Nyíregyházi 21-es: Akinek Putyin a beosztottja volt

Miló András szinte az egész életét a küzdősportok világában töltötte el mint versenyző, később edzőként. A Magyar Kungfu Szakszövetség alapító tagja, sok éven át szakmai alelnöke volt, jelenleg a médiabizottságot vezeti. A Harcművészeti Egyesületek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szövetségének alapítója és elnöke volt a szövetség megszűnéséig több évtizeden keresztül. A 1990 előtt az edzői munka mellett búvároktatóként tevékenykedett. Harckocsizók, műszaki felderítő és felderítő deszant sorkötelesek képzését vezette. A Nyíregyházi Főiskolán a testnevelő tanárok egyetemi képzésében vett részt éveken keresztül, a küzdősportok tantárgyat oktatta. A Testnevelési Főiskolán a kungfu sportág edzői képzésében is részt vett. Jelenleg a Tai Qi Boxing Harcművészeti Egyesületet vezetője, ami minden túlzás nélkül az ország egyik legeredményesebb nevelőegyesülete. Tanítványai közül többen világ-, Európa- és magyar bajnokok. Szakmai könyvei jelentek meg. Nem mellesleg Miló Viktória, tizenegyszeres All Style karate és kétszeres kungfu-világbajnok, amatőr ökölvívó Európa-bajnoki III. helyezett és négyszeres magyar bajnok, profi WIBF-GBU légsúlyú világbajnok édesapja.

Szabolcsihír: Ha azt kérdezem, tízből hányan ismernek meg Nyíregyházán, akkor mit tippelsz?
Miló András: Az egész város ismer, meg az ország.

Szabolcsihír: Mindenki tudja, hogy te vagy Miló Viktória édesapja.
Miló András: Eleinte ő volt a Miló mester lánya, most én vagyok Miló Viki apukája, és ez így van jól. Nálunk a küzdősport családi hagyomány: nagyapám pankrátor volt Budapesten; bohém ember, aki szeretett lóversenyre járni. Aztán Nyíregyházára jöttek. Egyik nagymamám itt lakott, ahol most mi, a másik a szomszédban. A nénikém nem messze innen, a Hunyadi utca irányában, mi a szüleimmel a pedig a kis Tescónál. Aztán idővel eladtuk ezeket a telkeket, de egyet meghagytunk, ezt, hogy idővel, ha lehet, építkezünk. Gyönyörű ez a hely, a tópart.

Szabolcsihír: Akkor te a Bujtoson vagy igazán otthon.
Miló András: Tősgyökeres bujtosi vagyok. El-elmentem a munkám miatt, de mindig visszajövök. Itt vagyok otthon. Itt hajdan uszoda volt a vízbe építve. Itt versenyzett az apám, meg Balczó Andás öttusázó, olimpiai bajnok, Kelemen Maxi, a volt bútorbolt vezetője. Az Izsákok: Imre bácsi, aki az idősebbik, és öccse, Izsák Tóni, aki később a Hajós Alfréd Uszoda úszómestere lett.

Szabolcsihír: Mit jelent neked Nyíregyháza?
Miló András: A szülőhazámat, a szűkebb hazámat; a legjobban itt érzem magam, barátok, ismerősök között. Nem tudnék úgy élni, hogy kimegyek az utcára, és nem ismernek. Más az ember bizalma is, ha ismerős környezetben mozog.

Szabolcsihír: Mi az, ami jó Nyíregyházában?
Miló András: Kisváros, ugyanakkor nagyváros, de élhető, szép. Amikor sportolók érkeznek versenyekre, el vannak ájulva. Nekünk szerencsénk volt, nyíregyháziaknak, mert mindegyik polgármester törődött a várossal. Jobb az orvosi ellátás: ha bemész a sürgősségire, megnéznek. Könnyen lehet ügyet intézni is.

Szabolcsihír: Mi az, ami nem tetszik?
Miló András: Tényleg csodálatos, ahogyan rendbe tették a Bujtosi Városligetet. Az ötlet is nagyon jó, a hátsó részek tökéletesek az Örökösföld felől. De úgy látom, az első tónál már összecsapták a munkát. Az építési törmeléket otthagyták, bevetették fűvel, és persze most nő közte a parlagfű is. Szomorú látni, hogy szétszáradtak a deszkák az új padokon, és repedések tátonganak rajtuk. Ezzel együtt az átlagnál jobb ez a város. Tiszta, rendezett. Hallom a hírekben, hogy sok helyütt gond van a szemétszállítással, itt a szemetesekre se nagyon lehet panasz. Egyedül annyi kritikát tudnék megfogalmazni, hogy tavasszal jobban lehetne szervezni a zöldhulladék elszállítását, mert sokszor nincs hová tenni.

Szabolcsihír: Említetted, hogy nagyapád, édesapád is sportoló volt. Mit jelent a családotokban a sport?
Miló András: Mindent. Feleségem, aki szintén fogtechnikus, nemzetközi úszó- és kungfuversenybíró. Én szintén, de az úszás és kungfu mellett ökölvívás, könnyűbúvár versenyeken is bíráskodom. Kungfu-, búvár-, önvédelmi edzéseket tartok, a nejemmel úszóversenyekre járunk versenybíráskodni.

Szabolcsihír: Mennyire sportosak a mai gyerekek?
Miló András: Nagyon el vagyok keseredve, hogy a gyerekeket elvitte a nyomkodótelefon, a számítógép. Nem mennek sportolni a gyerekek, lényegesen kevesebb sportol, mint amennyinek kellene. Pedig még a pénz sem lehetne akadály, mert támogatást minden kis sportegyesület kap. Téged és a korosztályodat még úgy kellett fülednél fogva behúzni a szabadból, őket már a kifelé kell húzni a lakásból.

Szabolcsihír: Mit tehet ilyenkor egy edző?
Miló András: Próbáljuk reklámozni mindenütt a sportot. Ha a gyerek jár edzésre, akkor a papa és a mama beállhat edzeni ingyen. Szerencsére sok ilyen család van. A szülők indulnak a senior versenyeken, és bizony előfordul, hogy a gyerek már nem is jár edzésre, de az anyja igen, és világbajnokságot nyer a formagyakorlatával. Perugiában, egy versenyen a mi családunkat is három generáció képviselte. Az unokám, a vejem és én. Mindhárman dobogósok lettünk.

Szabolcsihír: Hol helyezkedik el a világban a magyar küzdősport?
Miló András: Az összes magyar küzdősport az élvonalban van. Nemcsak a kungfusok, hanem a thai-box, kick-box, a karate is.

Szabolcsihír: Ez minek köszönhető?
Miló András: Genetika. A küzdősporthoz a kevert izomzat a jó. Nálunk például azért nincs dopping. Egy 6-8 perces küzdelemhez nem kell szteroid. A túl nagy izomzat pedig lassítja az embert. Két dolog szükséges a sikerhez a küzdősportokban: genetika és jó edzők. Egy érdekes dolgot elmondok: Temessi Judit genetikus professzorral egy pályán mértünk egyszer. Ismerte az apámat, Miló Jánost, megörült, amikor megtudta, a fia vagyok. Elmondta, hogy kutatásai alapján a magyarokban van egyedül közös gén a japánokkal. Ő úgy véli, az Uraltól még keletebbre lehetett az őshaza, ezt bizonyítja a genetika - egyébként már olvastam erről más tollából is. Csavargós népség voltunk, és a genetika ezt le tudja képezni. Keveredtünk nagyon. Tatárokkal, törökökkel…

Szabolcsihír: Ha utazás, akkor merre veszed az irányt?
Miló András: Legfőképp a tenger felé. A másik szerelmem a búvárkodás. Húsz évig hordtam csoportokat búvármerülésre Spanyolországba. Mostanában már nem, viszont él egy kis tanítványom Egyiptomban, őt néha meglátogatjuk. Mindegy melyik tenger, az a lényeg, hogy tenger legyen, és búvárkodhassak.

Szabolcsihír: A búvárokat sokszor nézzük irigykedve, hiszen egy csodálatos, víz alatti világot közvetlen közelről szemlélhetnek. A Hableány sétahajó közelmúltban történt, budapesti tragédiája azonban rádöbbentett mindenkit, hogy ez egy nagyon kemény, emberpróbáló munka.

Miló András: Szerencsére ritkák az ilyen tragédiák, viszont ne felejtsük el, hogy a mi megyénkben a Tisza sajnos minden évben szedi az áldozatát.
Nagyon sok vízi hulla kiemelésében vettem részt. Az MHSZ-időszakban a rendőrség mindig minket keresett meg. Sosem felejtem el a több mint 30 évvel ezelőtti tragédiát, amikor egy nő, miután megszülte gyermekét, megölte, két napig a szekrényben tartotta a kis testet, majd bedobta a Sóstói tóba. Minket mint szakértőket rendeltek a tragédiákhoz. Az összes vízi hullát mi vettük ki. Aki zajló vízben még nem volt, el sem tudja képzelni. Lenn vagy a mélyben, rajtad 80-100 kiló ruha és felszerelés, az ár sodor, nyom mindennek, amit a vízbe dobtak, a biciklinek, a háborús bombának, miközben nulla a látótávolság. Belém égett, ha a Tiszában úszom, azt figyelem, hogy hol lehet a hulla. Nem is a Tiszát nézem, nem a szőke folyót, hanem a tragédiákra emlékszem vissza. Szedtünk mi bombát is a vajai tóból. Amikor megtudta, hogy kotorni fogjuk a tavat, egy öreg paraszt lelkiismerete felébredt… Sok tíz évvel azelőtt volt egy bomba a kertjében. Hogy megszabaduljon tőle, megfogta, és beledobta a tóba. Mikor hírét vette, hogy kotorni fogjuk a tavat, szaladt, hogy elmondja, ott egy bomba van, vigyázzunk, fel ne robbanjon. Kerestük hát a bombát a tó fenekén. Amikor a mikroiszap felkavarodik, már nem látsz semmit. Csak tapogatózni tudsz. Találtam, simogattam is valamit a víz alatt, amiről előbb azt hittem, a bomba, de aztán kitapintottam rajta egy ajtót is. Akkor megnyugodtam, nem lehet bomba, mert annak nincs ajtaja. Egy kályha volt…

Szabolcsihír: Autó, motor vagy bicikli?
Miló András: Van kocsim, de személyes sértésnek veszem, ha bele kell ülnöm. Nagyon ritkán használom. 14 éves, és annyi kilométer van benne, mint egy kétévesben. Motorozom. És edzem magam a biciklizéshez, mert a Bujtoson most már körbe is lehet menni, úgyhogy tekerek a tó körül. Van egy csodabiciklim. Egy tanítványom apja lomos volt, tőle kaptam évekkel ezelőtt. Az volt ráírva, hogy nosztalgiabicikli uraknak. Akinek szép biciklije van, az megnézi az én csodajárgányomat. Egy barátom, mikor eljött, és meglátta, azt mondta, hogy ennek a biciklinek csak az ülése 100 ezer forintot ér, merthogy a világ leghíresebb bőrülése van rajta. Nem is gondoltam volna. Sokáig pihent, de most elővettem. Az igazi szerelmem viszont a kismotor. A városban a legjobb közlekedési eszköz.

Szabolcsihír: Rántott hús, vagy spenót tükörtojással?
Miló András: Imádom mindkettőt, ahogy a lassú étkezésre ezer éve kitalált ételeket, a kinti főzőcskézést. Most sikerült fogynom, ezt úgy értem el, hogy reggelire magvakat, müzlit eszem, illetve petrezselyemlevelet citromlével iszom. Ezek fogyasztanak, úgy működnek, mint amikor a kocsi alapjáratán emelsz.

Szabolcsihír: Kertetekben Buddha-szobrok állnak. Hogy állsz a vallásokkal?
Miló András: Párttitkár gyereke voltam, nem lehetett megkeresztelni. A két nagymama azonban titokban megkeresztelt, egyik a görögkatolikus templomban, másik a reformátusban. Mikor nősültem, templomban esküdtük, azt mondták, katolikusnak kellene lennem. Moszkvában egy kisfiú meg azt, hogy ha megnyeri a világkupát, akkor a meccset nekem kell vezetnem. Ahmedovnak hívták. Megnyerte a világkupát, én vezettem a meccset, majd a banketton testvérévé fogadott. Nekem adta a relikviáit, és ezzel én jog szerint, törvényesen iszlám vagyok. De hozzám a távolkeleti vallásfilozófia áll közel, szívemben buddhista és taoista vagyok.

Szabolcsihír: Vajon emlékeznek-e még a nyíregyháziak arra a Miló Andrásra, aki a cirkuszban is fellépett?
Miló András: Bizony, cirkuszos is voltam sokáig. A Fővárosi Nagycirkuszban jógi és tűznyelő mester. Megnyertem ugyanis a Ki mit tud?-ot, és jártunk fellépni mindenfelé.

Szabolcsihír: A keleti sportokban gyógyászatot is kell tanulni.
Miló András: Mesteri kurzuson voltam. Arcdiagnosztikát is tanultunk. Az edzőnek kell látni, ismerni a versenyzője arcának minden jelét, rezdülését. Moszkvában végeztem egy ilyen tanfolyamot. A nagy titkosszolgálatok is alkalmazzák az arcdiagnosztikát. Moszkvába pedig úgy kerültem, hogy megszólítottak itt, a piacon, hogy Ukrajnában rendeznek egy kick-boksz versenyt, és nincs bírójuk. A peresztrojka környékéről beszélek még. Azt feleltem, miért ne. Lezajlott a verseny Kijevben, majd odajött egy Borzov nevű ember, ő volt az ukrán sportminiszter, megkérdezte, nem tartanék egy kick-boksz bírói tanfolyamot. Megtartottam, és innen már csak egy lépés volt Moszkva. Öt éven keresztül minden karácsonykor világkupát, világbajnokságot rendeztek a Luzsnyiki stadionban, amin mint vezetőbíró vettem részt. Itt lett egyszer beosztottam a jelenlegi orosz elnök, Putyin. Én voltam ugyanis a világkupa bírói bizottság elnöke, ő meg a  „csak” a dzsúdó pást főbírája volt, még fiatal korában.

Szabolcsihír: Bejártad a világot, gondolom, több nyelven beszélsz.
Miló András: Gagyarászom. Volt, hogy oroszul konferáltam versenyen. Már az iskolában is sportoltam, jártunk külföldre, versenyre. Bármerre mentünk, tanultam a nyelveket, mert jó volt, hogy meg tudom értetni magam a helyiekkel. Angolt nem tanultam iskolában, de a szlenget jobban beszéltem, mint a feleségem, akinek szakérettségije volt. Érdekes agyam van. Ha valamit hallok, megjegyzem. Ami nem érdekel, elfelejtem. De ha például egy gyógyszer használati utasítását elolvasom, megjegyzem, és 20 év múlva is elmondom, mire alkalmazzák a tablettát, melyek a mellékhatásai.

Szabolcsihír: Sör, bor vagy pálinka?
Miló András: Én fiatal koromban megittam, amit egy férfinek meg kell innia. Mulatós voltam. Aztán 20 évig nem ittam alkoholt. Majd egyszer Spanyolországban jártunk a szívgyógyász Wórum Feri bácsival, aki azt mondta, az egészségnek jó egy pohár vörösbor minden este – és én azóta minden este megiszom egy pohár vörösbort. Hiszem is, hogy jó. Egy pohár vörösbor egyórás edzésnek felel meg.!

Szabolcsihír: Szerető családod van, büszke lehetsz.
Miló András: Feleségem már nyugdíjas, Rita lányunk védőnő, tőle van két unokánk, 18 és 14 évesek. Vikinek pedig a sport mellett van egy másik szenvedélye, a kutyák. Kilenc kutyája van, de – ha vicces akarok lenni - összesen nem tesznek ki egyet, olyan csöppek. Övé a világ két legjobb csivavája, minden díjat megnyernek, világszínvonalú versenyeken is.

Cservenyák Katalin