Hirdetés

Igazán szívhez szóló film: ilyen az Oscar-díjas CODA

civishir.hu

2022.03.28. 14:22

Igazán szívhez szóló film: ilyen az Oscar-díjas CODA

Az idei nagy nyertes alkotásban szépen keveredik a humor és a dráma. Filmkritika.

Hirdetés

Hirdetés

Óriási siker a CODA (2021), amit nemcsak a tavalyi bemutató óta született kritikák és a nézői visszajelzések mutattak, hanem a 94. Oscar-díjátadó is: a Sian Heder által rendezett film három díjat, köztük a legjobb film, a legjobb forgatókönyv, valamint a legjobb férfi mellékszereplő díját is bezsebelte. A CODA a tavalyi Sundance filmfesztiválon tűnt fel, és egy 2014-es francia alkotás, A Bélier család (La Famille Bélier) remake-je.

A film címe egy mozaikszó, a CODA (Child of Deaf Adult) az olyan gyerekekre utal, akiknek siketek a szülei. Ilyen családban nő fel Ruby Rossi is, aki egy amerikai kisvárosban él hallássérült szüleivel, Frank Rossival (Troy Kotsur) és Jackie Rossival (Marlee Matlin), valamint szintén siket bátyjával (Daniel Durant).

A család halászatból tartja fenn magát, amihez nélkülözhetetlen Ruby jelenléte, de eközben a lány éli a „normális” életét is, ugyanúgy iskolába jár, mint minden kortársa. Ruby sokat énekel, ezért jelentkezik az iskolai kórusba, ahol a tanára, Bernardo Villalobos (Eugenio Derbez) felfedezi benne a tehetséget, és javasolja neki, jelentkezzen a Berklee Egyetemre.

Az alkotás leírásából már feltűnhet, hogy a CODA egy alapvetően könnyen kiszámítható film, már ami a történetvezetést és a fordulatait illeti. A felszínen tényleg egy sokat látott felnövéstörténetről van szó, amiben egy 18 éves szeretne elkerülni otthonról, de – mint ahogy az egy amerikai függetlenfilmben lenni szokott – ez igencsak komoly nehézséggel jár.

A CODA mégsem ennyire egyszerű, hiszen Ruby problémái egyben a család problémái is: a lány tolmácsolja a család tagjainak szavait az élet minden területén. Vagyis a már sokat látott felszínes történetvezetés izgalmas rétegekkel bővül.

Ruby ugyanis kisebb eltérésekkel tudja azt az utat bejárni, mint a felnövéstörténetek hősei, ugyanis sokszor a saját problémáival sem tud szembenézni, mert elsősorban a családját kell segíteni. Akik miatt ráadásul még az iskola közössége is kívülállóként tekint rá.

A CODA-ban akkor történik változás, amikor Ruby jelentkezik a kórusba, felfedezik, és ő felfedezi magában, hogy szeretne függetlenedni. A lányt a családja nem is veszi komolyan, hiszen mindig magától értetődőnek tartották, hogy Ruby segíteni fog nekik.

A film alapvetően egy drámai helyzetre épül, mégis nagyon ügyesen teszi bele a karakterein, valamint a siketségből adódó félreértéseken keresztül az egyszere drámai és humoros vetületet. Sian Heder rendező jól egyensúlyoz dráma, humor, komoly téma, felnövéstörténet között; a film – inkább – a vége felé megy el kissé giccses irányba, de ezzel nem sérül a történet üzenete.

A forgatókönyvet is jegyző Sian Heder nagy hangsúlyt fektet az interperszonális kommunikációra. A film uralkodó nyelve a jelbeszéd – a verbalitás visszaszorul, de jelentős szerepeket kap a zene is. A zene egyébiránt azért kapja meg ezt a státuszt, mert Ruby számára egyszerre jelenti a családjával való konfliktust, ez az út egy leendő szerelem felé, valamint a kitörési lehetőséget is. A CODA-ban mindhárom kommunikáció szépen simul egybe, és ez egy olyan film esetében, amelynek az uralkodó nyelve a jelbeszéd, nem kis teljesítmény.

Ezen felül a rendező-forgatókönyvíró kiválóan helyezi el alkotásában mindazokat a problémákat, amelyeket egy fiatal átélhet, miközben kellő empátiával fordul a siketek felé – tökéletesen egész embernek tartja őket abban a formában, hogy bizony a Rossi-család sem tökéletes egyénekből áll.

Frank és Jackie Rossi sokáig bele sem gondolnak abba, hogy lányuk milyen nehézségeken megy keresztül amiatt, mert nekik segít. Leo Rossi pedig egy jelenetben ki is fakad húgára, akire féltékeny annak családban betöltött nélkülözhetetlen szerepe miatt. A CODA karaktert ad ezeknek a figuráknak, s ezek jól belesimulnak Ruby felnövéstörténetébe.

A színészek közül éppen ezért mindenki dicséretet érdemel. Troy Kotsur Oscar-díjat érően hozta az apuka szerepét, de Marlee Matlin és Daniel Durant is Kotsurhoz hasonlóan igazi és „normális” embereknek is átélhető problémákkal rendelkező figurákat teremtenek. Mellettük érdemes kiemelni az énektanárt játszó Eugenio Derbezt, ő is igazán emlékezetes.

A legnagyobb teljesítményt mégis Emilia Jones nyújtja, aki nagyszerű a több fronton megfelelni vágyó Ruby szerepében, jó humorú, de a drámai helyzetekben is végig megállja a helyét; emellett pedig csodálatosan énekel.

A CODA a fent említettek miatt is óriási teljesítmény, melynek nagyon szívmelengető története van, miközben egy teljesen átélhető drámaként szintén hatásos. Felüdítő élmény azoknak, akik szeretnének kikapcsolni, és egy jót szórakozni.

Gaál Csaba

OscarCoda

Hirdetés

Szóljon hozzá!

Hirdetés