Hirdetés

A 20. század vándorszínésze. Nyíregyházi 21-es

Szabolcsihír

2019.09.07. 17:48

A 20. század vándorszínésze. Nyíregyházi 21-es
Fotók: Facebook

Illyés Péter előadóművész.

Hirdetés

Hirdetés

Volt idő, amikor nem rendeztek bált nélkülük. A csapattal, melynek tagja volt, járták a megyét, az országot, a fővárosba is hívták őket. Évtizedekig fogadta köszöntőbeszéddel, verssel a házasulandó párokat a nyíregyházi házasságkötő teremben, sokan innen ismerik. Mások a város egykor legnépszerűbb festékboltjából, ahol megszűnéséig dolgozott. (Ha ott nem találtuk meg, amit kerestünk, máshol nem is volt érdemes érdeklődni).

Illyés Péter előadóművésztől kérdeztünk 21-et.

Szabolcsihír: Úgy fogalmaztál nemrég: „örülnék, ha sokan ismernének ennyi idő után. Pontosan 50 éve, hogy „kiállítottam” magam Nyíregyházán”.
Illyés Péter: Mátészalkán születtem, ötéves voltam, amikor Nyíregyházára költöztünk.  Édesanyám Besztercéről, apám mint katonaszökevény, Nagykárolyból sodródott a háború során Mátészalkára. Ott ismerkedtek meg. Apám 1955-ig körjegyző volt a Beregben. Mikor kitört a forradalom, én már iskolás voltam, a rendőrség mellett laktunk Nyíregyházán. A tank ott állt a börtön bejáratánál, és amikor kinéztem a szobaablakon, úgy láttam, a cső mindig rám van irányítva. Kemény időszak volt.

Szabolcsihír: Abban, hogy az irodalom mellett kötöttél ki, a családi kötődéseken kívül két tanárod játszott meghatározó szerepet.
Illyés Péter: Apai ágon, családi kapcsolatok révén kötődünk Vörösmarty Mihályhoz, Arany Jánoshoz, Illyés Bálint költőhöz, (1848-as szabadsághős, 14 évesen, később országgyűlési képviselő). A Vasvári Pál Gimnáziumban érettségiztem 1968-ban. Amikor jelentkeztem, még fiúiskola volt, a miénk volt az utolsó fiúosztály. Volt egy áldott jó osztályfőnökünk, Bérczes Mihályné, történelem-magyar-könyvtár szakos és Koroknay Gyula, ők oltották belém az irodalom szeretetét, „szuggerálták” belém, hogy mi lehet az én utam.

Koroknay Gyula franciát és művészettörténetet tanított. Zseniális tanár volt. Volt egy pengetős hangszere, behozta az órára, megtámogatva a nyelv és a francia kultúra megismerését, elsajátítását. Beszéltünk francia színészekről, művészekről, művészetről.

Szabolcsihír: Itt kezdődött az előadói pályafutásod? Versmondás évnyitón, évzárón.
Illyés Péter: Iskolai rendezvényeken sosem léptem fel. Mindenben benne voltam ugyan, ugyanakkor eléggé magamnak való, visszahúzódó. Aztán érettségi után mégis a színpadon találtam magam. Hallottam, hogy az akkori József Attila Művelődési Házban szerveznek egy pódiumszínpadot. Kíváncsiságból elmentem. A színpadra szó szerint kilöktek, és én ott ragadtam.

Szabolcsihír: Hogy vették észre a tehetségedet?
Nem tudom, már nem emlékszem. Egyszer csak ott álltam a színpadon.

Szabolcsihír: A kereskedelem viszont a színpadtól eléggé messze áll.
Illyés Péter: Egy sikertelen főiskolai felvételi után cipőbolti eladói szakmát szereztem. Volt a Zrínyi Ilona utcán (a mai sétálóutcán) egy nagy cipőbolt. Jobb híján itt kezdtem el dolgozni, pont a festékbolttal szemben. Aztán elvittek két évre katonának, megnősültem, és 28 évesen már volt két gyermekem. Közben verseket mondtam rendezvényeken, de stabil munkahelyre volt szükségem, el kellett tartani a családot. Voltam én biztonságtechnikai osztályvezető is, majd 1983-tól 2000-ig a sétálóutcai festékboltban dolgoztam, amit nagyon szerettem.

Szabolcsihír: Az egy igazi szatócsbolt volt. Festék, tapéta, PVC, vaspor, kályhacsőlakk, illatszerek, tisztítószerek – az akkori világ széles kínálatával.
Illyés Péter: Hogy őszinte legyek, mióta az a bolt nincs, én is bizonytalan vagyok, mit, hol keressek. Ma már hihetetlen és nevetséges, de volt egy olyan időszak, amikor nem lehetett vécépapírt kapni.

Szabolcsihír: Még nálatok sem? 
Illyés Péter: Nagyon kedves barátom, sajnos már nincsen közöttünk, színházunk vezető művésznője, közölte is, Hogy „kerítsetek gyorsan, mert azon már túl vagyok, és eléggé híres ahhoz, hogy újságpapírt hasogassak!”

Szabolcsihír: De rég volt! Kanyarodjunk vissza az irodalomhoz! Honnan jött a Krúdy Színpad?
Illyés Péter: Mester Attila – a fiatalon elhunyt költő, újságíró – mondta, hogy kell egy csapat. És megcsináltuk a Krúdy Színpadot. Akkor még nem volt színtársulat Nyíregyházán. Művelődési házakban léptünk fel, és jártuk a vidéket. Vagy hősszerelmest játszottam, vagy királyfit. Egy alakommal azt írták rólam, én vagyok „a megye színésze”. Egyszer az Ephesusi özvegy című művet adtuk elő, egy háromszereplős darab. Pivarnyik Anikó játszotta az özvegyet, ő ma Pesten a Globart Színházat vezeti. Én játszottam a katonát, minden bajok okozóját. A társulat létszáma változó volt, 6 és 16 között mozgott. Mester Attila írta, rendezte a darabokat. Aztán megalakult az állandó nyíregyházi színtársulat, mi pedig létrehoztuk - Lakatos Istvánnal, Berki Tónival - a Bessenyei Színkört, megszálltuk a Dózsa György utcai Kölyökvárat, és elkezdtünk játszani. Nagyon kalandos időszak volt. Mester Attila egy ideig még velünk maradt, aztán elszegődött újságírónak. Nem sokkal később meghalt. Akkorra nekünk már hírünk volt, országos lapok foglalkoztak velünk, egy félprofi társulatnak számítottunk. Lakatos Pista vette át a színkört. Jártuk a megyéket, elindultunk Észak-Magyarországra kisbusszal: felvertük a sátrat az iskola udvarán, majd a busz járta a környező falvakat, hirdette az előadások időpontját, és jött a falu. Hoztak tojást, gyümölcsöt, belépődíj gyanánt.

Fiatalokkal, segítőként



Szabolcsihír: Mint a vándorszínészet korában.
I
llyés Péter: Csakhogy ez az 1980-as évek… Jártuk az országot. Budapesten egyszerre több előadásunk volt. Egy alkalommal Pesten, március 15-én egy sereg rendőr jött utánunk az utcán, hogy mit akarhatunk. Akkoriban mi „tömegnek” számítottunk. Ilyen idők voltak. Színészekkel hakniztunk együtt, mindenfelé mi, amatőrök. Egyszer épp Sárospatakon játszottunk, Kameniczky Laci itthon felejtette a csizmáját, amiben fellépett volna. Kértünk egyet kölcsön. Aki meghozta, így szólt: „művész úr, itt a csizma”. Laci lezsibbadt, válaszolni sem tudott. Hogy ő „művész úr”? Hiszen szívvel- lélekkel tettük, a közönségért, nem pedig a címekért. A színházban, abban az időben még nem voltak gyerekelőadások, gyerekdarabokat is játszottunk. A kicsik imádták a Hamupipőkét. Volt riadalom, amikor marékszámra dobálták a cukorkát, csokit a színpadra.

Szabolcsihír: Szerinted 10-ből hányan ismernek meg az utcán, Nyíregyházán?
Illyés Péter: Hárman. Amit én csinálok, nem a legnépszerűbb műfaj. Irodalommal foglalkozom, ezért nem fognak (sajnos) sorban állni. De akit érdekel, a nevemre eljön. Tavaly a Bencs villában, az egyik előadásomon, legalább 30 vendégnek el kellett menni, mert nem fért be a nézőtérre. Később pótoltuk, szintén telt házzal.

Szabolcsihír: Rántott hús vagy…
Il
lyés Péter: Ahogy mondják: egy ember életében két szerelem létezik. Az egyik elmúlik, a másik a rántott hús. Ez könnyű kérdés volt.

Szabolcsihír: Sör, bor vagy pálinka?
Illyés Péter: Bort egyáltalán nem iszom, baráti beszélgetések alkalmával barna sört, és ha „komolyabb”, hangulatosabb az összejövetel, akkor szatmári szilvapálinkát.

Szabolcsihír: Ha közlekedés, akkor autó, motor vagy gyalog?
Illyés Péter: Gyalog. Mostanában szállok csak buszra. Nyíregyházán nincsenek akkora távolságok, hogy a lábam ne bírja.

Szabolcsihír: Tudjuk, hogy a jótékonykodás sem áll szívedtől távol.
Illyés Péter: Több mint 10 éve, hogy az Együtt Veled Alapítvány által működtetett Szent József Védőotthon lakóit rendszeresen látogatom. Itt fogyatékos fiatal felnőttek élnek. Hetente eljárok, együtt sétálunk, kirándulunk, elmegyünk az állatkertbe, beszélgetünk, műsorokat állítunk össze. Imádom őket. Húszan vannak.

Apa és fiai: balról Ákos, jobbról Péter

Szabolcsihír: Sikerült a fiaidat is beoltani színházzal. Ákos a színészi pályát választotta, ma az egyik legnépszerűbb a városban.
Illyés Péter: Egy időben a nagyobbik fiam, Peti is a színházban dolgozott, a feleségét is onnan választotta. Vittem a fiúkat mindenhová. Ákos 8 hónapos volt, amikor már hordtam a próbákra is, letettem a színpad elé. Ott nőtt fel. Nem volt kérdés, milyen pályát választ. Gyerekkorában ő nem akart lenni „tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász”, neki természetes volt, hogy a jövője a színház lesz. Egy időre, mert nem foglalkozott a tanulással, eltiltottam ugyan, nem sokáig tartott. Ákos tulajdonképpen „belenőtt” a színházba, más elképzelése nem is volt, ez lesz, és kész. Beállt díszletezőnek, mert úgy érezte, a színpad közelében kell lennie. A mai napig is mindent megcsinál, ha kell. A színházban tanulta a szakmát. 16 évesen már az Othellóban szerepelt – Verebes rendezte –, Peti 15 éves volt, mikor a Miss Amerikában táncolt. A korosztályának egyik legmagasabb szintű versenytáncosa volt abban az időben.

Szabolcsihír: Te még azon kevesek közé tartozol, akik ORI-engedéllyel lépnek fel.
Illyés Péter: Ma már nemigen van jelentősége. Hivatásos előadóművész 1987-ben lettem. A Vörösmarty téren kaptam meg az ORI-engedélyt. Volt egy kis csapatunk, Tóth Zoli (Zolka), az áldott emlékű Kameniczky Laci, a fiam, Illyés Ákos, és nem egyszer fordult elő, hogy egy este több fellépésre is hívtak minket a báli szezonban, mert minket akartak. Jók voltunk. Olyan hangulatot csináltunk, hogy úgy kellett elszöknünk az egyik helyről, hogy odaérjünk a következőre. Nem tudok énekelni (soha nem is tudtam), de olyan zongorakísérőm volt (Molnár Pista), hogy visszatapsoltak a színpadra.

Szabolcsihír: Aztán jött a társaskör.
Illyés Péter: 1994-ben felkerestem az akkori jegyzőt, és elmondtam, szeretnék a házasságkötő teremben rendszeresen kiállításokat rendezni és előadásokat szervezni. Fellépett többek között a Banchieri együttes, Járó Zsuzsa, Kun Ildikó táncosai, Tóth Zolka, Illyés Ákos. Mindig volt mellette egy kis tárlat is (Soltész Albert, Botrágyi Károly,Kertész Katalin). Havonta egyszer, 1994-től 2000-ig. Nagyon szép időszak volt. Aztán áthívtak a Koronába, a Kodály-terembe, ott folytattuk, míg tudtuk, majd a Tiszti Klubban, sokszor párhuzamosan több helyszínen. Az első megyebálra minket hívtak vendégnek.

Tiszacsécsén, a Móricz születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen


 
Szabolcsihír: Miért nem működnek most ezek?
Illyés Péter: Most „nincs pénz” a kultúrára.  Ha ingyen van, akkor nagyon kell, igény van rá. Ha tudnád, mennyi borom meg pezsgőm van otthon. Ezt kapom gázsi gyanánt a fellépésekért.

Szabolcsihír: Kedvenc íród, költőd?
Illyés Péter: Kosztolányi, Radnóti, sorolni nem tudom, és egy fiatal, tehetséges, nyíregyházi költő, Kokas Bálint, aki fejébe vette, hogy ír nekem egy önálló estet. 

Szabolcsihír: Ha utazás, akkor melyik irányt veszed célba legszívesebben?
Illyés Péter: Régebben utaztam. Volt idő, hogy annyira menőkés voltam, csak azért, hogy utazzam, felültem az éppen induló vonatra, és elmentem Nagykállóba. De már nem utazom, nagyon jól érzem magam Nyíregyházán. 

Szabolcsihír: Nemrég megszületett az első unokád.
Illyés Péter: Petiéktől. Féléves, gyönyörű kislány, imádom!

 

Cservenyák Katalin

Galéria

Nyíregyházi 21-es

Hirdetés

Szóljon hozzá!

Hirdetés