Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Megindító könyv macskásoknak

| 2020. 08. 25. | 11:32:00
Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája
Megindító könyv macskásoknak
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

„És ekkor hirtelen ott állt, az ég hátterében, lenézett rám. Abban a pillanatban ahogy a tekintetünk találkozott, komor arckifejezése meglágyult. A tekintete meleggé vált és a fény megvilágította az arcán lefelé futó vízpatakokat.”

Hiro Arikawa 2012-es nemzetközi bestsellere tavaly decemberben jelent meg magyarul az Ulpius Baráti Kör kiadásában. A szerző több díjat is nyert már (Dengeki Novel Prize, Honya Taishō 5. hely) és több művét (pl. Toshokan Sensō, Hankyū Densha) is adaptálták animében vagy doramában. Ebből is készült 2018-ban egy egészestés film. Ám magyarul ez az első megjelent kötete a 47 éves japán írónőnek, a filmváltozat pedig elkerülte hazánkat, így mindenkinek újdonságként hat.

A borítót külön kiemelném, ahogy azt a kiadó is megteszi az utolsó oldalon. Ugyanis feltűnően különböző macska látható a rajta, mint amilyen a regényben szerepel. Ez azért lehetséges, mert ez egy a műtől független festmény, amit egy fogyatékkal élő kínai festő, Shuai Liu festett, és hangulatában tökéletesen illeszkedik a műhöz.

Szatoru Mijavaki befogad egy kóbor macskát, amit elütött egy kocsi, ám 5 év együttélés után rejtélyes okból (ami az utolsó fejezetig nem derül ki) új gazdát kell találnia az állatnak, ezért felkeresi fiatalkori barátait. Viszont a költözésbe Nanának is lesz beleszólása.

A történet nyilván Nanáról, a hetest formáló farokkal született macskáról szól, de mellette még másokról is. Nana tipikus kóbor macska, szeret vadászni, és minden helyzetben feltalálja magát, egy igazi túlélő. Éppen az a jó benne, hogy bár úgy beszél az olvasóhoz és fajtársaihoz, mintha ember lenne, jellemében teljes mértékig macska marad. Rövidebb ideig feltűnnek más állatok, macskák mellett kutyák is, és mind hozzák a tőlük várható gondolatokat. Például az elegáns cirmos, Momo és a gazdáját védő kai ken, Toramaru.

Végig Szatoru barátain van a hangsúly, akik a következők. Koszuke az általános iskolai barátja, akivel együtt nevelték Nana elődjét, a nyolcas formákat a fején hordó Hacsit. Feleségével külön élnek. Josimine az alsóközépiskolai barátja egy farmer. Nincs még felesége. A főiskolai barátai Szugi és Csikakó egy kisállatpanziót vezetnek, és házastársak. Az utolsó, akit meglátogat ő és a cicája, Noriko lesz, az anyja testvére, aki nem szereti a macskákat, mert gyerekkorában az egyik megharapta. Habár felsorolva soknak tűnhet, azonban minden szereplőnek megvan a saját helye, így könnyen követhető ki kicsoda, ezt segíti lassan építkező cselekmény is. Az utazás közben, mely során bejárják az egész országot, akaratlanul is mindegyiküknek jobbá teszik egy kicsit az életét. Vagy egy ötlettel, tanáccsal, vagy egy korábbi ügy megbeszélésével.

Nana elődjének, Hacsinak is fontos szerep jut. Ő volt Szatoru gyerekkori macskája, akit nem sokáig tarthatott meg szülei halála miatt, azonban nagy hatással volt rá, és a körülötte élőkre. Például Koszukéval együtt találtak rá, de Josiminét is bajba keveri, amikor meg akarja látogatni a távoli rokonainál, valamint Noriko miatta érti meg, milyen fontos Szatoru számára Nana.

Az utazás is fontos szerepet kap: megismerhetjük Japánt a tengerpartjaitól a Fudzsi-hegyig. Gyönyörű tájleírásokat kapunk, és mindegyikhez jár egy-egy macskavélemény. Hiszen Nana elég sok szót kap, bár hiába érti őket, az emberekkel nem tud beszélni, de az olvasóval nem ez a helyzet. Habár néha kicsit figyelni kell, mikor több ember és több állat egyszerre beszél, de az ritkán fordul elő.

Komoly, érzelmes témákat rejtenek a sorok. Sokszor utalnak az utolsó utazásra. Ezen kívül előkerül a szerelem és a szülőkkel való kapcsolat vagy az árvaság esetleg a munkamánia, miáltal bepillantást nyerünk Japán társadalmi problémáinak egy részébe.

Könnyű olvasmány, az ember szeme átszalad rajta, bár annak, aki nincs hozzászokva a japán nevekhez, esetleg gondot okozhatnak. Sok benne a párbeszéd és a visszaemlékezés. Úgyhogy annak ellenére, hogy négy fejezetből, egy előszóból és egy epilógusból áll, annál sokkal jobban tagolt, 5-10 oldalas történetekből épül fel a 255 oldalas könyv.

A könyv egyetlen hibája, hogy a második felében van néhány elírás, ami rontja a hangulatot, és kizökkent az olvasásból.

Állatbarátoknak, valamint a megható történetek kedvelőinek ajánlom, de inkább a 30 év feletti korosztálynak való. 

(Budapest, Ulpius Baráti Kör, 2019)

Kiss Tamás

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés