Életre szóló tudást szerzett a debreceni iskolában

– Hogyha valaki természettudományi irányultságú, és a jövőjét illetően is ebben gondolkodik, tehát például biológus, vegyész, orvos vagy gyógyszerész szeretne lenni, akkor neki szívből tudom ajánlani a Debreceni Szakképzési Centrum Vegyipari Technikumot. És nemcsak a tananyag legmagasabb szintű elsajátítása, a kiváló szakmai tudás lehetősége, hanem az iskola jó hangulata, a tartalmas diákélet, az életre szóló barátságok lehetősége miatt is. Aki tehát jó hangulatban szeretné eltölteni a középiskolás éveit, ne gondolkozzon egy pillanatig sem, mert remek szakmai tudást és emberi értékeket fog kapni ebben az iskolában. A Vegyiben végzettek közül nagyon sokan sikeresek – Keller Réka szavai ezek, aki a Debreceni Szakképzési Centrum Vegyipari Technikum elvégzése után a Debreceni Egyetemen gyógyszerész diplomát és doktori tudományos fokozatot szerzett, majd később gyógyszerellátási szakgyógyszerésszé képezte megát, és négy évi patikai munkát követően egy gyógyszercéghez került. Most már 13 éve a gyógyszeriparban dolgozik, először orvoslátogató volt, jelenleg orvostudományi kapcsolattartó.

Azzal, amit elért, feltételezem, elégedett, vagy pedig szeretne még tovább fejlődni a szakmájában, idővel esetleg váltani is, hiszen létünk lényege, hogy folyamatosan fejlődjünk.
Keller Réka: Az eddigi szakmai pályafutásommal elégedett vagyok, ugyanakkor nyilván szeretnék továbbfejlődni. Folyamatosan azon vagyok, hogy ebből a pozícióból akár egy magasabbat is elérjek. De mindenféleképpen maradok a gyógyszeriparban, ezen nem szeretnék változtatni. A terápiás területen is immár 13 éve ugyanazt a vonalat viszem, diabetológiával foglalkozom, cukorbetegekkel törődünk. A célom az az, hogy egyszer magasabb pozícióba kerüljek, akár orvosi vezető legyek egy gyógyszercégnél.

Menjünk akkor vissza néhány évtizeddel. Úgy tudom, hogy nem a Vegyipariba készült. Az általános iskola elvégzése utáni nyáron úgy döntött, hogy nem abban a középiskolában folytatja tanulmányait, ahová tavasszal felvették, hanem a Vegyipariba megy. Mi volt az életében az a fontos momentum, ami a változtatásra késztette?
Keller Réka: Ének-zene tagozatos általános iskolába jártam, és innen egyenes út vezetett az Ady Gimnázium énektagozatára. Ami engem a Vegyipariba vezetett, az egyértelműen a kémia szeretete volt. Tudtam, hogy ez az a témakör, ami sokkal részletesebben érdekel, mint ahogy azt az általános gimnáziumokban tanítják. És azt is tudtam, hogy a Vegyipariban sokkal magasabb szinten fogjuk tanulni a kémiát, és abban az iskolában meg fogom kapni a nekem megfelelő képzést. Az elhatározásom, majd a döntésem olyan hirtelen volt, hogy gyakorlatilag a nyolcadik osztály utáni nyarat én végig úgy töltöttem, hogy szeptembertől adys leszek, és augusztus utolsó napjaiban döntöttem úgy, hogy a már ott elnyert felvételi papírjaimmal átmegyek a Vegyipari Technikumba és átiratkozom oda. És ezt soha nem bántam meg! Persze az elhatározásomról egyeztettem a szüleimmel, akik azt mondták, ha én azt úgy szeretném, ők támogatnak ebben, de intézzem el magam.

Az, hogy a tanév megkezdése előtt átvették a Vegyipari Technikumba, mutatja, mennyire rugalmasan áll a váratlannak tűnő helyzetekhez is az iskola…
Keller Réka: Valóban nagyon rugalmas volt az iskola, én bementem az Ady Gimnáziumba, kikértem a papírjaimat, és átmentem vele a Vegyipariba, ahol szeretettel fogadtak, és az akkori igazgató úr, Cs. Nagy Gábor tulajdonképpen azonnali döntéssel föl is vett az iskolába. Akkoriban nem tudtam, hogy mi alapján rangsorolják a középiskolákat, de gyakorlatilag az, hogy engem az Adyba felvettek, az egyenértékű volt azzal, hogy a Vegyipariban is helyem van.

A cél, amiért a Vegyiparit választotta, az teljesült a középiskolás évei alatt? Azt érezte, itt van jó helyen?
Keller Réka: Abszolút, minden tekintetben teljesült, nemcsak utólag gondolom ezt, hanem már a középiskolában is így voltam ezzel. Életem egyik legjobb döntése volt, és nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Nagyon sokat kaptam az iskolától. Nyilván a későbbi előmenetelemet illetően a szakmaiság volt az előrébb való, de emberileg is nagyon sokat kaptunk a Vegyipariban.

Elsőként a szakmát említette. Milyen felkészítést kaptak, mi volt az, ami önt a későbbi pályájára jól elő tudta készíteni? A vegyiparis előképzettséggel az egyetemen hová tudta pozícionálni magát?
Keller Réka: Először is nagyon magas szintű szakmai képzést kaptunk a nagy számú kémia órákon, a laborgyakorlatokon és a különböző szakmai tantárgyakon keresztül. Az érettségit követően pedig, immár a technikusi évek alatt, a biokémia, az élettan, a drog- és gyógynövényismeret, a toxikológia tantárgya, a fizikai kémia tantárgyi tudásunk mind-mind abban segített, hogy a természettudományos témakörben elhelyezhető továbbtanulási lehetőségek mind sokkal könnyebben elérhetőek lettek számomra. Tehát gondolok itt a vegyészetre, a biológusokra, mikrobiológusokra és természetesen az orvostudományi egyetemen belül a gyógyszerészetre, a fogorvostudományra, az általános orvosi karra. A Vegyipari Technikum elvégzésével mindezek gyakorlatilag egy karnyújtásnyira kerültek tőlünk, mert valóban olyan alapot kaptunk, ami a felvételinél már egy hatalmas előnyt jelentett, a későbbi évek tanulmányairól pedig nem is beszélve. Akik sima gimnáziumból és nem szakirányú középiskolai képzésből érkeztek a gyógyszerésztudományi egyetemre, ők sokkal nehezebben ugrották meg az elénk támasztott elvárásokat, lényegesen nehezebb dolguk volt az egyetemen. Nekem gyakorlatilag az egyetem öt évéből az első három az ismétlés évei voltak. Az egyetemi tananyag csak picit volt részletesebb annál, mint amit a Vegyipariban megtanultunk. Amit középiskolában megtanultam, maximálisan fel tudtam használni az egyetemi tanulmányaim során.

Említette, hogy van egy emberi oldala is annak, amit kapott a Vegyipariban. Melyek voltak ezek? Diáktársak? Tanárok?
Keller Réka: Így van! És itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy hangsúlyozzam, megtisztelő, hogy a Vegyipari Technikumról engem kérdeznek meg. De azért a volt barátok, volt osztálytársak között nem mondanám magam eklatáns példának, hiszen az osztályunk mind a 26 diákjából egytől egyig mindenki remek ember és kiváló szakember lett. Rajtam kívül nagyon sokan sikeresnek mondhatók az életben, és bizony többen is középvezetői, vezetői pozícióban vagyunk. Emberileg nagyon sokat kaptunk az iskolától. Talán a legfontosabb az az, hogy mindannyian emberré váltunk és emberek tudtunk maradni. Gyerekként mindig azt a gondolatot fejlesztették bennünk, hogy tartsunk ki a hitvallásunk és a szakmaiságunk mellett, de ugyanakkor lazaságot és emberséget is tanultunk tőlük. Én mindig elmesélem azt a történetet, amikor lyukasóránk volt a Vegyipariban, és úgy gondoltuk, csendet vártak volna tőlünk, mert közben máshol zajlott az oktatás. Mentünk a folyosón, kacarásztunk, jókedvünk volt. Az egyik kanyarban velünk szemben megjelent igazgató úr. Erre elhalkultunk, mert arra számítottunk, hogy ő majd ránk mordul, mert tanítási időben hangosak vagyunk a folyosón. Ehelyett összecsapta a tenyerét, és mosolyogva elmondta, őt mekkora boldogsággal tölti el, hogy a diákjai ilyen jókedvűek. Ez a történet tökéletesen tükrözi azt, hogy mi milyen szellemiségben nevelkedtünk a Vegyipariban. Mindig barátsággal és szeretettel voltak irányunkba a tanáraink, és soha nem egy megszokott, szigorú tanár-diák viszony volt közöttünk. De ugyanakkor megvolt a szakmai elvárás, és emiatt, gondolom én, jó szakemberekké és jó emberekké váltunk az iskolánkban. Ahogy haladtunk előre a kémiatudományok elsajátításában, a laborgyakorlatokban, egyre inkább partnereknek is tekintettek bennünket a tanárok. Éreztük, jövőbeni kollégaként néznek ránk. Az iskola elvégzése után is megmaradt a jó viszony.

Egy picit maradjunk még a diákéletnél. Milyen emlékezetes események maradtak meg önben?
Keller Réka: Sokrétűek voltak a diákéveink, rengeteg közösségi élményben volt részünk. Abban az időben volt iskolaújság, annak minden számát más és más osztály szerkesztette. Az akkori újságba az egyik kedves barátnőmmel interjút készítettünk az igazgatóval. Aztán volt iskolarádió, ami a szünetekben szólt, tehát mindig volt zene az iskolában. Kitűnő hangulatú klubdélutánjaink is voltak, farsangoltunk, és persze ott volt minden évben a Vegyi-nap, amikor az általános iskolásoknak mutattuk be a középiskolánkat. Kirándulások, osztálykirándulások… És ahogy sorolom, most jönnek vissza az emlékképek.

Zökkenjünk vissza a mába. Mi az, amit a tananyagon, az emberségen kívül még tudott önnek adni a Vegyipari?
Keller Réka: A gyakorlatokon megszoktuk, hogy az elvégzett munkáról időre jegyzőkönyvet kellett elkészítenünk, azt leadni a tanárnak. Az évek alatt megtanultuk, hogyan osszuk be helyesen az időnket. Ma sem vagyok halogatós, elvégzem azt, ami következik. A Vegyiben megtanultunk tanulni, azt most is bármilyen helyzetben tudok. Azt is, hogy elfogadó legyek a másikkal szemben, és megtanított arra is, hogy szorgalmasnak és kitartónak kell lenni, hogyha valamit el akarok érni. Talán az a legfontosabb, amit magammal tudtam hozni, hogy a céljaimat soha nem egy izzadtságtagú erőfeszítéssel érem el, hanem tudom, hogy mi a dolgom az életben, és tenni kell annak eléréséért.

Te tudtad, hogy a jól képzett vegyész technikusok iránt jelentősen megnőtt az érdeklődés a debreceni és környékbeli cégek körében? Ha szívesen dolgoznál a jövőben kutató-, minőségellenőrző-, egészségügyi-és vízmű laboratóriumokban, gyógyszergyárakban, vegyipari- (pl. petrolkémia, műanyaggyártó üzemek) vagy akkumulátorgyárakban, élelmiszeriparban, akkor tárt karokkal vár a Debreceni SZC Vegyipari Technikum! Az intézményben a nyolcadik osztály után továbbtanulókon túl várják az érettségivel rendelkező, 25 év alatti fiatalok és a munka mellett tanulni vágyó felnőttek jelentkezését is, akik ingyenesen szerezhetnek szakmát Debrecen szívében.

CH