Végső búcsút vettek Vásáry Tamástól

Végső búcsút vettünk Vásáry Tamástól, a kivételes művésztől, aki munkásságával, humanizmusával és egész lényével utat mutatott nekünk, segítve, hogy mi magunk is jobb emberré váljunk – kezdte március 11-i posztjában Papp László, Debrecen polgármestere. Mint írta, Vásáry Tamás élete és művészi pályája Debrecen számára örökérvényű, példaértékű pályafutás, amely azt az erkölcsi kötelezettséget rója ránk, hogy emlékét méltóképpen megőrizzük és munkásságának olyan emléket állítsunk, amely emberségét, tehetségét, művészi nagyságát mindenkor hitelesen közvetíti pályatársai és az utókor számára.

– A sors kegyeltjei vagyunk, hogy ismerhettük és szerethettük. Debrecen nevében szeretném kifejezni együttérzésemet és részvétemet a gyászoló családnak. Nyugodjon békében! – tette hozzá.

Vásáry Tamás (1933–2026) Kossuth-díjas zongoraművész és karmester Debrecenben született, és már gyerekként zenei csodagyerekként tartották számon. Hatévesen felvételt nyert a debreceni Zenedébe, nyolcévesen adta első nyilvános koncertjét, később pedig a Dohnányi Ernő tanítványi köréhez került. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora tanszékén fejezte be, pályáját pedig Kodály Zoltán támogatása is segítette.Nemzetközi karrierje az 1950-es években indult, versenysikereket aratott többek között Varsóban, Párizsban és Brüsszelben, majd Londonban és New Yorkban is fellépett. A világ vezető koncerttermeiben és fesztiváljain szerepelt, miközben számos lemezt készített – főként a Deutsche Grammophon kiadónál. 1970-től karmesterként is jelentős pályát futott be, többek között a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara élén is dolgozott, és világhírű zenekarokat vezényelt. Emellett fontosnak tartotta a magyar zeneszerzők műveinek népszerűsítését és a fiatal tehetségek támogatását. Munkásságát számos rangos díjjal ismerték el, köztük Kossuth-díjjal és a Magyar Szent István Renddel.

Vásáry Tamás február 5-én hunyt el; búcsúztatása a a Fiumei Úti Sírkertben volt.