A fa, amely 400-800 éves korában a legerősebb

Megszoktuk már, hogy a világjáró nyíregyházi újságíró, Balogh Boglárka távoli, egzotikus tájakra kalauzol bennünket. Ezúttal egészen közeli helyről, szinte a "szomszédból", egy olajfaligetből jelentkezik. A helyszín Olaszország, Puglia tartomány, 60 millió (!) olajfa hazája...

Dél-Olaszország blogjába a National Geographic oldalán olvastunk bele:

„Ez pedig Ádám és Éva olívája" – mondja büszkén a Masseria Brancati mostani tulajdonosa, ahogy megállunk a birtokán lévő ezeréves olajfák egyike előtt.

Elképedve bámulom a rücskös, szélhajlította ezüstlevelű óriást, és nem akarok hinni a szememnek. Kérdően ránézek a férfira, aki mosolyogva bólint, így óvatosan kinyújtom a kezemet és megérintem a szürke törzsből kinövő kígyófejet - írja a szerző.

Olaszország sarka, vagyis Puglia megannyi dologról híres, de semmi sem olyan jellemző a tartományra, mint az a 60 millió olajfa, amely szőnyegként borítja be a régiót északról délre. Már pusztán a számuk is elképesztő, de ami még különlegesebbé teszi a vidéket, az a fák matuzsálemi életkora. Az ulivi secolari vagyis évszázados olívafák mindegyike olyan régi birtokokon található, mint amilyen a Corradóé is. A Masseria Brancati eredetét egészen a késő középkorig nyomon követhetjük, sőt, az itt talált föld alatti olajpréselő római kori nyomokra utal.

A Venetóból származó Brancati család a 13. században érkezett Ostuniba, hogy olívaültetvényeket vásároljon, olajat termeljen és azt forgalmazza Velence és Genova környékén.

A gazdaság a kitartó munkának köszönhetően növekedésnek indult, a 15. században már egy egész kis falu kerekedett belőle, a ligetben dolgozó munkások családjaikkal letelepedtek, istállókat, utakat építettek, sőt 1768-ban, amikor a spanyol születésű Piscopo família átvette a birtokot, egy ma is működő, rokokó kápolnát húztak fel.

 Corrado kertjében olyan olajfa is áll, mely a karbon izotópos vizsgálat szerint 2000 éves, de még mindig van termése, az apró olajbogyó-kezdemények már megjelentek, októberig, míg a szüret el nem kezdődik, azonban sok munka lesz még az emberarcot formázó törzsű fával és társaival.

A férfi családja, a Rodiók, az 1800-as évek elején érkeztek a 30 hektáros Masseriára, bár a régi, szamarak által hajtott malomkövek helyett új préselőt állítottak működésbe, a családfő úgy döntött, megtartja az eredetit is, mint egyfajta családi múzeumot. Ma, hat generáció után Corrado nemcsak az ősi fákból származó extra szűz olívaolaj termelését folytatja, de édesapja halála után úgy döntött, megnyitja a látogatók előtt a Masseriát, ahol vezetett túrával egybekötött, történetekben gazdag kóstolót tart.

Az olajfa, vagyis valójában cserje, 400-800 éves korában a legerősebb. Az ettől idősebbek törzse üregesedni kezd, kiszárad, míg végül aztán egyre kevesebb gyümölcsöt ad majd. Kivágni azonban akkor sem tanácsos: Pugliában törvény védi az olívafákat, mint helyi természeti örökséget, amelyeknek a kivágása szigorú ellenőrzéshez és engedélyhez kötött.

Corrado a farmjában a legősibb olajfa 3000 éves. A magányosan álló matuzsálem egészen a földig hajol, szinte vízszintes, a törzse teljesen üreges, ráadásul téglákkal kell megtámasztani, különben eltörne.