Íme az ország egyetlen humorista bankára

A nyíregyházi Jósa András Kórházban hajnal 4-kor jött a világra, de az orvos nevére nem emlékszik. A humor mindig élete része volt – szerinte a szülei is tőle örökölték – mégis közgazdász lett. Ezt meg tőlük örökölte. Horváth Gábor az egyetlen bankár az országban, aki humorista lett. A Stand up comedy Humortársulat tagjaként hetente lép fel budapesti klubokban, és persze az ország minden táján. Legutóbb Nyíregyházán.

SZH: Nem akarlak megsérteni, de ha egy banki dolgozót kellene jellemeznem, a legutolsó jelző, ami eszembe jutna, hogy humoros. Ennyire nem ismerjük a bankárokat, vagy te lógsz ki a sorból?
Horváth Gábor: Azt kell mondanom, hogy mindkettő. Tény, hogy jelenleg én vagyok az egyetlen humorista bankár az országban, de számos kollégámat meg tudnám említeni, akin könnyezve nevetne sok ember. Nekem alkatomból kifolyólag volt egy plusz motivációm, hogy kipróbáljam magam ezen a pályán is, és szerencsére jó időben és helyen találkoztam Orosz Gyurival és Kállai Krisztával, akik a Stand up Comedy Humortársulatot alapították.

SZH: Már attól elmegy az ember vicces kedve, ha banki ügyeket kell intéznie. A pult másik oldalán sem jobb?
Horváth Gábor: Sokkal nehezebb, mint azt az ember hinné. Vannak jó napok, és vannak stresszesebbek. Minden azon múlik, hogy ki mennyire szereti azt, amit csinál. Érdekes egyébként, mert ha én megyek ügyet intézni bárhová, akkor sokkal türelmesebb és empatikusabb vagyok, mint az átlag, de lehet azért, mert ismerem a másik oldalt is. Az ügyfeleimmel nagyon jó kapcsolatban állok, sokuk felköszönt születésnapomon, névnapomon, küld egy lapot az ünnepekre. Ez mind megerősít abban, hogy jól végzem a munkámat.

SZH: Miközben a hagyományos, politikai kabaré lassan teljesen eltűnik az életünkből, a stand up népszerűsége meredeken emelkedik. Szerinted miért?
Horváth Gábor: A Stand Up comedy Humortársulat mottója, hogy „ez nem színház, ez stand up comedy”.   A mai stand up előadások sokkal intenzívebbek és nyersebbek, mint egy 20 évvel ezelőtti kabaré, ez köszönhető annak is, hogy felgyorsult világban élünk, így ma már egy ilyen előadástól is azt várják, amit a hétköznapokban megélnek. Mi a társulatnál törekszünk is erre, de úgy, hogy a tartalomnak legyen társadalomkritikája és mondanivalója is.

SZH: Mire vevő a közönség? Jobban izgulsz, amikor a szülővárosodban lépsz fel?
Horváth Gábor: A közönség mindenre nyitott, ha az előadója olyan formában tálalja, ami tényleg vicces, jól cizellált és hiteles. Amikor a megyében lépek fel, akkor igyekszem minél több olyan poénomat elmondani, amely a származásommal vagy a hellyel kapcsolatos. Bizony jobban izgulok, mert ilyenkor még erősebb bizonyítási vágy van bennem, a földijeimet jól meg akarom nevettetni.

SZH: Anyukádat gyakran emlegeted a műsorodban. Mennyire örül ennek? Tudja egyáltalán?
Horváth Gábor: Tud róla, és ő nevet rajta a legnagyobbakat, a magas önkritikát tőle örököltem. Természetesen, ha nem tudná vagy éppen tényleg sértőnek találná nem is mondanám az általa ihletett poénokat.

SZH: Nyíregyházáról indultál, és ezt büszkén el is mondod, ha nem te, akkor valaki, aki felkonferál. Mit jelent számodra Nyíregyháza?
Horváth Gábor: Úgy tudnám megfogalmazni, mint az ember igazi első nagy szerelmét, bár már Budapesten élek, de mindig jóérzéssel gondolok vissza rá, mindig büszke leszek arra, hogy itt születtem és nőttem fel.

Cservenyák Katalin