Túlélni a járványt. 1. rész: a cukrász

Egy éve már, hogy az életünk fenekestül felfordult, mindennapjaink része lett az aggodalom, a bizonytalanság, olykor kilátástalanság. A WHO 2020. március 11-én nyilvánította pandémiává a Covid-19 vírusfertőzést. Azt azonban akkor még legvadabb álmainkban sem gondoltuk, hogy 2021 márciusában már a harmadik hullámot veti a koronavírus-járvány, sokkal több áldozatot követelve, már a fiatalabb korosztályból is. Bezárkóztunk, arcunkat maszkkal takarjuk, női táskákban, férfi farzsebekben parfüm helyett kézfertőtlenítő lapul. Arra voltunk kíváncsiak, ki, hogyan élte meg, élte át az elmúlt egy évet. Voltak, vannak-e félelmeik, hozott-e pluszt az életükbe a kényszerű bezártság, összezártság?
Ismert és kevésbé ismert embereket kérdezünk, más-más szakmák képviselőit.

Marton Béla 33 éves nyíregyházi vállalkozó. Az alap- és a mesterszakot az ELTE-n végezte el, politológia szakon. Következő diplomáját a Debreceni Egyetemen immár levelező tagozaton szerezte meg, kereskedelem és marketing szakon. Ez utóbbinak veszi inkább hasznát a családi vállalkozásban, ugyanis rövid kitérővel csatlakozott a cukrászdához, melyet édesanyja, Gyöngyösi Ilona alapított 14 évvel ezelőtt. Ma ő az egyik résztulajdonos. Büszke feleségére és 16 hónapos kisfiára, aki nem sokkal a járvány kitörése előtt született.

– Megmondom őszintén, eléggé megijedtünk, amikor megérkeztek az első hírek – felelte arra a kérdésre, hogy mi volt az első gondolata, amikor az első híreket olvasta, mikor hallotta, hogy Magyarországon is kimutatták az első fertőzéseket. – Nagyon sokan bezártak már az elején, a félelem miatt, de mi úgy döntöttünk a csapattal, hogy nyitva maradunk, és maximális higiéniai védelem mellett tesszük tovább a dolgunkat – tette hozzá.

Marton Béla és édesanyja jelenleg 11 embert foglalkoztat főállásban.

Nem túlzás, ha azt állítjuk, egy cégvezető mindig sokkal nehezebben éli meg a veszélyhelyzeteket, hiszen nemcsak szeretteiért felelős, hanem az összes munkatársáért, s az ő családjaikért. Van egy lendületes, fiatalos csapata, amellyel hosszú évek óta együtt dolgoznak. Ilyenkor azt mondani, hogy holnap már ne gyere… Szerencsére Marton Bélának és édesanyjának nem kellett ezt mondani egyik kollégának sem.

– Évek óta összeszokott csapat a miénk, így az egyik fő cél az volt, hogy mindenkinek megmaradjon a munkája – reagált Marton Béla. Mindig büszkék voltak arra, hogy rendezvényre, esküvőkre őket választják a nyíregyháziak. Na, ezekből a családi eseményekből van most kevés. Leginkább semmi. Az elmúlt egy évben mindenki próbált túlélési taktikákat kiötölni. Korlátot szab viszont a fantáziának, hogy senki nem tudja, ez a helyzet meddig fog tartani.

– Minden lezárás bejelentésénél elmondjuk a kollégáknak, hogy nyugi, minden erőnkkel azon leszünk, hogy mindenki a cégnél maradjon. Eddig működött – hangsúlyozta a fiatal cégvezető. Eleinte, mesélte, hogy mentsék a céget, kiszállítással is próbálkoztak. De aztán szépen lassan a vendégek maguktól is jöttek az üzletbe, természetesen a legnagyobb odafigyelés és higiéniás szabályok betartása mellett. A siker szerinte e téren a feleségének is köszönhető, akinek az online marketing a szakterülete. Hátára vette ezt a feladatot, nagyon sokat reklámoznak az online térben.

– Mondhatom, hogy eszméletlen munkát végzett. Közös erővel – ő online, mi pedig az üzemben – meg tudtuk állítani a visszaesést, sőt egy nagyon enyhe növekedést is sikerült felmutatni – mesélte a fiatal családapa.

– Mi is igényeltük, és megkapjuk az ágazati bértámogatást, illetve nekünk is jár a szociális hozzájárulási adó, vagyis szochó-kedvezmény – válaszolt arra a kérdésre, hogy kaptak-e valamiféle külső segítséget a talpon maradáshoz. Viszont megjegyezte:

– További specifikációra lenne szükség a támogatásnál, hiszen egy nyitva tartó cukrászat is annyit kap, mint a teljesen bezáró kocsmák. Szerintem nekik többet lehetne segíteni. Én nem vagyok a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” típus, látom, hogy küzdenek, de nulla bevétel mellett 50 százalékos bértámogatás kevés szerintem.

Az önkormányzattól nem kértünk segítséget, de így elmerengve a dolgon, egy helyi vendéglátóhelyeket népszerűsítő kampány jó lenne. Az önkormányzatnak sok felülete volna erre.

Hogy mi volt a legnehezebb döntés, amit meg kellett hoznia az elmúlt egy évben? Nehéz kérdés, hiszen az egész év nehéz volt – felelte.

– Egy apró dolog jut eszembe. A cégnél én lettem a futár, mikor jöttek a tavaszi lezárások. Sokszor olyan címre mentem ki a rendelt tortával, ahol ki volt függesztve a karantén tábla. Őszintén szólva, attól a helyzettől kicsit tartottam. Tavaly szerettük volna az eladóteret és a teraszt megújítani, de elmaradt. Remélem, ezt a lezárások után megtehetjük. Ebben a bizonytalanságokkal teli helyzetben a család szerepe is átértékelődik. Ráadásul Martonék nem sokkal a járvány előtt lettek család: megszületett első gyermekük.

– Nekem nagyon nagy szerencsém van a családommal – mondta Béla, aki arra a legbüszkébb, hogy van egy gyönyörű felesége és egy 16 hónapos kisfia. – A feleségem mindig támogat a nehéz helyzetekben, a kisfiam meg egy igazi, vagány baba, rengeteg örömöt szerez nekem. Azt sajnálom, hogy az ő élete is ennyire korlátok közé szorult, alig találkozik idegenekkel. Hogy kiért aggódott a legjobban az elmúlt egy évben? Amíg a nagyszülei nem voltak beoltva, értük. Most már édesanyjáért, édesapjáért és keresztszüleiért. Sajnos ő is veszített el ismerősöket a pandémia miatt, de ezzel szerinte sokan így vagyunk.

Hogy mikor lesz nyitás? Arra így felel:
– Sajnos ezt szerintem senki nem tudja jelenleg. Ha tippelnem kellene, hogy mikor hagyjuk hátra ezt az őrületet, akkor a nyarat mondanám.

Sokan kérdezik tőlem, hogy kitöltöttem-e a konzultációt, hiszen a szektorunkat érinti. Nos, nem. Én nem értek járványügyi kérdésekhez, ezt szerintem nem nekünk, hanem a szakembereknek kell eldönteni.

Szerintem a vendéglátáson belük a cukrászatok még a szerencsésebbek közé tartoznak – jegyezte meg. – Természetesen van visszaesés, egy-egy hónap végén édesanyámmal nagyon ingattuk a fejünket, de mi legalább végig nyitva lehettünk, és dolgozhattunk. Tortát és süteményt könnyebben vesz az ember otthonra, ha alkalom van, mint vacsorát. Ahogy hallom, látom a legkilátástalanabb helyzetbe a vendéglátóipari egységek kerültek, amelyek hónapok óta zárva vannak. Meg is fogadtuk pár barátommal: ha kinyithatnak, még a reggeli kávét is náluk fogjuk inni.

Cs. K.