Elment a nyíregyházi orvos-helytörténész

Elhunyt Fazekas Árpád gyermekorvos, főorvos, író, Nyíregyháza és a Nyírség elhivatott helytörténeti kutatója - adták hírül a megyei könyvtár honlapján. Fazekas Árpádot július 14-én, 94 éves korában érte a halál. Az 1956-os forradalom aktív szereplőjeként intenzíven kutatta a forradalom megyei történetét is. 
Szerteágazó témájú helytörténeti írásai kutathatók a nyíregyházi Móricz Zsigmond Könyvtár Helyismereti gyűjteményében, s nagy részük kölcsönzési példányként is hozzáférhető.
Nyíregyháza és a Nyírség egyik legelhivatottabb helytörténeti kutatója volt. Több mint 600 írása jelent meg nyomtatásban, köztük 19 könyv, ezeknek csak egy töredéke volt orvosi témájú, a többi műve jórészt helytörténeti, kultúrtörténeti vonatkozású volt - írja róla a Wikipédia. Az 1956-os forradalom aktív szereplőjeként intenzíven kutatta a forradalom Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei történetét, eseményeit is, ezzel kapcsolatban megjelentetett publikációinak száma a kétszázat közelíti.

Fazekas Árpád 1924. augusztus 5-én született Csengerben, apja, Fazekas Ferenc vámtiszt volt, anyja, Bessenyei Erzsébet háztartásbeliként élt. A család úgy tartotta számon, hogy a Bessenyei felmenők ahhoz a Bessenyei-családhoz tartoznak, amelynek legismertebb tagja Bessenyei György testőr-költő volt.

Apjának foglalkozása miatt, nyugdíjazásáig a család sűrűn változtatta lakóhelyét, ennek megfelelően Árpád is három városban járta ki a gimnáziumot: Sátoraljaújhelyen, majd Munkácson, végül pedig Kassán, ahol végül kitűnővel érettségizett. Vegyészmérnöknek felvételizett, de oda nem vették fel, ezért a Debreceni Orvostudományi Egyetemre iratkozott be, ahol 1947. július 5-én diplomázott. Egy évet tanult a fővárosi Pázmány Péter Tudományegyetemen is.

Közben, Budapest 1945-ös ostroma idején a Budai Önkéntes Ezred segélyhelyének vezetését is magára vállalta. Egy segítő akciójával elnyerte az "embermentő" titulust is, mert fényképes magyar igazolványt szerzett egy zsidó származású évfolyamtársának, Róna Györgynek, akinek ily módon sikerült is megúsznia az internálást.

Későbbi pályája során három orvosi szakképesítést szerzett: hatósági orvostanból, gyerekgyógyászatból és gyermekkardiológiából.

Első munkahelye a debreceni gyermekklinika volt, majd 1951 novemberétől 1957 júliusáig Berettyóújfaluban vezette az ottani kórház két osztályát, főorvosi beosztásban. 1956-ban, a forradalom idején a kórházi Munkástanács elnökévé választották, emiatt a megtorlás időszakában nemcsak a kórházból, de a városból is kitiltották és büntetésből Kislétára helyezték körzeti orvosnak; ott kezdett orvostörténeti kutatásokkal foglalkozni. 1968-ban került a nyíregyházi Jósa András Kórházhoz, ahol ettől kezdve majdnem két évtizeden át, 1987 végéig dolgozott, közben pedig az általa létrehozott Megyei Gyermekszívgondozó Intézetet is irányította.

Orvosi munkája mellett nagyon sokat foglalkozott közéleti és kulturális témák kutatására és eredményei publikálására is. Jelentős művei közé tartozik a megye orvostörténetéről írt munkája, illetve az ’56-os forradalom megyei vonatkozásairól szóló könyvei.

Felesége Hadas Irén, aki élete végéig aktív társa és segítője volt tudományos-történetírói tevékenységében. Két gyermeke született; lánya már ugyancsak elhunyt, fia nyugdíjas. (forrás: Wikipédia)