Szóljanak a nagygéci harangok az 1970-es árvíz emlékére! + VIDEÓK

Áldás és átok egyszerre ennek a tájnak a Tisza. Áldás, amikor szelíden meghúzza magát medrében, nyárra homokpadot épít, hogy partján pihenhessünk, habjaiban hűsöljünk. Áldás, hogy elhozta nekünk a nemtudom szilvát, amely sokaknak nyújt megélhetést. Áldás, mert szemet gyönyörködtető és varázslatos. Sportolók, kirándulók, turisták százezrei keresik fel a Felső-Tisza falvait, templomait, zarándokolnak el nemzeti imánk, a Himnusz költőjének sírjához, emlékezve történelmünk dicső századaira.

De átok, amikor a víz a Kárpátokból lezubogva, a gátakat áttörve, mint sebzett, felbőszült vad, mindent elpusztít, ami az útjába kerül.

Ötven évvel ezelőtt, 1970 májusában egyik pillanatról a másikra változott meg az élet

Szabolcs-Szatmár-Beregben (akkor Bereg még nem szerepelt a megye nevében). A Tisza tengerré lett, s vitt mindent, ami az útjába került: házakat, bútorokat, jószágot, fákat, hidat.

„Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz hevességével, a tetőző árvízszintek magasságával, víztömegével, a veszélyezett területek nagyságával és értékével kiemelkedik a magyarországi árvizek történetéből.” (Ihrig 1971) Az árvíz 125 napig tartott, számos védelmi szakaszon 103 napig III. fokú védekezéssel. Az egyidejűleg védett szakasz maximális hossza 2.425 km volt. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz során a legnagyobb védekező létszám elérte a 43 ezer főt. Az árvíz miatt összesen 69 település 95 ezer lakosát kellett kitelepíteni" - írják a Hidrológiai Közlöny 96. évfolyamának 4. számában, 2016-ban.

Sok amatőr film készült akkoriban a lakosság menekítéséről. A kártyavárként összedőlő, addig szilkaszilárdnak tűnő otthonokról. Az árvíz 50. évfordulóján álljon itt néhány képsor.

Az első filmen a felvételeket 8mm-es szalagra készítette az 1970-es árvíz idején Szabó László tarpai tanár. A felvétel elején a töltés munkálatok, védekezések láthatóak, majd Tarpán a menekültek fogadása. Másnap a korábbi kisari helyszínek már csak csónakban voltak megközelíthetőek, a felvétel végén a már elöntött Kisar és környezete látható.

Tarpától Gergelyiugornyáig, Gulácstól Tivadarig hömpölygött a sáros folyó. Ezen a filmen korabeli képek láthatók:

Az alábbi filmen Fehérgyarmat hősei mentik, amit még lehet.

Megszámlálhatatlanul sok károsultja volt az 1970-es árvíznek, életek munkája lett oda, emlékeket, pótolhatatlan családi fényképeket vitt el a víz. Talán a legnagyobb vesztesei a tragédiának annak a településnek a lakói, akik utóbb tudták meg: a Szamos által elöntött házaikba soha nem költözhetnek már vissza.

Az akkori hatalom úgy döntött, Nagygéc nincs többé

 A köztudatba szellemfaluként bevonult, egykori település lakói azonban évtizedekkel az árvíz után sem felejtették el, hol volt a nagymama cseresznyefája, hová rajzolták az első ickát, hol vették át a tejet, hová jártak ügyet intézni, ki lapott a harmadik szomszédban. Mert volt tájékozódási pont. Megmaradt a templom...

A templomot, a "Megmaradás templomát" nem hagyták veszni a nagygéciek. Alapítványt hoztak létre, és minden követ megmozgattak, hogy a román határhoz közeli település neve ne merüljön feledésbe.

Ma már eredeti állapotában látható a helyreállított "Megmaradás temploma", mellette emlékpark épült, mely a magyarságot, a nemzeti összetartozást hirdeti.

Szóljon hát a nagygéci templom harangja az 1970-es árvíz emlékére!