Már a templomban is sorosoznak

Hát, ezt is megértük, már is templomban is sorosoznak. Persze, nincs óra, hogy ne hallanánk, a magyarok minden bajának okozója Soros György, de azért na.

Emlékszem, mekkora felháborodás volt a rendszerváltás környékén, amikor a papok a mise végén úgy búcsúztak a hívektől: menjenek békével, és szavazzanak a … pártra. Merthogy Isten szolgájának nem az agitálás a dolga.

Azóta megértünk pár választást és kormányváltást, és úgy tűnt, minden a helyére került. Pártgyűlésre politizálni, templomba hitéletet élni járnak az emberek, színházba, hangversenyre pedig művelődni.

Ám a politika megint nem nyugszik, ismét betette a lábát Isten házába. A napkori templomban a szószékről üzenték a híveknek: az a baj, hogy a faluban sok a Soros György-barát. Na, akkor már ezt is tudjuk, hátra lehet dőlni, megvan a hibás. Nem mi, az tuti.

Habár a csapból is az folyik, hogy Soros minden magyarok bajának okozója (talán már Kölcsey is őt látta a balsorsban), azért jó tudni, hogy megyénk konkrétan is érintett. Hát akkor most már tudjuk, jogosan verte nyakon Pistike a nyilván Sopros-barát felmenőkkel rendelkező Gézukát a bölcsiben, amiért az nem adta oda neki a kisvonatot. Tóbiás szülei se a gyereket hibáztassák, amiért nem sikerült az érettségije. A Soros-barát a vizsgaelnök a hibás, mert direkt olyat kérdezett, amire a gyerek nem tudott felelni.

Az embernek meglódul a fantáziája, és már maga sem gondolná, hogy egy 87. évében járó, idős ember mi mindenre képes itt nekünk.

Sorosoznak a templomban. Pedig azt gondolnánk, hogy egyházi személyeknek illenék távol tartaniuk magukat a politikától - legalább annyira, hogy a szószékről ne a számukra kedves párt, hanem Isten igéjét hirdessék. Mert aki Isten házát felkeresi, azt a lelki üdvéért teszi, nem pedig politikai véleményeket, üzeneteket akar hallani ott is.

Ha az iskolában a tanártól, ha a törvényszéken a bírótól, a rendelőben az orvostól elvárjuk, hogy politikai, vallási hovatartozásra tekintet nélkül tanítson, ítélkezzen, gyógyítson, akkor joggal várjuk el az egyházi személyektől is, hogy politikai nézeteiket (beszéljék azt meg a barátokkal, családdal) magunkban tartva - a híveikkel foglalkozzanak.

Akármelyik párthoz tartoznak. Mert az sem ide tartozik.

Cs. K.