Túlélni a járványt 5.: a nyíregyházi esküvőfotós
Több mint egy éve már, hogy az életünk fenekestül felfordult, mindennapjaink része lett az aggodalom, a bizonytalanság, olykor kilátástalanság. A WHO 2020. március 11-én nyilvánította pandémiává a Covid-19 vírusfertőzést. Azt azonban akkor még legvadabb álmainkban sem gondoltuk, hogy 2021 tavaszán már a harmadik hullámot veti a koronavírus-járvány, sokkal több áldozatot követelve, már a fiatalabb korosztályt sem kímélve. Arcunkat még mindig maszkkal takarjuk, női táskákban, férfi farzsebekben parfüm helyett kézfertőtlenítő lapul.
Sorra keresünk meg ismert és kevésbé ismert embereket más-más szakmából, hogyan élték meg, élték át az elmúlt egy évet. Voltak, vannak-e félelmeik, hozott-e pluszt az életükbe a kényszerű bezártság, összezártság. A sorozat következő részében Janics Attila esküvőfotóst kérdeztük. (Őt egyébként ismerik a Szabolcsihír olvasói, hiszen versenyeken elért sikereiről is beszámoltunk már.)
[Beillesztett cikk: Nyíregyházi fotós újabb sikere - egy nyelvnyújtásért ]
A nagykállói származású, feleségével 8 éve Nyíregyházán élő Janics Attilát 10 éves korában ejtette rabul a fotózás – 15 éve már, hogy esküvőfotósként a családok legszebb eseményein örökíti meg a boldog pillanatokat. Csakhogy a járvány kitörése óta épp ezekből a boldog pillanatokból volt kevés, az utóbbi fél évben pedig semmi. Ha nincs esküvő, nincs rendezvény, céges vagy családi összejövetel, nincs mit fotózni.
– Minket eléggé rosszul érintett a járvány. Ültünk otthon, és azon gondolkodtunk, hogy mi lesz a párjainkkal – emlékezett vissza az elmúlt időszakra Janics Attila. – Azt szoktam mondani, nincs olyan hullámvasút, amelyik mindig lefelé megy. A legrosszabb viszont a kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság volt – magyarázta a fotós. Majd, amikor a nyakunkba szakadt az újranyitás, és bejelentették, hogy ismét lehet esküvőket tartani, négy hónap alatt kellett ugyanazt a munkát elvégezni, amit máskor hat hónap alatt. Ugyanis, szerencsére nem volt kevesebb munkánk, csak, ugye, rövidebb idő alatt kellett elvégezni. Néha úgy éreztem, a fizikai teljesítőképesség határán állunk, de örültünk, hogy újra lehet dolgozni. Majd jött az újabb bezárás.
Ősszel, amikor azt mondták, nincs tovább, két párunk már nem tudta megtartani az esküvőjét.
Aztán többen módosították a házasságkötés időpontját. És voltak, akik elengedték az eseményt –mindenkit megtépázott érzelmileg és anyagilag is a járvány. És nem csak esküvői, családi események, céges rendezvények is elmaradtak. Mindenki igyekezett megfogni a pénzt. Mi viszont a sok-sok mínuszhoz nem kaptunk semmiféle pluszt. Ami a vendégátáshoz, rendezvényszervezéshez kapcsolódik: a virágkötők, zenészek, fotósok, videósok teljes egészében kimaradtak a kormányzati segítségből. Már az sokat jelentett volna nekünk, ha legalább a járulékot nem kell befizetni – jegyezte meg. Ezzel együtt nagyon szerencsésnek tartja magát.
– A miénk családi vállalkozás. A szakmai részt én viszem, a háttérmunkát feleségem, Edina – a marketing, kommunikáció mellett a vállalkozás pénzügyi részét nagyon jól csinálja
– árulta el Janics Attila, hozzátéve: kettejük közül ő az, aki könnyebben költ, Edina a fék. – A fotózás olyan "betegség", hogy Dárius kincse sem lenne elég gépre, kiegészítőkre. De most nem vettem a hat objektívhez egy hetediket. Picit nehezebb ez az időszak, de reméljük, a hullámvasút felfelé megy majd – említette bizakodón. Ölre menő viták folynak arról: oltassunk-e vagy ne oltassunk a koronavírus ellen. Janics Attila beoltatta magát. Barátja érttette meg vele, hogy ez a helyes döntés. – Nem voltam biztos benne, míg egy gyerekkori barátom, aki orvos, azt nem mondta: „hidd el, ennél bármi jobb". Barátom egyik kollégája az oltás után kapta el a fertőzést. Három napig fújta az orrát, ennyi tünete volt mindössze. Miközben 30-35 évesek belehaltak a betegségbe. Attila úgy gondolja, túl sok információt öntöttek ránk, ami miatt sokan összezavarodtak. Nem tudják már az emberek, kinek higgyenek.
Megjegyezte: munkájából kifolyólag oltatta be magát.
– Nem akarok még egyszer úgy járni, mint tavaly. A pandémia miatt három külföldi fotózás maradt el – egy ausztriai, egy horvátországi, és a legfájóbb: kimaradt Párizs is, ami rajta van a bakancslistámon mint esküvői helyszín.
Úgy gondolom, könnyebben fog menni a külföldi fotózás is. Úgy érzem, a feleségemmel ügyesen menedzseltük ezt a helyzetet, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy nem kellett más pályára átnyergelni, sikerült átvészelni a nehéz időszakot – mondta.
Már alig várja, hogy újra munkához lásson. Ha az esküvői fotózás lényegét röviden össze kellene foglalnia, azt mondaná:
– Minden pár más, így a legfontosabb feladatunk a találkozáskor, hogy rájuk hangolódjunk. Megérezzük, hogy mitől tudnak felszabadultan viselkedni, egymásra figyelni majd a fotózás közben is. Keressük a módját, hogy a kézbe kapott fotók láttán szívből mondhassák: pont ilyet szerettünk volna! S az sem baj, ha kicsit többet adhatunk, mint amit elképzelni tudtak.
Cservenyák Katalin
