Budapesten, késő délután azért vernek meg, mert feltehetőleg arabnak nézel ki, vagy barnább a bőröd? A valódi tettestársakat; a gyűlöletet és félelmet sajnos nem lehet a joggal visszatartani. Az évi több száz milliárd forintból működő folytonos kormányzati gyűlölet-propaganda kinyitott egy olyan szelencét, ami a valóságra betegesen nemet mondó, önmaga szerencsétlen sorsáért folyton másokat okoló tömegnek hívunk. Magyarország nagyon rossz útra tévedt. A félelmekben nincs szabadság.”

Rézműves Benjamin a Szabolcsihírnek úgy fogalmazott:

„a kormány évi több 100 milliárdos gyűlöletpropagandája féktelen indulatokat vált ki az emberekből, ami nemcsak ránk, kisebbségre, hanem az egész országra veszélyes.”

A hodászi fiatalember a Pázmány Péter Tudományegyetem végzős, politológus hallgatója. Felesége, Adrienn, borsodi, ugyanitt már abszolvált, de terhessége miatt az államvizsgát elhalasztotta. Ő média-kommunikáció szakos, férje szerint olyan lány, aki a jég hátán is megél. Az egyetemen ismerkedtek meg, ugyanabba a szakkollégiumba jelentkeztek. Benjamin azt is elárulta, elhatározta, indul az októberi önkormányzati választásokon: Hodászon a polgármesteri székért száll ringbe, a DK színeiben.

- Azért is indulok, mert meggyőződésem akkor tud győzni a rossz, ha a jók már elhallgattak - mondja.

Véleménye szerint a társadalmi problémát, az együttélés rossz megélését a kormánypropaganda számlájára kell írni. - Az emberek, főleg az elzárt, vidéki településeken élők 0-24 órában kapják a kormánypropagandát, ami az orbáni dimenzió: minden fehér vagy fekete, nincsenek árnyalatok, színek, hangsúlyok. Kőkemény, primitív világmagyarázat, amelyben minden vagy fehér vagy fekete.

 Nagyon szeretem a megyémet, és azt tapasztalom, Szabolcs-Szatmár-Bereg is szenved a kormányzat nyílt semmittevésétől – fogalmazott, hozzátéve: – Azért is indultam el a szülőfalumban, mert nekem még van öt évem, de annak a településnek, ahol felnőttem, ahol megtanultam a magyar nyelvet, nincs öt éve. Olyan akut problémák alakultak ki, melyekre azonnali adekvát, megfelelő válaszokat kell adni. Sürgős beavatkozásra van szükség. Hodász különleges hely Magyarországon, ahol nem kell küzdeni a rasszizmus ellen, ahol olyan emberek éltek, mint Czine Mihály, aki hodászi parasztcsaládból származott, és lett az MTA rendes tagja. Vagy Lina néni, az első cigány óvónő, aki a kommunizmus közepén megcsinálta, amit senki: a nemzetiségi oktatást – sorolta.

Említette Sója Miklós görögkatolikus papot is, aki 1941 és 1981 között tevékenykedett Hodászon, a helyi cigány közösséggel. Templomot építettek a cigánytelepre, megtanította írni-olvasni a fiatalokat, hatása máig érezhető Hodászon, a cigány közösségben. Ezeknek az embereknek a munkásságából és emlékéből táplálkoznak a hodásziak.

– Azért szeretnék polgármester lenni, hogy a múltunkra úgy tekintsünk vissza, mint a tudáshalmazra, amelyből bátran tudunk meríteni, ugyanakkor haladó is legyen a település, modern - folytatta.

Hodász szerinte most nagyon alulteljesít. Hiányolja a közösségi teret, ahol összegyűlhetnének a hodásziak. A gyerekeknek még játszóterük sincs.

Szerinte, ha rangsort kellene felállítani a legégetőbb, megoldásra váró feladatok között, az első három: szociális egyenlőtlenségek, a szegénység és az oktatás. De a közmunkások státusza, a közmunkások szerinte embertelen munkakörülményei is a problémák között szerepelnek.

A kérdésre, kell-e tartani attól, hogy a hasonló esetek gyakoribbá válnak vagy elszaporodhatnak, úgy reagált:

- Nem szeretem az ördögöt a falra festeni és nem akarok riadalmat kelteni. Szeretném felhívni a figyelmet, vészjelzéseket szeretnék küldeni, hogy nagyon rossz útra tévedtünk. A gyűlöletnek nincs arca, nincs szaga, a gyűlölet irracionális érzés. Az irracionalitásban az a veszély, hogy bárki áldozatául eshet, főleg, ha ezt a gyűlöletet a kormány az aktuálpolitika hétköznapi gyakorlatává tette. Amikor már egy szivárványos táska miatt megvernek egy lányt – ahogy az a bényei falunapon történt –, azt jelenti, a társadalom elvesztette önvédelmi képességét.

A gyűlölet, a félelemkeltés a társadalom egészséges önvédelmi képességét rombolja.

Amikor a különböző negatív életérzéseket táplálják a társadalom mindennapi életében, a társadalom önvédelmi reakciói helytelenül fognak működni. És nem valószínű, hogy épp a veszélynél jelezni fognak. Mint a mesebeli lány, aki farkast kiáltott…

- Ahogy feltettem a posztot a Facebookra, a közeli barátaim, szaktársaim azonnal hívtak. Teljesen ismeretlenek írtak, és nem csak roma emberek. Sok százan üzentek, hogy nagyon sajnálják, ők szégyellik magukat a történtek miatt. Arra kérnek, próbáljuk feldolgozni, kiheverni. Jólesik nagyon, léleksimogató érzés. Oláh cigány családból származom – mondta a végzős egyetemista, amikor a családjáról kérdeztük. Azt is elárulta: 3 éves koráig nem beszélt magyarul, az óvodában tanulta meg.

– Szüleimmel a társadalom alacsony osztályához tartoztunk, de úgy neveltek – főleg az apukám – engem és a bátyámat, hogy ebből a determinált helyzetből csak a tudással lehet kitörni – emlékezett vissza. – Apukám úgy fogalmazott: „akkor is tanulsz, ha lyukas a cipőd, vagy csak egy farmerod van, teszel valamit azért, hogy 5-10 év múlva már ne így élj”.

A tanáraim igazi pedagógusok voltak, akikből most hiány van. Az alsós tanító nénim megtanított lényeget olvasni, gyorsan olvasni – nagy hasznát vettem ennek, amikor 4-500 oldalas anyagból kellett felkészülni a vizsgára egy éjszaka alatt. – magyarázta Rézműves Benjamin, őszintén hozzátéve: – Én nem tudtam, mi a rasszizmus. Általánosban az osztályban 25-en voltunk, igaz, abból 18 Rézműves, de nem tapasztaltuk soha, hogy különbség lenne köztünk. A mátészalkai Esze Tamásban a gimnáziumi tanáraim olyan szinten tudtak motiválni, hogy éreztem, ha elfogadom, hogy van egy teljesítményrendszer, akkor annak van jutalma. Az osztályfőnököm egy tündéri, nagyon aranyos tanárnő volt, aki többször külön is beszélt velem, hogy segítsen. Hodásztól a Pázmány bölcsészkaráig a szüleim konzekvens hozzáállása, a tanáraim segítsége juttatott el. És az, hogy vallásos ember, hívő ember vagyok – a hit a harmadik mentőöv, amit bármikor be lehet vetni az élet nagy viharaiban.

Január elején megszületik a gyermekük. Milyen jövőt lát számára? – kérdeztük a politológus hallgatót.

–  Szeretnék hinni abban, hogy amikor 20 éves lesz a gyermekem, és leülünk kávézni, erősebbek és evidensek lesznek azok az alapértékek, mint az emberi méltóság feltétel nélküli tisztelete, a szólásszabadság, szabad gondolat – amelyeket senki nem tud relativizálni, sem politikai párt, sem a mindenkori kormány – felelte Rézműves Benjamin.

Cservenyák Katalin