Autista nő életét mentette meg egy besztereci férfi

Életet mentett egy besztereci férfi, amikor megállt segíteni egy forgalmas nyíregyházi út kellős közepén sétáló, zavartan viselkedő 31 éves asszonyon.

Pongó Sándor az RTL Híradójának azt nyilatkozta, rajta kívül egy autós sem állt meg, hogy segítsen a nőnek. Dudáltak, kerülgették a Sóstói út közepén sétáló, zavart hölgyet. Először ugyan ő is elment mellette, majd 50-60 méter megtétele után mégis visszafordult.

Azt mondta a feleségének, nem tudott volna nyugodni, ha esetleg elüti a fiatal nőt egy autó.

A hölgy nagy nehezen elárulta neki a nevét, majd hívták a rendőrséget. A rendőrök a helyszínre érve kihívták a mentőket is, akik megvizsgálták az elkóborolt nőt, majd segítettek neki hazajutni.

A jótevő azt mondta, azért osztotta meg a posztot a Facebookon, hogy az emberekben tudatosítsa, hogy segítsenek a bajbajutottakon, hiszen mindenki kerülhet olyan állapotba, amikor jól jönne egy segítő kéz.

Az autista nő édesanyja levélben mondott köszönetet az életmentő sofőrnek:

Pongó Sándor pedig az alábbi poszttal osztotta meg a levelet a Facebook oldalán:

Sziasztok!
Ezt a levelet kaptam ma a Postán. Szeretném megosztani veletek. Augusztus 25-én délután a 3 gyermekemmel és a feleségemmel Nyíregyházára tartottunk. Épp, hogy elhagytuk az állatkertet, a túloldali sávban megpillantottam egy gyalogost, ami arra nem igazán szokványos. Közelebb mentem hozzá, már akkor láttam, hogy egy beteg lány. Jöttek - mentek az autók, senki nem állt meg. Az én sávomban 2 motoros srác állt az út szélén, azt hittem beszélgettek csak, de kiderült a lányt figyelték, hogy mi a szándéka, mit akarhat. Én kb 50 méter után megfordultam, és utána mentem, feleségemnek közben mondva, hogy ha elüti egy autó, vagy bármilyen jármű, nem tudok utána nyugodni, hogy láttam, hogy ott van, mégsem tettem semmit. Így utána mentem, vészvillogó ki, és szép lassan a háta mögött kísérve, mentem utána kb 150 métert. Eléhajtottam, megálltam, odamentem hozzá, kérdeztem hová tart, honnan jön.. De sajnos a nevét is csak nehezen árulta el, meg annyit mondott, hogy milyen utcáról indult el. Beültettem az autómba, és hívtam a rendőrséget. Később kiderült, hogy a motorosok is hívták. De nem baj, inkább kétszer, mint egyszer se. Fél liter víz volt a kocsimba, ami kicsit meleg volt, de ő azt egy huzatra megitta. Ki tudja mikor indult el?! A lényeg a lényeg, mentő is érkezett a helyszínre, megvizsgálták, semmi baja nem volt a lánynak, bevitték a kórházba, oda várták a hozzátartozókat. A rendőrség előtt is le a kalappal, két fiatal srác volt, de annyit telefonáltak a helyszínenen, hogy még a jcímét is kiderítették. Végig ott voltak, azt mondták, nem akarják megijeszteni a rendőrautóval, így nem ültetik át. Tiszta sor, nem bűnöző, hogy meseautóba kelljen ülnie.

Ezt csak azért osztom meg, hogy mindenkinek felhívjam a figyelmét, hogy ÁLLAMPOLGÁRI KÖTELESSÉGÜNK segíteni a bajba jutottakon, ha beteg, ha nem!!! Én, személy szerint, nem tudtam volna megemészteni, ha azt hallom a rádióban, vagy a tv-ben, hogy elütöttek egy beteg embertársunkat a Sóstói felüljárón...... Holott, én is ott voltam, segíthettem volna. De a lány jól van, hazakerült. Jól esik a köszönő levél természetesen, de nem vártam el!!! Ezt láttam helyesnek és kész! De aki csak kikerülte, meg ledudálgatta, azt szívesen meghívnám egy kávéra valahol, közben megkérdezném tőle, hogy olyan nehéz lenne megállni, megnézni, hogy mi lehet a baj?

Ezt is csak azért írom, mert akkor a rendőröktől tudtam meg, hogy a víztoronynál átlépett mindenki egy embert, mert azt hitték be van rúgva, mindenki csak nézte, és otthagyták. Később kiderült, hogy több órája halott volt. Egy hajléktalan volt. Szép cselekedet az is...

Ne feledjük, mi is lehetünk betegek, lehetünk hajléktalanok, bármi megtörténhet. Nekünk hogy esne, ha csak átlépnek rajtunk, meg csak ledudálnak?