Felszállás Nyíregyházán a Richter cirkusz repülőjére

Nem kevesebbre, mint egy világ körüli útra repítette közönségét ifjabb Richter József Magyar Nemzeti Cirkusza Nyíregyházán, a Bujtosi parkkal szemben mellett felállított piros-fehér-zöld sátrában. A produkció már az első pillanatokban jelezte: itt nem pusztán egymást követő műsorszámokat lát a néző, hanem egy gondosan felépített, hangulatos előadást, amelynek saját világa van. A társulat ezúttal valóban „felszállította” a közönséget, a tájékozódást pedig a képzeletbeli járat pilótái és légiutaskísérői segítették.

Ilyet nem lát minden nap

Az élmény már a belépésnél elkezdődött. Miután a pénztárban megváltottuk beszállókártyánkat, a „légi járműbe” lépés előtt még beszereztük az útra való pattogatott kukoricát és üdítőt, majd hamar elfoglaltuk párnázott, kényelmes székeinket a fűtött „fedélzeten”. Az, hogy valóban felszállunk-e, vagy inkább a világ jön el hozzánk, aligha foglalkoztatott bárkit is. A nézőtéren már jóval a kezdés előtt különös, várakozással teli zsongás ült; lényegében minden széket elfoglaltak a világhírű produkcióra kíváncsi nézők.

Az előadás kezdete előtt élő zene szólt, kellemes hangú énekesnő világslágerekkel szórakoztatta az érkezőket. Nem tolakodóan, hanem éppen annyira, hogy mellette még nyugodtan lehessen beszélgetni, találgatni: vajon mivel rukkol elő idén az ifjabb Richter József, Hortobágyi Károly-díjas artistaművész, a Magyar Nemzeti Cirkusz igazgatója és egyben a világ legfiatalabb cirkuszigazgatója által vezetett társulat. Aztán elsötétült a porond, színes fények villantak, pergő ritmusú zene jelezte a kezdetet.

– Figyelem, figyelem, ez az utolsó figyelmeztetés az Amerikából Magyarországra induló járatunkon… – szólt a hang a nézőkhöz, miközben a légiutaskísérők tanácsot adtak a mentőmellények és az övek használatához.

A nyitány látványosra sikerült: miniszoknyás, feltűnően csinos stewardessek táncprodukciója indította el a nagy utazást. Az előadás ezzel rögtön kijelölte saját stílusát is: játékos, lendületes, látványos és könnyed.

A porond ritmusa

Elsőként a Hollandiából érkezett Scott Richardson labdazsonglőr lépett a porondra. A fiatal művész előbb három, majd öt teniszlabdával játszott irigylésre méltó magabiztossággal, miközben táncolt, guggolt, törökülésbe ereszkedett, majd újra felpattant. Segítője természetesen itt is egy légiutaskísérő hölgy volt. Előkerült egy V alakú asztal is, amelynek ferde lapjai adogatótársként működtek, és ettől még különlegesebbé vált a jelenet.

A gyors átrendezés után máris nyolc, hároméves arab telivér jelent meg a porondon, és következett ifjabb Richter József szabadidomítása. A négy barna és a négy pej ló körbefutott, a tengelye körül fordult, egymással ellentétes irányban közlekedett, majd alakzatokba rendeződve szinte táncolt. A közönségnek nagyon tetszett a produkció, szinte folyamatos volt a taps. A mellettünk ülő hölgy halkan meg is jegyezte: ezt emberek sem biztos, hogy így meg tudnák csinálni. A végén már csak egy pej és egy barna paripa maradt a porondon: két lábra emelkedtek, „táncoltak”, majd meghajoltak. A produkció azonban itt még nem ért véget, de ami utána következett, maradjon meg azok élményének, akik beülnek a Magyar Nemzeti Cirkusz légi járatába.

A hangulatot aztán Steve és Jones Caveagna, a cirkusz olasz komikusai fordították át harsány komédiába. Ezúttal okostelefonnal szórakoztatták a közönséget. A nézőtéren taps és kacagás váltotta egymást, miközben lassan kiderült: a zenehallgatáson és filmnézésen kívül még mennyi mindenre használható korunk nélkülözhetetlen eszköze – főleg akkor, ha cirkuszi előadóművészek kezébe kerül.

A nevetés után ismét a feszültségé lett a főszerep. A kupola magasában Andrea Navrátilová jelent meg. Előbb egy vadfogó hálóban, majd azon mutatott be mutatványokat mindenféle védőfelszerelés nélkül. A nézőtéren előbb teljes csend lett, később pedig már a zene ütemére tapsolt a közönség. A művésznőről menet közben egyre több minden derült ki: nemcsak bátor, hanem erős, hajlékony, rugalmas és kiváló mozgáskoordinációval rendelkezik.

Nevetés és veszély

A porond alig pihent, máris újabb egzotikus kép következett. Ifjabb Richter József ezúttal négy kétpúpú tevét idomított. A látványt az is fokozta, hogy a tevék púpjai között egy-egy, színes ruházatba öltözött tevegelő foglalt helyet. Galopp, körbefutás, vojtizsálás a vágtató tevén – mind az erő, a bátorság és az összhang próbája volt.
A rekeszizmok azonban nem maradhattak nyugalomban sokáig. Steve és Jones Caveagna ismét visszatértek, ezúttal hangszerekkel és hangokkal. A jelenet egyszerre volt bohóctréfa és remek ritmusérzékkel felépített színpadi játék. A közönség kacagott, a végén pedig már szinte fájósra tapsolta a tenyerét.

– Hölgyeim és uraim, egy veszélyes produkcióval, a halálkerékkel folytatjuk az előadást – hallhattuk ezután a „pilótától”.
Dél-Amerikából érkezett a Los Ortiz csoport, amely először szerepel Magyarországon halálkerék-produkciójával. A legalább tízméter átmérőjű szerkezet már önmagában is félelmetes látványt nyújtott. A hengerekben egy-egy artista mozgott úgy, hogy mindig talpon maradjon, miközben a szerkezet körbeforgott. Aztán az egyikük a halálkerék külső oldalára mászott, bekötötte a fejét, és vakon egyensúlyozott a forgó szerkezet tetején. A társa is követte. Már mindketten kívül voltak, ugróköteleztek a körbeforgó halálkeréken, majd ezt is tovább fokozták. A nézők hol felkiáltottak, hol a szájuk elé kapták a kezüket, hol pedig dermedten figyeltek.

A szünetet a légiutas-kísérők látványos, táncos érkezése jelezte, a két „felvonás” között pedig most sem maradt el a cirkusz lovain a gyerekek lovagoltatása, természetesen kellő felügyelet mellett.
A szünet után Ludmila Valla Bertini lábzsonglőr produkciója következett. Előbb a hanyatt fekvő művész hengert dobált a lábai között, majd talpával pörgette, később pedig a csillogó kendőket is mesterien uralta, lábról lábra, lábról kézre, kézről lábra dobálva azokat. Aztán elsötétült minden, és a művész lángoló karikákat pörgetett a közönség egyre erősödő tapsa mellett.

Egy újabb levegővételnyi szünetet ismét Steve és Jones Caveagna adott a közönségnek, mégpedig egy olyan jelenettel, amelyben már a publikum is szerepet kapott. A kiválasztott nézők segítségével filmet készítettek a manézson, és egyszer csak kiderült: John Travolta, Pamela Anderson és Godzilla is ott van a porondon. A közönség könnyesre nevette magát.

Vágták és finálé

A világkörüli útból természetesen a cukiság sem maradhatott ki. Megérkeztünk Romy és Alex Jostmann kutyarevüjébe, ahol dizájnosra nyírt fekete és fehér négylábúak ugráltak, pörögtek, szökelltek, sétáltak, sőt olykor két lábon táncoltak.
A Richter lovas produkció ezúttal mongol trükklovasokkal mutatkozott be. A porondon vágtató lovak látványa önmagában is erős volt, de amikor a lovasok nyilazni kezdtek, amikor a hölgy akrobatikus mutatványokat mutatott be a vágtató lovon, amikor a férfiak úgy szálltak le és pattantak vissza a lóra, hogy közben csizmájuk talpa alig érintette a földet, a közönség valósággal felmorajlott. Menetiránnyal háttal lovagoltak, állva haladtak a vágtató lovon, a nyeregből a ló nyaka alatt átbújva ültek vissza, majd négyen ültek meg egyetlen lovat. A Tenkes kapitánya zenéjére aztán megjelent a hatalmas magyar zászló is: ifjabb Richter József a vágtató ló hátán lobogtatta körbe, a közönség legnagyobb tetszésére.
A Magyar Nemzeti Cirkusz az utazócirkuszok között különleges helyet foglal el azzal is, hogy élő zenekara van, és ezt Nyíregyházán is megmutatta. A zenészek tudását a közönség ütemes tapsa kísérte, miközben teljesen átrendezték a porondot. A finálé előtt még egyszer megérkezett Dél-Amerika: a Los Ortiz magasdrót-produkciója következett. A társulat tagjai a magasban, egy néhány centiméter vastag drótsodronyon lépkedtek, táncoltak, szökelltek, ugráltak, majd három, a kötélen fekvő embert ugrottak át. És mi volt még? Szálljanak fel a Magyar Nemzeti Cirkusz „járatára”, és a szájuk is tátva marad – még legalább háromszor az akrobatacsoport előadása közben.
A végén pedig, ahogy a cirkusz művészei a közönség sorait bejárva gyülekeztek a fináléhoz, az egész előadás mintha még egyszer, sűrítve megmutatta volna önmagát. A Magyar Nemzeti Cirkusz hagyományához méltóan rendkívül erős zárást kapott a műsor. A közönség ütemes tapsa kísérte a művészeket, mintha ezzel valóban megérkezett volna a világkörüli út végállomására: az igényes, emlékezetes szórakozás világába.
Ekkor már természetesen ott volt Magyarország egyetlen Kossuth-díjas cirkuszművésze, Richter József is. És ott volt az a több száz néző is, akik a miskolci sátorból kilépve már nem egészen ugyanazzal a hétköznapi tekintettel néztek a világra, mint belépéskor. Mert a jó cirkusz ilyen: nem csupán megmutat valamit, hanem egy estére el is hiteti velünk, hogy a lehetetlen talán még sincs olyan messze.

A Magyar Nemzeti Cirkusz előadásai Nyíregyházán

Nyíregyháza, Bujtosi parkkal szemben
Időpont: április 9-12.
Hétköznap: 18 óra
Szombat: 15 óra és 18 óra
Vasárnap: 11 óra és 15 óra
jegyek: www.magyarnemzeticirkusz.hu