A besúgó: kicsit felszínes, kicsit hamis, de a mienk

Önmagában esemény, és minimum jó előjel, amikor az HBO berkein belül magyar sorozat készül, gondoljunk csak a Terápiára (2012-2017) vagy az Aranyéletre (2015-2018). Az április elején az HBO Maxon debütált A besúgó (2022-) című sorozatra azonban nemcsak ezért, hanem a tematikája miatt is azonnal felkaphatta a fejét a magyar közönség. 

A széria ugyanis egy – a magyar közéletben és filmes berkekben – gyakorlatilag soha fel nem dolgozott időszakkal és problémával foglalkozik, a késő Kádár-korszakkal, valamint az ügynökkérdéssel. A besúgó viszonylag sikeresnek tekinthető, témája a közbeszédnek, még akkor is, ha negatívumként jön fel a történelemábrázolás. 

Ebben a kritikában elsősorban filmes eszközökről és hatásmechanizmusról lesz szó. A sorozatot nézve arra lehetünk figyelmesek, mintha a cselekményben, a forgatókönyvben fellelhető hibák, egyszerűsítések komoly összefüggésben lennének a vélt történelemábrázolási gondokkal.

Örök dilemma a történelemábrázolás

Egy sorozat, egy film képtelen visszaadni egy az egyben a valóságot, de ez ugyanúgy vonatkozik a dokumentumfilmekre vagy dokumentumsorozatokra. A rendező minden igyekezete ellenére sem adhat objektív képet a valóságról, mivel a kamera azt behatárolja, így csak szubjektív kép rajzolódhat elénk. Örök vita, mennyire kell megfelelnie egy adott produktumnak az általa ábrázolt történelmi korszaknak. 

Ez a dilemma persze soha nem fog feloldódni. Az egyszerűség kedvéért érdemes talán a történeti hitelességet számon kérni egy sorozaton vagy egy filmen, vagy azt, mennyit „áldoztak be” a valóságból csak azért, hogy izgalmas alkotást hozzanak létre. A besúgó esetében erre is látunk a példát.

Az új sorozat 1985-ben játszódik. Főhőse, Demeter Gergely (Váradi Gergely), aki Veszprém mellől utazik az egyik budapesti egyetemre tanulni. A fiú utazását megzavarja Kiss Imre (Thuróczy Szabolcs) rendőr, aki már a vonaton magához hívatja, és azt kéri tőle, jelentsen neki egy Száva Zsolt (Patkós Márton) nevű diáktársáról, akit egy ideje megfigyel a titkosszolgálat. Demeter nem akarja vállalni, azonban Kiss megzsarolja azzal, hogy az elintézi, a fiú öccse ne kapjon gyógyszert a betegségére. A fiatal végül elvállalja az ügynöki szerepet, innentől pedig felbolydul az élete.

Eszeveszett tempót diktál

A besúgó több műfajt és témát próbál felölelni, amelyek közül van, amit jól, és van, amit kevésbé megfelelően tud megoldani. Alapvetően a sorozat egy kémthriller dramaturgiáját követi, vagyis a beszervezés után az látható, ahogyan a botcsinálta kém különböző nehézségű feladatokat végez el: beépül, szorult helyzetbe kerül, de fifikásan mindig sikerül kijutnia ezekből.

Ami szembetűnő ennek a megvalósításában, az indokolatlanul gyors tempó.

Demeter gyakorlatilag a sorozat első tíz perce után ügynökké válik, és már a második részben autós üldözésben vesz részt. Hibája a sorozatnak, hogy nem visz be eléggé az ügynöklét igazi, megterhelő részeibe, azaz megpróbálja, csak irgalmatlan sebességgel – mintha annyi lenne a koncepció, hogy gyorsan túl legyenek rajta a készítők. Holott vannak erőteljes pillanatai Demeter beépülésének: látjuk a szenvedését, mégsem mélyülünk el benne egészen.

A környezetépítés korrekt. Alapvetően minden, a korszakra jellemző tárgy, film, ruházat megjelenik, de néhol művinek hat az ábrázolás, semmint plasztikusan megadná az 1980-as évek hangulatát. 

A besúgó hollywoodi forgatókönyv-mintázatot igyekszik követni, mind karakterábrázolásban, mind cselekményvezetésben, mind fordulataiban, ezekből viszont következik, hogy elveszti autentikus és történelmi jellegét. Azt érezni, hogy ennek a hozzáállásnak köszönhetően a forgatókönyv több ponton suta. A szenzáció és a látványos fordulatok miatt feláldoznak számos elemet, például jól felépített karakterek nevetségesen kezdenek el viselkedni.

Emellett, aki látott már hollywoodi filmet, könnyen kitalálhat számos fordulatot, akár a cselekményben, akár a karakterek döntéseiben. Mintha mindenre rá akarnának pakolni még egy fordulatot, pedig már nem kéne, és ez hiányérzetet okoz. Sőt, a hihetőség kérdőjeleződik meg.

A sorozat így néhol elcsúszik, mivel egyszerre szeretne állítani valamit a korszakról, beszólni a mai berendezkedésnek, történelmileg hiteles lenni, miközben olyan elemekkel akarja ezt megvalósítani, amelyekkel ez ugyan nem kivitelezhetetlen, de nagyon nehéz. 

Jól fogja meg a korszak légkörét

Mindezen negatívumok ellenére számos pozitív eleme van A besúgónak. A széria felvonultat ja a fiatalok közötti érzelmeket, egy fiatal ellenzéki csoport szervezkedését, ügynök és tartótiszt viszonyát, valamint a Kádár-rendszer mindennapjainak kiábrándultságát, élhetetlenségét. Vagyis sok regiszteren mozog. 

A leginkább sikerült szál a Demeter és Kiss Imre közötti viszony bemutatása, amely nyilvánvalóan túlzásokkal él, mégis érezni a tétet, valamint a két karakter közti dinamika szépen épül. Ugyanez igaz Demeter és Száva kapcsolatára is.

Alapvetően egészen jó karakterek és karakterívek jellemzik a sorozatot, néhol elrugaszkodnak a valóságtól, mégis végig érdekesek és jól működnek. Ehhez kapcsolódik, hogy a színészek is remekül fogják meg saját figuráikat – a Demetert játszó Váradi Gergely, a Száva Zsoltot alakító Patkós Márton vagy a Barnát megformáló Lengyel Benjámin. Mellettük az idősebb színészek közül kimagaslik Thuróczy Szabolcs, akinek alakításában egyszerre munkál a Kádár-korszak szánalomra méltó kisembere és egy aljas, sunyi káder.

A besúgó mögött – minden hibája ellenére – érezhetően profi stáb állt. Az erős casting mellett jó néhány emlékezetes jelenet (a diktafon a harmadik részben vagy az utolsó rész tüntetése is feszült), beállítás, jó és humoros szövegek is jellemzik a sorozatot. Néha szárazon jön át a mondanivaló, mégis, üdítő hallani olyan párbeszédeket, amelyek megpróbálják feldolgozni a magyar történelemnek ezt az időszakát. 

A besúgót dicséri, hogy azt a fojtó légkört, amiben bizalmatlanság, kétségbeesés és az árulástól való félelem uralkodik, parádésan fogja meg. Lehet élni ebben a rendszerben, de savanykás, nyomasztó, és amikor feltűnik néhol a szabadság szele, az mindig örömteli.

Több archetípust, a mindennapokból ismerős karaktert ágyaztak bele nagyszerűen a sorozatba, ilyen például Dugovics Máté (Varga Ádám) figurája, aki apja révén szinte bármit be tud szerezni. Dugovics az, aki már érzi az új idők szelét, ezért próbál lavírozni az oldalak között. 

Kisebb szerepben, de feltűnik a provinciális (Kiss Imre felesége) és a rendszerbe beletörődő (Demeter édesapja) Magyarország képe is, igaz, mindkét figura kevés szerepet kap. Vagy ott van az egyik legjobb karakter, Barna, aki talán a legrétegzettebb és legjobb hátteret kapja, és akinek talán a legélhetőbb és leghitelesebb a drámája az egész sorozatban (igaz, éppen az ő szálát rontják el talán a legjobban).

A széria védelmében meg kell jegyezni, hogy ez külföldre is készül. Vagyis amikor túlzó kritikákat fogalmaznak meg vele szemben, akkor érdemes eszünkbe vésni, hogy a néhol feltűnő szenzációs megoldások valószínűleg a külföldre eladhatóság miatt jelentek meg benne.

Összességében pörgős, fordulatos, izgalmas sorozat A besúgó, ami ténylegesen leköti az ember figyelmét, bátran vág bele sok témába és érezhetően mer és akar mondani valamit az adott korszakról. Tökéletesen ezt nem sikerül megvalósítani ugyan, viszont a dicséretet megérdemli, mert hiánypótló, és mert át tudja adni annak az időszaknak a kilátástalan világát. 

Jól jellemzi a sorozatot, amikor két karakter megnézni a moziban a magyar kultúra egyik legnagyobb teljesítményét, a Macskafogót. Az alkotók jó érzékkel kiválasztották a zseniális rajzfilmet, vagyis mindez az ízlésüket dicséri, csak van vele egy kis probléma: a Macskafogót 1986-ban mutatták, a sorozat pedig 1985-ben játszódik.  

Gaál Csaba