Nyíregyházi 21-es: Béres József, a városlakó
Mint akit a skatulyából húztak ki. Béres József amellett, hogy mindent megtesz szellemi fittségének megőrzése érdekében, a külsőre is ad. Ahol a fejben rend van, ott a megjelenésben sem lehet hiba. A mai napig autót vezet, feleségével, első és egyetlen szerelmével 64(!) éve él boldog házasságban. (Tárcájában neje ballagási fotója). Büszke a családjára, és arra, hogy tudomása szerint nincs haragosa. Csak szépet mond, mert szerinte mondani szabad és kell is. Korábban tanácstagként, majd képviselőként 1985 és 2006 között aktívan vett részt Nyíregyháza életének alakításában. A közélettől a mai napig nem távolodott el, állandó résztvevője a nyíregyházi képviselő-testület minden ülésnek. Kovács Ferenc polgármester
külön köszönti is őt, a városlakót.
1. Rendszerváltó politikus voltál. 1985-ben lettél tanácstag, amikor már érződött a szele a
változásnak. Hogy élted meg?
Mindig független voltam. A rendszerváltás előtt is. A nyíregyházi tanács végrehajtó bizottságának munkájában is függetlenként vettem részt. Műszaki emberre volt szükség, és engem választottak. Igyekeztem mindig mindenkivel jó kapcsolatot ápolni, függetlenül a pártállásától.
2. Korodnál fogva megengedheted magadnak, hogy mindenkit tegezz. De kéred, hogy vissza
is tegezzenek.
Büszke vagyok a koromra, novemberben leszek 84 éves. A mai napig dolgozom, ez tart szellemileg frissen. Szinte mindenkivel tegeződöm. Szeretem az embereket, jó megállni, beszélgetni az utcán, a piacon. Haragosomról nem tudok, pedig voltam bírósági szakértő is nagyon sokáig.
3. Feleségeddel idén már 64 éves házasok lesztek. Túl a gyémánt-, egy évvel a vaslakodalom
előtt.
Augusztus 6-án lesz az évfordulónk. Gimnazista korunk óta ismerjük egymást. Ő a Zrínyibe, én a Kossuth gimnáziumba jártam. (Akkor egyébként úgy volt illő, hogy a kossuthosok a zrínyiseknek udvaroltak). Ő Tokajban szállt fel a vonatra, én Rakamazon. Timáron laktunk, az állomás 5 kilométerre volt tőlünk. Napi 10 kilométert gyalogoltam oda-vissza. Biciklire nem is gondolhattam, hisz hatan voltunk testvérek. Édesapám falusi kántortanító volt Timáron. Sok értelmes ember került ki onnan! Az érettségi után rögtön össze is házasodtunk
4. A közösségi szellemet, amely végigkíséri életedet, kitől örökölted?
Apukától és anyukámtól. Anyukám Hajdúhadházon született, ahol nagyapám gazdatiszt volt a
grófi uradalomban. Apám akkor már kántortanító volt a közelben, anyámmal meglátták
egymást, egymásba is szerettek.
5. Keveseknek adatik meg, hogy 64 év tapasztalattal a hátuk mögött mondhassák el, mi a jó
házasság titka.
Figyelni kell egymásra, és tudni kell megbocsátani. Haraggal sosem szabad lefeküdni. A harag nem jó tanácsadó. Két fiunk van. Mindkettő neves ember a szakmájában: Csaba, az idősebb, építészmérnök, Zoli, a fiatalabb fiam neves kardiológus. Egyetemi hallgatóként Nyíregyháza ösztöndíjasa volt, s bár hívták külföldre, marasztalták volna az egyetemen, ő hűséges maradt Nyíregyházához. Rengeteg betege van.
6. Mit jelent számodra a feleséged, a család?
Mindent. Elnézést, de ilyenkor mindig elérzékenyülök. Mikor Szegeden katona voltam, a feleségem oda is követett, megtanult varrni. A feleségem nélkül nem tudtam volna az életben úgy haladni, ha ő nem a hátországom. Szeretek dolgozni, a fiaim is azt mondják, nyugdíjas korukban is dolgozni fognak. Csaba fiam még Tokajban született, majd 1963-ban telepedtünk le Nyíregyházán. Ma is abban a sorházban lakunk, amelybe annak idején költöztünk. A feleségem, Literáti Nagy Etelka, a tokaji várkapitányok leszármazottja, a levéltárban kikerestem. Felmenői biztosan katonák voltak. A feleségem a gyerekeket nevelte, rájuk figyelt, majd, amikor már felcseperedtek, a cégünk első igazgatója volt 12 évig. Édesapám
ösztöndíjas diák volt, fiaim örökölték a szorgalmát, tehetségét, kiváló szakemberek lettek, és hajtósak, mint én. Mindent megadtak, megadnak a gyerekeiknek, az öt unokánknak, akik kitűnő tanulók voltak a gimnáziumban, kitűnő eredményekkel végeztek, végeznek az egyetemen. Legidősebb unokánknak már van három kislánya, így három dédunokánk is van.
7. Az egyetlen városlakó vagy, aki folyamatosan figyelemmel kíséri a város képviselő-testületének munkáját.
Érdekel a város élete, érdekelnek a tervek. A városfejlesztési bizottság elnöke, a városüzemeltetési bizottság alelnöke voltam hosszú ideig. A gimnáziumot 1950-ben kezdtem Nyíregyházán. Akkor mindössze 40 ezer lakosa volt, talán még annyi sem. Örült az ember, amikor fejlődött valamit. Aztán, hogy részese lehettem a fejlődésnek, valami keveset én is tettem érte, boldogsággal tölt el. Végigülöm és hallgatom a közgyűlést, néha persze bosszankodom. Amikor rosszat akarnak a városnak, azt nem szeretem. Sokszor már az ajtóban várnak. Polgármester úr mindig külön köszönt is az ülés kezdetén,
ilyenkor mindkét oldal megtapsol. Mindenkivel tartom a jó kapcsolatot. Én vagyok a legidősebb élő képviselő Nyíregyházán.
8. Mit szeretsz Nyíregyházában?
Mindent. Itt élek, szép, tiszta a város, a parkokat, virágágyakat szépen megtervezik. Mára pedig már egyeteme van Nyíregyházának! Ez borzasztó nagy dolog, hiszen mikor s gimnáziumot kezdtem, még középiskolája is alig volt. Szélesek a járdák, gondozottak a növények, nincsenek dzsungelek, biztonságban érzi magát az ember este is, ha sétál. Passzolnak a létesítményekhez a parkok. Tetszik a felújított szabadtéri színpad, és a Bessenyei tér is, különösen a színház előtti rész. Nyíregyháza élhető város. Gyönyörű Sóstó, erre mindegyik önkormányzat nagy figyelmet fordított. Az állatpark sorsát is szívemen
viseltem mindig, és ez családilag is igaz: Csaba fiam volt a műszaki ellenőr itt.
9. Mi az, amit nem szeretsz Nyíregyházában? Mi az, amit hiányolsz?
Mindent szeretek, ami új, lokálpatrióta vagyok. A villamost hiányolom. És a kisvasutat. Jó lenne, ha legalább Sóstóig járna, az színfoltja volt a városnak.
10. Rántott hús krumplival, vagy spenót tükörtojással?
Mindenevő vagyok. Szeretek főzni és jókat tudok. Nemzetközi halászléfőző versenyen Tokajban pár éve első díjat nyertem. Bajai halászlevet főzök, a család egyik része tésztával, másik anélkül fogyasztja. Zsíros pontyból készül az alaplé, az adja meg a zsiradékot.
11. Sör, bor, vagy pálinka?
Mértéktartó ember vagyok. Mindegyiket szeretem, de csak módjával. Egy évig is elvagyok, hogy meg sem kóstolom valamelyiket. Ha választhatok, akkor tokaji bor. Alkalomadtán a feleségemmel vacsora után megiszunk 1-1 deci tokajit.
12. Tudjuk, nagyon sokat teszel azért, hogy az egészségedet megőrizd.
Napi 4-5, van, hogy 7 kilométert sétálok, és viszem a céget, a Nyírbéres Komplex Építőipari, Szolgáltatói és Tervező Kft.-t, hogy szellemi frissességemet megtartsam. Januárban több mint 130 kilométert gyalogoltam összesen, de általában havi százat. Ennek köszönhető, hogy a cukorbetegségem szünetel. Zoli fiam azt is megszabta, hogy nem lehetek több 70 kilogrammnál. Mérem a súlyomat reggel, és, ha több vagyok, aznap vacsorára már csak 3-4 kekszet eszem egy csésze tea mellé. Akarni kell egészségesnek lenni. Fegyelmezett vagyok. A fiam mondja is a betegeinek: úgy csinálják, mint apám! A feleségem nagyon fiatalos, még felmászna a fára, ha engedném, de féltem.
13. Ha utazás, akkor észak, dél, kelet vagy nyugat?
Nosztalgiázni szoktunk a feleségemmel. Mélyépítési irányító tervező voltam az egykori Agrobernél, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, majorokban terveztünk törpevízműveket. El szoktunk menni azokra a helyekre, most már inkább csak a megyében, ahol én terveztem, mert kíváncsi vagyok, hogy néznek ki most. Hivatalos úton, önkormányzati képviselőként Hollandiában, Svájcban is jártam.
14. Mikor szereztél jogosítványt?
1969-ben. Ötven éve vezetek, és még mindig felmegyek kocsival Pestre. Mikor a jogosítványomat újíttatom meg, orvos fiam mindig megvizsgáltat más-más orvosokkal, különböző osztályokon. Nagyon szigorú.
15. Melyik döntésre vagy a legbüszkébb, amelyikben képviselőként részt vettél?
Mindenre, ami Nyíregyháza fejlődését szolgálta. A Korzóra és a városban épült nagyáruházakra is. Nagyon jó szakemberek voltak a bizottságokban. Mikor a művelődési központ épült, mondták, hogy a beton kiszögellések le fognak szakadni. Több, különböző szakembert – köztük engem is – kértek fel, hogy vizsgálja meg, a nehéz betonszerkezet fogja-e bírni. Az élet igazolta a számításokat.
16. Tippelj, tízből hány ember ismer meg az utcán!
Nagyon sokan ismernek. Sokszor előfordul, hogy megyek a feleségemmel az utcán, jönnek velünk szemben hölgyek, köszönnek: csókolom, Jóska bácsi! Feleségem mindig megkérdezi: ki volt ez? Nem tudom. Nagyon sok embert ismerek arcról, de a névvel már nem feltétlen.
17. Milyen érzés végigmenni Nyíregyháza utcáin? Van kedvenced?
Mindegyiket szeretem. Sokan dicsérik Nyíregyházát, mikor jönnek vendégeim. És tiszta! Ez nagyon fontos, ezt nagyon jól csinálják a mostani vezetők. Azért van egy utca, amelyen nagyon sokat jártam annak idején: a régi Zrínyihez (ma ez a Vasvári Pál Gimnázium) a vasútállomásról a Kiss Ernő utcán kísértem a feleségemet minden tanítási nap, majd folytattam az utat a Kossuth felé.
18. Nem hagyhatom ki a kérdést a névazonosság miatt: Béres József, a Béres-csepp feltalálója
rokon?
Nagyon érdekes volt az első találkozásunk. Egy kisvárdai beruházáson iránytó tervező voltam. Ott ismerkedtünk össze, kezet fogtunk, bemutatkoztunk egymásnak: Béres József, Béres József. Én akkor még nem tudtam, hogy rokonok vagyunk. Dr. Zilahi József, a megyei közgyűlés akkori vezetője egyszer hivatott az irodájába azzal, hogy bemutatja a rokonomat. Kiderült: Béres Jóska kinyomozta, hogy rokonok vagyunk. Állítólag hasonlítunk is, csak nekem nincs bajuszom.
19. Van hobbid?
A főzés. Anyukámtól tanultam, illetve akkor szerettem meg, amikor a megyei tanácson tervezőként dolgoztam. A mezőgazdasági osztályon volt a halászati felügyelő, ő tudott csak igazán halászlét főzni. Tőle is tanultam, aztán hobbimmá vált. Bográcsgulyás, húsleves, pörkölt. Ami húsétel, elkészítem. A gyerekek igénylik, imádják a halászlevet.
20. Miért fontos számodra, hogy másokon segíts?
Aki itt él, olyan környezetben éljen, amit szeret. Ami másnak jó, az nekem is jó. Aki nem Nyíregyháza belvárosában él, megközelítőleg olyan jó dolga legyen, mint annak, aki a belvárosban él. Igaz legyen ez Kistelekiszőlőben és a Malomkertben is. Képviselőként hatalmas terület tartozott hozzám: a Tejporgyár, kórház, kórházi lakótelep, Tünde utca térsége, Kistelekiszőlő, Ókistelekiszőlő, egészen az ipari parkig az enyém volt. Volt mit csinálni! Miután tervező is vagyok, terveztem is, ha megkértek a területeken lakók, a fizetség egy köszönöm volt. Előfordult, hogy augusztus 20-án én főztem gulyáságyúban. Vettem egy fél disznót, és megfőztük, mellé öt hordó sört, és mindenki ingyen kapta. A lyányok, idősebb hölgyek persze segítettek, de a gulyást én ízesítettem. Van egy alapítványom, a Kistelekiszőlői Óvodáért és a Beteg Gyerekekért Alapítvány, támogattam mindkettőt.
21. A közösségért dolgozol több évtizede. Elismerték-e a munkádat?
Kilenc miniszteri, kiváló dolgozói kitüntetést kaptam életem során, illetve a Közéleti Munkáért díj ezüst fokozatát. Jólesett, de van itt annyi ember, aki többet tett a közért. Nekem az épp elég elismerés, hogy tisztelnek az emberek, és ezt érzem, amikor végigmegyek az utcán. Örülök, hogy a fiaim itt maradtak, Nyíregyházán. Nagyon szeretik őket az emberek, és ez nagyon fontos nekem. Büszke vagyok rájuk.
Cservenyák Katalin
