A vadászat nemcsak fegyverdörgés, hanem erdőzúgás

Állatvédő nehezen érti meg a vadászt, aki elejti a kedves tapsifülest, a nagy szemű őzikét és a kis Vuk szüleit. Miközben – tisztelet a vegetáriánus kivételnek – a többség szívesen fogyaszt vadhúsból készült ételt. Támba Miklóssal, a Felső-Tisza-vidéki Vadgazdák Szövetségének vadászmesterével beszélgettünk vadászatról, mesterségről, állatvédelemről.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye különösen gazdag vadban, ezt egész Európa vadásztársadalma tudja, nem véletlenül utazott ide 2003-ban a spanyol király, Juan Carlos is, hogy erről személyesen meggyőződjön.

Megyénkben jelenleg 92 vadásztársaság működik. Erdeink egyik legnagyobb értéke a kárpáti gímszarvas és a dámvad. Magyarország egyébként dámvad tekintetében vezető nagyhatalom, különleges populáció él a Bockereki erdőben, a Beregben. Az apróvad állomány az utóbbi időszakban viszont jelentősen megcsappant. A fogoly például teljesen eltűnt a megyéből, de ugyanez a helyzet az országban is.

Csökkent a mezei nyúl- és fácán populáció, részben a szélsőséges időjárás, részben az egyre intenzívebbé váló mezőgazdasági kultúra térnyerése miatt, de a ragadozók is jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy ezeknek a vadállat fajoknak szűkült az élettere.

Az okok között szerepelnek még az árvizek is, de hozzá kell tenni, hogy összefogás révén a mezei nyulat és a fácánt sikerült visszatelepíteni az árvízzel sújtott területekre. Az viszont, hogy a létszáma kisebb, nem jelenti, hogy nem lehet vadászni rájuk.

A vadászatot törvények szabályozzák, ez az egyik legjobban és legszigorúbban szabályozott emberi tevékenység. A vadászat elsősorban az európai mércével is páratlan vadvilágunk megőrzését, védelmét, valamint bölcs hasznosítását szolgálja. Ennek az ősi emberi tevékenységnek azonban nemcsak írott, hanem íratlan szabályai is vannak, ezt nevezzük vadászati etikának. A vadászat egyben kulturális érték is. Az öltözködés, a viselkedés, a vadelejtés hagyományait évszázadok óta ápolják, őrzik és tartják. A vadászat valakinek szenvedély, sport, másoknak pedig megélhetés.

Támba Miklós 1978 óta vadászik. Akkor töltötte be a 18-at, hamarabb nem is lehet vizsgát tenni. Szigorú rendszerű vizsgát tett, komoly elméleti és gyakorlati tudásról kellett számot adnia a többi között környezetvédelmi ismeretekből, vadfajok ismeretéből, vadászható és nem vadászható fajok ismeretéből. Emellett gyakorlati vizsgán kellett tanúságot tennie a biztonságos fegyverhasználatról. Az elméleti és gyakorlati tudás mellett a vadászengedélyhez szükség van orvosi és pszichológiai vizsgára is, amit korhoz kötötten ismételni kell.

Sajnáljuk szegény őzikét, amikor elejtik. De vajon miért teszik?

– A vad sohasem szegény. Csak az ember lehet szegény. Az ember génjeiben benne van a vadászat ősi ösztöne – mondja Támba Miklós. Ez tett minket emberré. Az ember folyamatosan a környezethez, kultúrához, a társadalom fejlettségi szintjéhez igazította a vadászati módszereket, eszközöket, így a puskát is. Ugyanakkor a hagyományos fegyverek, az elöltöltős fegyver újra egyedi eszköznek számít, és reneszánszát éli az íjjal, ragadozó madárral és agárral történő vadászat is.

Az urbánussá váló ember megközelítése, az állatok sajnálatáról szól – állítja a vadász, aki szerint ez rossz irány. Az ember tevékenységének következtében eltűntek a csúcsragadozók, így mi vagyunk a felelősek azért, hogy milyen folyamatok indulnak el a természetben.

– Akik a vadászat ellen vannak, azok nem ismerik a vadászat ökológiai jelentőségét és az emberi társadalomra gyakorolt hatását. El kell dönteni, itt medve, farkas vagy ember él – mondja Támba Miklós. - Senki nem mondja, hogy az ember életére, értékeire nem jelent komoly veszedelmet a medve és a farkas. Az ember térfoglalása kiszorítja a medvéket, farkasokat eredeti élőhelyeikről. A medve, farkas és más csúcsragadozók a természetes életterükbe, a kiterjedt erdőségekbe valók, nem az ember közvetlen környezetébe, ahol egyrészt ők is veszélyben vannak, másrészt veszélyt jelenthetnek az ember számára.

– Olyan országban akarok élni, ahol minden ember érték – folytatja a vadász. - A városban nincs helye a medvének. Romániában olyan nagy számban élnek már, hogy komoly veszélyt jelentenek a lakosságra.

Megtudtuk tőle azt is, hogy a medve hozzánk nem Romániából, hanem északról, Szlovákiából, Lengyelországból jön. Abban a populációban már jelentős számban vannak, így területet keresnek maguknak. Ahol az elmúlt 20 évben csak nagyon nagy teleken láttak medvét, mostanra területet szerzett magának, és ott él.

Ez felveti az ember felelősségét. A vadász felelős azért, az ő dolga, hogy tartsa a rendet a fajok között, helyreállítsa az ember által felborított egyensúlyt. Mert azért mindent összevetve, ne felejtsük el, hogy a legfontosabb érték az ember. A természetet, benne a különböző állat- és növényfajokkal csak az emberrel együtt lehet megőrizni.

Amikor azt mondjuk, mentsük meg a pandát, nem is gondolunk arra, hogy még nagyon sok faj tűnt el, amiből nem az következik, hogy nem kellene megmenteni a pandát. Hazánkban viszont a fogoly a kipusztulás szélén áll. Ha nem teszünk semmit, el fog tűnni, pedig nagyon sokáig vadásztak rá, sokan ebből éltek.

Támba Miklós figyelmeztetett arra, hogy térségünkben is megjelent az aranysakál, amely hatalmas veszedelmet jelent az itt élő, táplálékul szolgáló fajokra nézve. Mindent, ami hús, megeszik, és falkában vadászik. Az apróvadat, szaporulatot, kicsi őzeket, süldő vaddisznókat tizedeli. Felszaporodott ragadozó, amely pusztítja a hasznos és védett állatokat, így a foglyot, harist, túzokot. A sakálnak semmilyen hasznosítható része nincs, nem is azért vadásszák. Vele kapcsolatban a vadásznak az a dolga, hogy az egyensúlyt tartsa az élőhelyen.

Nagyon sokan vadásznak a társadalom különböző rétegeiből. MInt már említettük, vadászott már a megyében királyi sarj, a spanyol Juan Carlos személyében, és gyakorta megfordulnak itt politikusok is.

„A vadászat nemcsak fegyverdörgés, hanem erdőzúgás…még több erdőzúgás” - idézi gróf Széchenyi Zsigmondot Támba Miklós.

A vadászat nemcsak szenvedély, sport, hanem komoly gazdasági tevékenység is. Nagyon nagy létszámban foglalkoztat embereket, tart el családokat. A vadászati turizmus megélhetést nyújt a szállás, vendéglátás területén dolgozóknak, sok kistelepülésen pedig az egyetlen megélhetési forrás. Több százan építik erre a vállalkozásukat megyénkben.

Sokszor látjuk téli felvételeken, hogy a vadászok etetőkbe hordják a szénát, takarmányt a vad állatoknak, akik a hó alól máskülönben nem, vagy nehezen jutnának táplálékhoz. A vadásztársaságok tehát nemcsak elejtik a vadat, hanem védik, gondozzák is a rájuk bízott vadállományt a jó gazda gondosságával.

Az új vadászati törvény értelmében március elsejéig el kell dőlnie, a következő 20 évben mely területeken kiket illet a vadászati jog, vagyis ki vadászhat, milyen feltételek mellett, és mennyit kell fizetnie érte. Támba Miklós becslése szerint a területek mintegy 10 százalékában várható változás, a többi marad.

Cs.K.