Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A Tisza nevében: ezt a filmet látni kell!

| 2021. 07. 02. | 21:04:00
Sziszifuszi munka: áradáskor a szlovák, ukrán és román szeméttel is meg kell birkózni, miközben magyar is van elég...
A Tisza nevében: ezt a filmet látni kell!
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

– A fotelben ülve és kommentelve pedig nem lehet megmenteni a világot, tettekre van szükség. Furcsán működünk. Szembesülnünk kell a tetteinkkel ahhoz, hogy megértsük, mit okoz a kényelmünk, lustaságunk és a felelőtlenségünk – hangzik el A Tisza nevében című filmben a rendező, író, fényképező és vágó Ljasuk Dimitry szájából, amivel tulajdonképpen az elérni kívánt célt is megfogalmazta. Elgondolkodtató filmet készít, ami mellett a Kárpát-medencében élők semmiképp sem mehetnek el szó nélkül, de a vizek tisztasága globális probléma, tehát a Tisza esetén keresztül nagy tanulságokat tár fel minden egyes, a környezetére érzékeny ember számára.

A félig magyar és félig ukrán származású Dimitry filmesnek és aktivistának nevezi magát. A Tiszán nőtt fel. Tavaly, a karantén idején azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Tisza-tó egyik szigetére költözött. Több filmet is készített már a Tiszáról vagy a Tisza-tóról, ebben az alkotásában útra kel, és Kárpátaljáról a Duna deltájáig követi a folyó folyását és a szemét útját, hogy megértse, miért kerül annyi hulladék a Tiszába és mit lehet ez ellen tenni. A Tisza nevében pedig egy merész lépésre szánja el magát: a rahói szeméttelepről bejelentkezve igen fontos üzenetet és kérést intéz Ukrajna jelenlegi elnöke, Volodimir Zelenszkij felé.

A film nyitójelenete épp ide, Rahóra visz minket: hidegrázós képekkel és zenei aláfestéssel kísérve követjük végig Dimitry és utastársai lépéseit a rahói szemétlerakat felé, ami a Tisza töltésén található évek óta. Aki csak szemernyit is aggódik a környezete és a természet állapota iránt, a meghökkenés és a felháborodás után felteszi a kérdést: hogyan lehetséges ez? A kárpátaljai szeméthelyzetet és annak a Tiszára gyakorolt hatását kell megértenünk, ehhez pedig a helyszínre kell mennie a rendezőnek.

Beregszászra vezet első útja, ahol 2019 szeptembere előtt nem létezett szelektív szemétgyűjtés. Viktor Buchynskyy és társa, Oleg ekkor indította el szelektív gyűjtőpontját Színes tartályok néven a város szélén, egy régi szovjet gyár udvarán. Itt már kora reggel zajlik a munka: érkeznek a hulladékok, szétválogatják és külön csomagolják őket, a veszélyes hulladékokat is begyűjtik. Présgépbe is beruházott Viktor – mindent a saját erejéből kell megteremteni, így a főállását is megtartotta. Jó hír, hogy iskolák is lelkesen részt csatlakoztak: kupakokat gyűjtöttek, bár még számos hiányosság terheli a telepet: zsákokra és kukákra lenne szükség. A műanyag hulladékot a legnehezebb leadni, Viktor sokáig csak tárolta, most el tudja szállítani Munkácsra. Sajnos a legtöbb műanyag palack a Tisza egyik mellékfolyójából, a Borzsából jön, amelynek partján sétálva több szeméttorlaszt is találnak. Ez a megrekedt a szemét a közeli településekről származik, ahogy Viktor fogalmaz: „itt ukrán-magyar lakta falvak vannak, úgyhogy ez a mi közös hibánk.”

Az író-rendező a Keleti-Kárpátokban, Kőrösmezőn keresztül folytatja útját, amelynek közelében a Tisza forrásait találjuk, a Fekete- és a Fehér-Tiszát. Itt Viktor egyik barátját, Franz Bélát látogatják meg, aki spórolt pénzéből hulladékudvart nyitott egy romos hentesüzemben, amit ő maga újított fel. Szelektív kukákat is készített fából. A szétválogatott hulladékot a 100 kilométerre lévő Ivano-Frankivszkba szállítja el. Úgy tűnik, a lakosság egy része fogékony erre: már érkeznek zsákok szépen szétválogatott szeméttel, ugyanakkor a helyi patakban is találunk rengeteg hulladékot, amit innen a Fekete-Tiszába visz majd a víz.

Ezen a vidéken a Zöld Kárpátok társadalmi szervezet már edukációt is indított egy igényesen elkészített ismeretterjesztő füzettel, amit oktatási intézményekben terjesztenek. Kőrösmező egyik kétnyelvű iskolájában pedig példaértékű előrelépés zajlik: a gyerekek nemcsak tanulnak a környezetvédelemről játékos előadások keretében, hanem a gyakorlatban meg is valósítják, ugyanis az iskolában már szelektíven gyűjtik a szemetet. Jó látni, hogy vannak olyan kezdeményezések Ukrajnában, ami hosszú távon hozzásegítheti a lakosságot, hogy tiszta Kárpátaljájuk és szemétmentes Tiszájuk legyen.

A Fekete-Tisza Rahónál egyesül a Fehér-Tiszával, innentől hívjuk Tiszának a folyót. Magyarországi belépése után sok dolga akad az aktivistáknak, hogy megbirkózzanak a szennyel. A vásárosnaményi mederzár szolgál arra, hogy elterelje és kihalássza a külföldről érkezett szemetet, amihez a Romániából érkező Szamos is hozzáadja a részét. Persze ez csak részben sikerül, a következő akadály a Tisza-tó, ahol a szemét ismét megreked a szigeteken vagy a vízi erőműnél. A folyó Szegednél átlép Szerbiába, majd a Vajdaságban, Titelnél torkollik a Dunába. A Dunán a szemét harmadik akadálya az 1200 méter széles Vaskapu vízerőmű, ahol szintén küzdenek a feltorlódott hulladékkal. A Duna-delta kapujában a folyó kettéválik, majd három ágban torkollik a tengerbe. A Szent György-ág a legidősebb, ezen leereszkedve érkezünk el a Tulcsa melletti utolsó faluig, amit szintén Szentgyörgynek hívnak. A deltában 17 európai ország szennyezése halmozódhat fel annak ellenére, hogy Romániában is vannak társadalmi mozgalmak, amelyek sokat tesznek a Duna és a tengerpart megőrzéséért, köztük a Cu Apele Curate szervezet.

A deltavidék 1991 óta a világörökség része, mégis a tengerparton pár métert sétálva ott a szemétkupac, amelyben magyar palackokat is talált Dimitry. Ezt adjuk tehát mi, magyarok a tengernek.

Ilyen körülmények között a halászat sem könnyű: előfordul, hogy több szemét akad fenn a hálóban, mint hal

– meséli egy helyi halász, miközben meg is mutatja az aznap kihalászott szemetet. A Fekete-tenger is nagy veszélyben van, hiszen az őt tápláló folyók nem tiszta vizet, hanem szennyeződéseket hoznak, és elpusztítják az élővilágát. Nem is foglalhatnánk jobban össze, mint a filmben:

Mindegyik nemzet, minden család, minden ember, te és én is felelősséggel tartozunk a folyókért és közvetetten a tengerért. A patakba dobott vagy a folyó partján hagyott szemét is, mind egy szeg a Fekete-tenger koporsójában.

Vissza Ukrajnába!

Milyen is a rahói szeméttelep, ami a legmegdöbbentőbb képet mutatja? Kétszáz méter hosszú, helyenként 15 méter magas szeméthegy közvetlenül a Tisza partján. Nyomasztó látvány. Dimitry konkrét céllal érkezett: üzenetet közvetít innen az ukrán elnök felé: arra kéri, hogy számolja fel az illegális és legális szemétlerakókat a Tisza vízgyűjtő területén. Bár bármelyik környező ország kormányához fordulhatott volna, a Tisza forrása Ukrajnában van, ezért fordult Zelenszkijhez. Helyszíni hulladék-feldolgozás lehet erre a megoldás válogató szalagokkal, darálóval, közömbösítő eszközökkel, ahol mindent újrahasznosítanak, amit csak lehet. Nagy kihívás lenne ez Ukrajnának, ugyanis jelenleg a hulladékok csupán 4 százalékát hasznosítják újra. Ivano-Frankivszk azon kevesek egyike, ahol zajlik hulladék-feldolgozás, igaz nem steril és modern üzemet kell elképzelni, mint Nyugat-Európában. Papírt és műanyagot tudnak feldolgozni.

Beregszászra visszatérve szomorú tényre bukkan a film készítője: egy be nem üzemelt, de működőképes hulladékválogató áll Beregszásztól 10 kilométerre. Bár kívülről befejezetlen, odabent a modern gépek készen állnak – azaz álltak már 2012-ben is. Akkor az ünnepélyes átadón próbapréselést végeztek, amelynek során sikeresen elindították a gépeket, de a valódi munka nem kezdődött meg. A pénz viszont eltűnt. Évente harmincezer tonna háztartási hulladékot tudna feldolgozni, ami nagy előrelépés lenne a járásban. Az Ukrajna és az Európai Unió közötti együttműködés kiemelt célja a Tisza és a mellékfolyóinak a védelme, amelynek keretében új üzemek is épülhetnek. De amíg erre sor kerül, a lakosság figyelmére és elköteleződésére van szükség.

Nemcsak a Kárpát-medencében élők fogadhatják meg azt a három irányelvet, amellyel Dimitry szerint az emberek hozzájárulhatnak a probléma megoldásához. Tudatosan vásároljunk, szelektáljunk, és a megfelelő helyre vigyük el az általunk termelt hulladékot. Ezen felül pedig még egy nagy feladat vár ránk: összeszedni, ami már a természetbe került. Ha ebben részt szeretnénk venni, Magyarországon olyan nonprofit társadalmi szervezetekhez csatlakozhatunk, mint a PET Kupa. 2013 óta folyik a Tisza mentén a magukat PET-kalózoknak nevező önkéntesek tevékenysége, ami végtelen sziszifuszi munka: áradáskor a szlovák, ukrán és román szeméttel is meg kell birkózniuk, miközben magyar is van elég. A PET-kalózként indult Párdy Bence akciója is példaértékű, aki 2019-ben munkahelyét is hátrahagyva hónapokig élt a Tisza-tónál és szemetet szedett.

A Tisza nevében című dokumentumfilm készítője megrázó képet mutat a Tiszáról, a szőke folyóról, ugyanakkor pozitív hozzáállást, optimizmust tükröz, hogy megoldási lehetőségeket is felajánl. Zelenszkij elnök úr megszólítása pedig bármennyire nagyratörőnek tűnik, akár valóra váló előrelépést is jelenthet. A film hivatalos csatornán, az Ukrán Nagykövetségen keresztül jutott el az elnökhöz. Kárpátalja kormányzója szintén értesült róla, ő már vissza is jelzett, és személyes találkozóra hívta a készítőt. Az üzenet vajon célba ér? Kivált-e valamilyen reakciót? A Borzsa folyón mindenesetre már mozgolódás kezdődött: 40 torlaszt felszámoltak – újságolja Dimitry egy interjúban. A szélesebb közönségelérés miatt már ukrán szinkronnal is elérhető a film, felirat pedig több nyelven készült: angolul, németül, szlovákul, románul, oroszul, ukránul és szerbül. Ha az emberek tettekben megvalósuló hozzáállásában csak egy kis változást is sikerül elérni, akkor már megérte a film elkészítése.

Krajnik Ildikó

Nézze meg a filmet itt:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés