Nehéz eldönteni, milyen is volt a magyarok játéka
Marci Rossi a 40. meccsén ült le a magyar válogatott kispadjára március 24-én, az ellenfél ezúttal Szerbia volt, barátságos mérkőzésen a Puskás Arénában.
Idő kellett a mieinknek, mire belelendültek a mérkőzésbe, 35 perc alatt két gólt is kaptunk. Az elsőt a 12. percben, de Kosztics találata előtt már Mitrovics lökte Botkát, így nem volt érvényes a gól. Majd jött a 35. perc, amikor is Nagy Zsolt talált be a saját kapujába, a góltól pedig még a VAR-vizsgálat sem mentette meg “fiainkat”. Azt vizsgálták, hogy volt-e szerb kezezés a vezető góljuk előtt, de kiderült, nem volt, 0–1.
Az első félidő végén olykor-olykor már éreztettük is, hogy tényleg felvettük a találkozó ritmusát, de ez a kapura tartó lövésekben ki is merült.
A második félidőre joggal várhatott mindenki pörgősebb, felszabadultabb játékot a magyaroktól.
Épp ellenkezőleg, a szerbek játszottak egyre meggyőzőbben, igaz, még a kispadjukról is sztárjátékosok álltak be futballozni.
Nekünk Callum Styles (angol-magyar) máris megváltást hozott – abból a szempontból mindenképp, hogy az olasz szövetségi kapitányunk a rengeteget hibázó Nagy Zsolt helyére küldte be az Angliában játszó 22. éves, leginkább védekező labdarúgót. Ő is és Sallai is lőtt, de kaput egyikőjük sem talált. A szerbek ismét közel kerültek egy kezezős esethez – csak ezúttal ők jöhettek volna ki jobban a “buliból” –, de a játékvezető (ismét a VAR-segítségével) úgy döntött, hogy sem kezezés, sem szabálytalanság nem történt magyar oldalon.
A meccs végére mintha feladtuk volna azt, hogy kihozhatunk legalább egy döntetlent az összecsapásból, lassúak, megfontoltak voltunk, majd jött egy helyzet, de az pedig keretbe foglalta a meccset: üres kapuba sem talált be Szoboszlai. Összességében megérdemelten győzött Szerbia.
Folytatás március 29-én Észak-Írország ellen idegenben.
PI