Mit tehet a nő, hogy ne heverjen romokban a karácsonyfa alatt?

Minden évben elhatározzuk, hogy okosabban osztjuk be az időnket ünnepek előtt: korábban hozzálátunk az ajándékvásárláshoz, a menü fogásainak összeállításához – legalábbis gondolatban, hogy szenteste ne romokban üljünk a karácsonyfa alatt. Ez persze a legritkábban sikerül. Arra voltunk kíváncsiak, egy átlagos, kétgyermekes anyuka, akinek férje és maga révén is népes a családja, hogyan oldja meg az ünnepek előtti készülődést. Olyan hölgyet kerestünk, aki sok anyukával tartja a kapcsolatot, így egymásnak is tudnak hasznos tanácsokat adni. Magyar Nórától kérdeztünk 21-et.

Szabolcsihír: Sokszor jegyezzük meg viccesen, milyen jó volna, ha ünnepek előtt lenne még egy harmadik kezünk is. A kisgyermekes anyukák persze már két szabad kézzel is beérnék, ám az egyikben általában a picit tartják.
Magyar Nóra: A Lógjunk Anyuval Egyesületet tavaly nyáron hoztuk létre. Sok tagot számlálunk már. Mindannyian hordozós anyukák vagyunk. Közös célunk a hordozás mellett a mozgás, a tánc, a kikapcsolódás, megélni az anyai lét összes pozitívumát, összegyűlni, közösséget formálni, más szemszögből is megismerni dolgokat, saját fejünkben rendet rakni. Szeretnénk a hordozás kultúráját elmélyíteni Nyíregyházán, hisz a kicsiknek is jó, hogy anyával ennyire szoros kapcsolatban élnek 1-2 éves korukig.

Szabolcsihír: Nem mindenki fogadja el a hordozást.
Magyar Nóra: Pedig minden anya hordozó, ugyanúgy felveszi a gyereket, csak nem hordozóeszközben, amiből ma már rengeteg van, hanem a vállán, kezében, karjában, ölében tartja. Mi annyiban változtattuk, hogy a két karunk szabad lett, miközben megvan az ölelő közeg. Egy eszközzel kiváltottuk a karunkat, így tudunk főzni, mosni, takarítani, a nagyobbal játszani.

Szabolcsihír: Két kicsi gyermeked van.
Magyar Nóra: A pici 1,5 éves, a nagy 3,5. A nagyobbik lányomnak már izgalmas az ünnephez kapcsolódó mesevilág, a jézuskavárás, a karácsonyfa-állítás, a szeretet, hogy mi együtt, egy asztalnál, boldogan, beszélgetve fogunk ünnepelni a fa alatt, és arra odafigyelünk, hogy ne az ajándékon legyen a hangsúly. A kicsi még nem sokat érzékel az ünnepvárásból, az ő esetében majd arra kell figyelni, hogy ne vegye le, egye meg a díszeket.

Szabolcsihír: Nem lehet könnyű.
Magyar Nóra: Szerintem minden édesanya álma a karácsonyvárás – jó lehetőség a motiválásra, a gyerek számára ez egy kevésbé hisztis időszak.

Szabolcsihír: Díszítitek a lakást adventre?
Magyar Nóra: Együtt díszítjük. Fontos, hogy annyira nagyon ne változtassam meg a lakás hangulatát, hogy a biztonságérzete el ne vesszen a gyerekeknek, hiszen ez az ő kuckójuk. Kiegészítő díszítéseket használunk, nincs minden kilincsen mikulássapka, fagyöngy. Ajtódísz van és egy kis havas „tájat” alakítottunk ki a lépcsőházban; a csizmát felakasztottuk, hogy megtalálja a Mikulás. A nagyobbik gyerekek már kérdezte: anya, ugye amikor jön a Mikulás, nem riasztjuk be a házat? Mert tudja, hogy a Mikulás a kéményen mászik be, ha viszont megszólal a riasztó, visszafordul.

Szabolcsihír: Az ajándékozás okozza a legtöbb fejtörést.
Magyar Nóra: Az ajándéklistát megírtuk a Mikulásnak. Az én dolgom volt, hogy a listát eljuttassam hozzá. Nagy segítség, hogy a gyerekek elmondták, mit kérnek. Nincsenek teljesíthetetlen kívánságaik. A nagyobbik megkaphatja a jégvarázsos játékát, amire nagyon vágyott, az ágyneműt a kedvenc figuráival. Nem vagyok híve a sok ajándéknak és a csokinak sem, inkább gyümölcsöt kapnak. A kicsinek még azt hozza a Mikulás, amit anya megbeszél vele, a kedvenc ennivalóit. Az ajándéklistát a család is megkapja, és nem vesznek felesleges dolgokat. Ez mindenkinek segítség. Ha esetleg nagyobb, drágább ajándékról van szó, akkor azt közösen vesszük meg a családdal.

Szabolcsihír: Valamikor el sem lehetett képzelni a karácsonyt könyvek nélkül. Gyönyörű mesekönyvek vannak ma is a piacon, mégsem ezek előtt tolonganak hosszú sorokban az emberek.
Magyar Nóra: A gyümölcs mellett mindig mesekönyvet kérek apróságnak. Nagy híve vagyok az esti meseolvasásnak, de lassan kifogyok az olvasnivalóból, így nagyon örülök, ha meséskönyvet ajándékoznak a kicsiknek a rokonok.

Szabolcsihír: Habár nagycsaládosoknak nem mondanánk benneteket, mindkettőtök révén népes családotok van. Mekkora összeget szántok ajándékozásra?
Magyar Nóra: Családon belül próbáljuk erőltetni, hogy lehetőleg minél kisebb legyen az az összeg. Három testvérem van, mindegyiknek családja, anyukám, a férjem szülei… Ajándékra 50-60 ezer forintot szánunk, igyekszünk személyes ajándékot adni. A nagyszülők mindig megkapják azt a falinaptárt, melyet unokáik legfrissebb fotóiból állítunk össze, így egész évben nézegethetik a képeiket.

Szabolcsihír: Sokan hasonlítják a karácsonyt húsvéthoz abból a szempontból, hogy ilyenkor mindenki felkerekedik.
Magyar Nóra: A szentestét mindig a párom családjánál töltjük, a 25-ét az én családommal, de a 26-a már a miénk. Kell egy kis pihenés. Aztán két ünnep között vissza kell rázódni a hétköznapokba.

Szabolcsihír: Klasszikus ünnepi menü lesz az asztalon?
Magyar Nóra: Mindkét oldalon töltött káposzta, de különböző módon elkészítve. Anyukám paradicsomosan főzi, párom édesanyja a savanyú káposztával töltöttet preferálja. A halászlé karácsonykor természetes. Szegedi lány vagyok, ott nőttem fel, így az ott készülő halászlevet szeretem, de már nem állnék neki passzírozni, az időmbe sem fér bele. Alaplevet hozatok Szegedről, ízesítem, és halszeleteket főzök bele. Karácsonykor még kacsasült is készül.

Szabolcsihír: Sör, bor vagy pálinka?
Magyar Nóra: Ha választani kell, akkor én inkább boros vagyok, bár mióta a gyerekek megvannak, nagyon ritkán iszom, maximum 1 pohár könnyű bort, rozét vagy pezsgőt.

Szabolcsihír: Ha utazásról van szó, melyik irányba indulsz szívesen?
Magyar Nóra: Nagyon szeretem a külföldi nyaralásokat, mert bombabiztos az időjárás. Fontos, hogy ne ugyanazt csináljam ott, mint itthon. Szeretem a belföldi szállodákat, ahol gyerekfoglalkoztatók is vannak, játszóházzal. Ilyenkor egyik szülő mindig a gyerekekkel van, míg a másik tud pihenni. Jövőre már a kicsivel is tudunk menni külföldre, és akkor biztosan dél felé vesszük az irányt, Törökországba.

Szabolcsihír: Hogy tudod elkerülni, hogy az ünnepre ne légy romokban?
Magyar Nóra: Megosztjuk a munkát a családban. Az is nagy segítség, hogy általában mi megyünk a szülőkhöz. De elosztjuk a feladatokat, van, aki süteményt készít, én levest viszek. Arra is figyelek, hogy egy nagyobb ajándékot kapjanak a lányok, egy helyre kelljen értük menni, és azt az egyet-egyet könnyebb becsomagolni.

Szabolcsihír: A legnehezebb feladat, hogy mit vegyen az ember a párjának.
Magyar Nóra: Egész évben azt figyelem, minek örülne. Januártól irkálom, listám van arról, mire lehet szüksége. Aztán, ha elkezdem szűkíteni a listát, kihúzok belőle, s mikor már csak 2-3 marad a papíron, döntök, és azt megveszem neki. Nagyon fontos, hogy a karácsonyi ajándék mindig meglepetés. Ő természetesen megkérdezi, mit szeretnék.

Szabolcsihír: És mi lesz az idén?
Magyar Nóra: Nem vagyok nagy ajándékvárós. Mindenem megvan: egészséges gyermekeim, párom. Van hol laknunk, van mit ennünk. Ettől nem kell nagyobb ajándék.

Szabolcsihír: Kedvenc süteményed?
Magyar Nóra: A krémeseket szeretem. Kedvencem a franciakrémes.

Szabolcsihír: Ha közlekedésről van szó, bicikli, autó vagy tömegközlekedés?
Magyar Nóra: Mindenhová kocsival megyek. A praktikum mindig előbbre való. Nem praktikus számomra két gyerekkel a bicikli és a busz, mert néha annyi holmival megyek, mint egy málhás szamár. A kocsit pulyaszállítónak hívom. Néha kicsit szégyellem is, hogy sokszor a közeli boltba is autóval megyek, de nekem ez működőképes, mert a gyorsaság, hatékonyság, amit képviselek, így kivitelezhető csak.

Szabolcsihír: Szerinted ki a legjobb fej Nyíregyházán?
Magyar Nóra: Nem tudnék egy embert kiemelni, mivel az egyesületen keresztül rengeteg kedves embert ismertem meg az elmúlt egy évben. Bármerre indulunk, segítenek, lehetőséget adnak, támogatnak.

Szabolcsihír: Mi a legjobb Nyíregyházán?
Magyar Nóra: Szeretem, hogy sok segítőkész ember él itt. Szeretem, hogy ennyire látványosan fejlődik. A színességét, a programokat, azt, hogy minden évszaknak megvan a maga varázsa a városban is. Igazán izgalmas itt élni.

Szabolcsihír: Mi a legrosszabb?
Magyar Nóra: Talán a délutáni csúcs az, ami kimaradhatna az életemből, mikor a nagyért rohanok az oviba.

Szabolcsihír: Van-e kedvenc helyed a városban?
Magyar Nóra: Egyértelműen Sóstógyógyfürdő, mivel ott is élek.

Cservenyák Katalin