Védőnőnek lenni – a legszebb hivatás

Nővédelem, családtervezéssel kapcsolatos tanácsadás, anyaságra való felkészítés, gyerekek gondozása, bölcsődére, óvodára, iskolára való felkészítés, koraszülöttek és kis súllyal születettekkel kapcsolatos tanácsadás és segítés, észrevenni a veszélyhelyzetet, és tudni, kinek kell szólni – csak töredéke a felsorolás annak a sokrétű munkának, amelyet a védőnők végeznek. Nem is munka ez, hanem hivatás, talán mind közül a legszebb.

Közel 110 éve, 1915. június 13-án (ez a védőnők napja) Stefánia belga hercegnő védnökségével alakult meg Magyarországon az Országos Stefánia Szövetség. A kezdeményezés része a Védőnői Szolgálat megalakulása, 1916-tól pedig Heim Pál jóvoltából elindult a magyar védőnőképzés is. A közelmúltban Nyíregyházán gyűltek össze a védőnők napja a Jósa András Oktató Kórházban a megye védőnői továbbképzésre, eszmecserére. A rendezvényt hagyományteremtő szándékkal szervezték, melyen egyúttal a legjobban teljesítőket Az év védőnője-díjban részesítették.

Itt találkoztunk Viziné Bakk Beátával, aki immár 31 éve van a pályán Nagykállóban, folyamatosan abban a védőnői körzetben, ahol egyébként maga is felnőtt. Ő az első védőnő, egészségügyi dolgozó a családban, korábban még segítő szolgálatnál sem dolgozott senki a felmenői közül.

-  Nagyon szeretem a gyerekeket, és segíteni is – indokolta pályaválasztását a boldog házasságban élő, két gyermeket felnevelt édesanya, akinek már két unokája is van. Beáta 1990-ben jelentkezett Nyíregyházára, az akkor még Egészségügyi Főiskolán indult diplomás védőnői képzésre, majd 1993. július 1-jén már munkába is állt szülővárosában. Ma már sokan nagymamák azok közül, akiket pályája elején még kismamaként látott el tanácsokkal a gyermekvárással és -gondozással kapcsolatban.

A védőnői szolgálat egészen tavalyig az önkormányzatokhoz tartozott, majd átszervezték a megyei kórházakhoz. Sok érv hangzott már el ezzel kapcsolatban pro és kontra, az mindenképp az átszervezés mellett szól, hogy mostanra alig van üres védőnői körzet Szabolcs-Szatmár-Beregben: 274 körzetből 5 üres, az elmúlt 1 évben 14 védőnőt vettek fel. Ehhez tudni kell, hogy az önkormányzatok nem voltak érdekeltek az üres körzetek betöltésében, ezzel megtakarítást érhettek el.

A feladat azonban nem változott. Folyamatosan kapcsolatot tartani a várandós kismamával, majd figyelemmel kísérni a megszületett gyermek fejlődését legalább 16 éves koráig, vagy míg szakmát nem szerez, le nem érettségizik. Így aztán nem csoda, ha egy-egy védőnő több száz gyermek sorsát is szívén viseli.

-   Ami sokat változott a pályám kezdete óta, az a telekommunikáció terén zajló folyamatos fejlődés. Míg korábban szinte csak a személyes találkozás jelentette a kapcsolattartást, ma már ez kibővült, bármikor elérjük egymást Messengeren is. Sokszor kapok képeket is a babákról – mondja Viziné Bakk Beáta.

A naptárban mindig előre megtervezik a hetet, a tanácsadásokat, előre megkapják az időpontokat a várandós kismamák.

-  Úgy szervezzük a tanácsadást, hogy bő fél órát tudjunk foglalkozni egy-egy leendő anyukával, legyen idő feltenni a kérdéseiket, megbeszélni, amire kíváncsiak – mondja Beáta.

Ha nem is úgy tekintenek a védőnőkre, mint családtagokra, de nagy szeretettel és szívesen várják a velük való találkozást minden alkalommal. A kapcsolatukat az egymás iránti kölcsönös tisztelet jellemzi. Ennek jó példája, hogyha valamelyik kismamának váratlanul közbejön valami, időben hívja Beát, hogy feleslegesen ne várja.

Mert van ám kire nézni: jelenleg 14 várandós kismama, akivel havonta legalább egyszer tanácsadáson találkozik, a 0-7 éves korosztályból 160, az iskolásból 320 gyerek tartozik hozzá. Hogy lehet-e ennyi gyereket név szerint ismerni? Nevetve feleli: még az édesanyjukét is.

Beáta körzetében jelentős számú az etnikum. Beáta a támogató, segítő szerepét tölti be.

A védőnőknek szervezett rendezvény egyik előadásán elhangzott: jelentős számban hagynak újszülöttet a kórházakban az anyukák, mert valamilyen okból nem akarják őket magukkal hazavinni vagy, mert nincs hová vinni. A megyénkben például 40 újszülöttről, köztük Fehérgyarmaton egy 6 hónapos csecsemőről gondoskodnak a kórházban, mert egyelőre nincs hová menniük. Örökbe nem fogadhatók, mert - bár a kórházban megtehetnék – az anyák nem mondanak le róluk, ezzel nem könnyítik a kicsik további sorsát. A nevelőszülők pedig nem tolonganak értük, mert egy csecsemővel sokkal több a gond, mint egy nagyobbacskával.

Beáta körzetében azonban a 31 év alatt egyszer sem fordult elő, hogy az anyuka a babáját ne vitte volna haza szülés után.

Egy olyan esetre emlékszik, amikor kis támogatás kellett ahhoz, hogy az anyuka vállalja a harmadik gyereket is. Nem anyagi oka volt egyéként, mert a család viszonylag jó körülmények között élt. Itt az anyukának elég volt annyi: felneveltél két gyereket, a harmadikat is sikerülni fog. Ez a biztatás segített világra jönnie a harmadik babának.

Volt egy másik eset is: öt vagy hat gyerek - a legutóbbiak ikrek - után esett újra teherbe az anyuka – ismét ikrekkel… És tanácstalan volt.

Fontos, hogy sose akarjon más helyett dönteni a védőnő. A támogató segítség, ami az ő feladata ilyen helyzetben. Hosszan beszélgettek az anyukával, és a végén megerősítette Beáta: „ez a te döntésed”.

Az asszony úgy döntött, megtartja az ikreket. A sors azonban másként intézte: elvetélte a babákat.

Vetélésnél sok nőnek van szüksége segítségre, lelki támogatásra. Ilyenkor pszichológus segítségét is igénybe veszik. A védőnőnek nagyon érzékenynek, figyelmesnek kell lennie, észre kell vennie, ha baj van, és segítségre van szükség, például szülés utáni depressziónál.

-  Szoktam együtt sírni és nevetni a kismamákkal – mondja Viziné.

A védőnőkről azt tartják: szeretnek beszélni.

-  De még jobban beszéltetni – mosolyodik el Beáta. Nagyon fontos ebben a hivatásban az empátia és a képesség a gyors kapcsolatteremtésre.

Megemlíti, hogy különösen odafigyel a körzetében azokra, akiknek nincs támasza. Volt egy kismama, akinek már nem élt az édesanyja, aki mindenben segíthette volna. Neki azt mondta: „nem tudok úgy segíteni, mint egy anya, és tudom, mit élsz át, hisz ő lenne a legnagyobb támaszod, de számíthatsz rám”.

Mostanában gyakran halljuk: egyre idősebb korban – 35-40 év felett – vállalják az első szülést a nők. Ez azonban Beáta nagykállói körzetében nem jellemző.

S amikor éppen arról kérdem Beátát, volt-e emlékezetes esete az eltelt 31 év alatt, csatlakozik a beszélgetéshez osztályvezetője, egyben mentora, Molnárné Tóth Magdolna, aki egy saját történetét osztja meg.

-  Egy baba béna jobb karral született. Akkor még nem volt korai fejlesztés, ennek ellenére a kislányt a gyermekorvos segítségével sikerült bejuttatni egy gyermek-rehabilitációs osztályra. Évek múltán jött velem szemben az utcán egy kislány az édesanyjával, aki rám mutatott, és azt mondta: „ennek a védőnőnek köszönheted, hogy van jobb kezed”.

Cservenyák Katalin